A Sárkány, Akit Senki Nem Szeret /Aemond Targaryen/

47 - A megtört sárkány

Meleys és Rhaenys órák óta fáradhatatlanul köröztek a Feketevíz-öböl felett. A Sosemvolt Királynő nem tudta volna megmondani, hogy melyikük lelkében égett hevesebben az a mind dühödtebb, aggodalommal vegyes feszültség, amit érzett. Talán egymás tüzeit táplálták, talán nem is számított, hogy mi a válasz.

Hiszen a fejük felett kegyetlenül perzselő nap sem számított neki, sem a szomjúsága, fáradtsága, vagy a testét borító számos – régi és újabb – seb tompa fájdalma. Nem bírhatta volna rá semmi, hogy félre nézzen, elhagyja őrhelyét. Életében egyetlen egyszer engedett meg ilyet magának, az istenek pedig kegyetlen módját választották, hogy megerősítsék a tanulságban, amire egész élete tanította; a gyengeség olyan fényűzés, amit nem engedhet meg magának. Az a nap a férjébe került. Ha ma hibázik, azon Westeros sorsa fog múlni.

Lejjebb ereszkedve próbálta kivenni az alatta zajló csata alakulását. Nem álltak jól, ha őt kérdezték volna, bár Lord Greyjoy bizonyára más véleményen volt. Mostanra számos hajó megsemmisült, és talán több ezren is elhullottak a harcban. A probléma az volt, hogy nem csupán Lannister vitorlák lángoltak a jókedvű napsütésre fittyet hányva, és nem csupán a Zöldek emberei ordítottak, sikoltoztak olyan hangosan, hogy még a mennyekben hallhatták őket.

Rhaenys végignézte, ahogy egy ellenséges hajó orrárbóca meghág egy Greyjoy hajót akkora károkat okozva, hogy tudható volt, hogy az lassan, de biztosan süllyedve a tenger fenekén fogja végezni. Látta, ahogy két hajójuk valósággal bedarált egy közéjük kerülő, kitérni képtelen kisebb ellenfelet.

Hallotta az újabb és újabb, hátborzongató döndüléseket, amikor két csatahajó kontaktusba került, és a kioldott csapóhidak az ellenség fedélzetére érkeztek. Hallotta a hidak horgainak fémes kattanásait is, amik a helyükre kerülve megakadályozták a hajók szétcsúszását, és visszafordíthatatlanná tették a végzetes egyesüléseket.

Látta a tulajdon katonáit, ahogy a győzelmük és pusztulásuk lehetőségétől hajtva, félőrülten átrohantak az ellenség hajóira, hogy közelharcban bizonyítsák, méltók az istenek szeretetére.

Rhaenys türelme úgy fogyott, ahogy az idő múlt és a holtak száma gyarapodott. Az egész terv arról szólt, hogy a lehető legkevesebb civil áldozattal, a lehető leggyorsabban vegyék be a fővárost. Erődemonstráció. Ha sárkánya bevetése nélkül bizonyítja, hogy képes a Zöldek legyőzésére, akkor Otto Hightower talán nagyobb eséllyel adja fel a várost, és kíméli meg mindkét oldalt egy hosszúra nyúló ostromtól.

Bármilyen logikusnak is hangzott az ötlet, az asszonynak továbbra is meggyőződése volt, hogy Lord Greyjoy számára inkább a bizonyítási vágyról, mint Királyvár békés polgárainak védelméről szólt. Meg akarta semmisíteni a Lannister flottát, nevet akart szerezni magának a háborút lezáró, utolsó csatában. Elvégre ezért fordított hátat Aegonnak a harcok alkonyán, nem Daemon meglehetősen túlértékelt sármjának köszönhetően. A Vas-szigetek hős fiai unatkoztak. Kevesellték a vért, amit az elmúlt években kionthattak. „Bájos."

Rhaenys emelkedésre bírta, majd újabb kör megtételére bíztatta sárkányát, hogy vethessen egy ellenőrző pillantást flottájának biztos távolban maradó részére. Ekkor a Lannisterek ismét egy tucatnyi tűzgolyót indítottak útjára a levegőben, és a lángba boruló Fekete hajók látványa a Targaryen asszony utolsó idegszálát is eltépte. A Sosemvolt Királynő ezennel megelégelte a férfias árbóc-méregetést.

„Adok én nektek tüzet!" – gondolta összeszorított fogakkal, majd előre dőlve éles szögű zuhanásba kezdtek Meleysszel. A Vörös Királynő felhangzó üvöltése egyértelműen jelezte, hogy készen áll, bármire.