Jó ember, rossz időben

2.

- Elena? - kérdezett vissza és láttam, hogy ő is meglepődött.
- Hát te? Sokszor vettem már át csomagot, de mindig egy idősebb úr hozta. - magyaráztam és elindultam a kartonokkal.
- Ő a nagyapám, besegítek neki, mert nem érzi túl jól magát. - felelte és követett a raktárhoz.
- Szegénykém, remélem hamar jobban lesz! - néztem rá aggódva.
- Én is. Addig viszont be kell érned velem. - kacsintott rám, mire én csak kuncogva megforgattam a szemeim. A raktárba érve elkezdtem bontogatni a csomagokat.
- Jézusom! - kiáltottam fel örömömben. - Amint megjön a fizetésem jössz anyucihoz. - szorítottam magamhoz Julie Anne Peters könyvét.
- Szereted ezt a könyvet? - mosolygott rám.
- Igen, igaz még csak a bevezetőjét olvastam el, de nagyon megfogott. És imádom ezt az irónőt! - magyaráztam csillogó szemekkel, amin megint csak felkacagott.
- Aranyos vagy.
Arcom szinte egyből paradicsom színűre váltott, szóval gyorsan lehajtottam a fejem, majd megköszörültem a torkom.
- Nekem pakolnom kell, szóval ha nem bánod. - mutattam a dobozokra, ő pedig vette a célzást.
- Persze, megyek is. Legyen szép napod ajtós lány. - vigyorgott és elkezdett kifelé menni. Felnevettem.
- Neked is ajtós fiú! A papádnak meg jobbulást kívánok!
- Átadom! - kiabált vissza, majd kisétált az ajtón. Egész aranyos srác. Folytatni kezdtem a pakolást. Néha megálltam pár könyvet kiadni, vagy visszavenni és hamar el is jött az este. Már szedtem össze a cuccom, hogy menjek haza amikor nyílt az ajtó.
- Zárva vagyunk! - kiáltottam.
- Akkor már be sem jöhetek? - kérdezte Jackson.
- Te már megint itt vagy? - nevettem fel és felé sétáltam.
- Én is örülök neked kedvesem. Csak hoztam valamit és itt se vagyok. - mosolygott rám és felém nyújtott egy gondosan becsomagolt tárgyat.
- Ez mi? - pillantottam rá kérdőn, ő pedig csak megrántotta a vállát. Neki estem a csomagolásnak, majd megpillantottam a könyvet amit délután említettem neki.
- Jézusom Jackson, ez az a könyv! De miért? Hisz csak ma találkoztunk és mellesleg majdnem el is törtem az orrod. - kacagtam fel kínosan.
- Kedves, láttam az arcodon mennyire tetszik az a könyv és éreztem a késztetést, hogy megszerezzem neked. Fogadd el kérlek. - simított végig hajamon, ami jóleső borzongást váltott ki belőlem. Basszus, nem történhetnek ilyen dolgok, hisz párom van és szeretem!
Hátrább léptem.
- Igazán kedves tőled, de nem fogadhatom el. - nyújtottam vissza a könyvet, mire ő leült a földre.
- Addig nem megyek el, míg el nem fogadod. - rántotta meg vállát és eldőlt a padlón.
- Hihetetlen vagy! - morogtam és elvettem a kezéből a könyvet. Diadalmasan elmosolyodott.
- Ezt már szeretem, viszont mennem kell, mert az asszony otthon kinyír. - húzta el száját. Ohh, szóval neki is van párja.
- Engem meg a barátom, szóval menjünk. - bólogattam. Kisétáltunk az épület ajtaján, ahol Jack előre engedett. Bezártam az ajtót, majd felé fordultam.
- Még egyszer köszönöm! Szép estét neked! - mosolyodtam el és elraktam a táskámba a könyvet.
- Neked is kedvesem. - mondta, majd óvatosan átölelt. Kellemes illata mámorító volt. Egy utolsót szippantottam belőle, aztán eltávolodtunk egymástól.
- Akkor szia.
- Szia Elena. - és már el is indult. Néztem még egy darabig távolodó alakját, majd én is haza indultam.