Végtelen Visszhang [Befejezett]

És ha megtalálod őt

2025.06.13 - Péntek

Zsombor

19:30

Még egyszer utoljára felrohantak a színpadra és megszólaltak az akkordok, Bálint pedig énekelni kezdett. Azt a dalt, az elsőt, amit két éve Zsomborról írt. Sosem tudta megállni mosolygás nélkül. Kicsattant az örömtől, ahogy szerelme őt nézte, miközben énekelt. Amikor az ő sora jött, mindent beleadott a gitárszólóba. Már nem kellett gondolkodnia, otthonosan érezte magát a színpadon. Több, mint egy éve már, hogy nem kellett félnie mi történik amikor majd lemegy onnan. Nem kellett tartania attól, hogy összezuhan a világ. Egyszerűen csak élvezhette a színpadon megélteket. Nem volt egy könnyű munka átlépni a saját határait, de a megfelelő segítséggel sikeresen megtette. Teljes mértékben megérte.

Bálint befejezte az éneklést és helyet cserélt Barnival, aki a legújabb, ötödik lemezükről énekelt fel egy dalt, ami kétségtelenül Petiről szólt. Ezt pedig pont ugyanolyan jól tudták az együttes tagjai, mint a közönség. A romantikus dalok az új albumon teljesen észrevehető arányban megsokszorozódtak. Mindenki a csúcspontját élte éppen szerelmi életének. Peti és Barni, Bálint és Zsombor, Giorgio és Kincső. És még Attila is talát valakit, akivel már hónapok óta elvoltak. Azt mondták minden egyes alkalommal, hogy nem komoly, meg nincs semmi romantikus kapcsolat kettejük közt, ami valószínűleg igaz is volt, viszont ettől függetlenül csakis egymással találkozgattak. Ami még nem fordult elő.

Zsombor csak arra tudott gondolni, hogy mennyire büszke az egészükre. Mindenre amit elértek, úgy szakmailag, mint a személyes életükben. Még sosem álltak annyira közel egymáshoz, mint abban a pillanatban. Az ötödik nagylemezük még a vártnál is nagyobb sikernek örvendett, bemutató turnéjukat pedig plusz dátumokkal kellett megtoldaniuk, a hatalmas érdeklődés miatt. Ennek a turnénak az utolsó koncertjét fejezték be éppen, ami azt jelentette, hogy kisebb vakációs időszaknak néztek elébe.

- Köszönjük, hogy itt voltatok, köszönjük, hogy szeretitek az új dalokat! - kiáltotta el magát Giorgio - Augusztusban találkozunk újra, addig is hiányozni fogtok. Ez itt pedig a Porszem című számunk!

A színpadot elhagyva, mindenkiben pezsgett az energia, ami csak levezetésre várt. Az este még fiatal volt, ahogy ők is, így azt a döntést hozták meg, hogy azért még elmennek kocsmázni egyet, úgyis ez az utolsó alkalom, hogy kicsit együtt lehetnek még egy ideig.

- Milyen volt a koncert, szerelmem? - ölelte át Bálint hátulról és adott egy apró csókot az ajkaira. Még mindig nem tudott betelni velük. - Minden rendben?

- Persze - mosolyodott el. - Nem kell minden koncert után megkérdezned. Nagyon jó volt.

- Tudom, csak megszokás. Meg biztos akarok lenni benne, hogy minden oké. Szeretlek.

- Én is szeretlek, Bálint - csókolta meg ő is a fiút.

- Hé! - repült feléjük egy fél pár cipő Giorgio jóvoltából - Kevesebb nyalakodást, lehetetlen meglenni veletek egy légtérben.

- Ezt úgy mondod, - vágott vissza Attila - mintha nem két perce dugtad volna le a nyelved Kincső torkán.

- Jajj ez a zenekar. Milyenek vagytok már. Legyetek egy kis tekintettel másokra is - ingatta a fejét Barni drámaian, miközben hátulról még jobban magához szorította az ölében ülő és éppen kontrollálhatatlanul röhögő Pétert.