Jó ember, rossz időben

3.

Haza érve ledobtam a táskám és a szoba felé sétáltam.
- Haza értem! - kiáltottam. Semmi válasz. Beléptem a szobába, Chris szokásosan a gép előtt ült és valamin játszott. Csalódottan figyeltem, ahogy gyilkolja a billentyűzetét és a játéknak szenteli minden figyelmét.
- Hallod tesa, lődd már ki azt a faszt. - morogta barátom, majd észre vett.
- Szia. - tátogta és intett egyet. Adtam egy puszit fejére, és elindultam a fürdőszobába. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Zuhanyzás közben végig Jackson járt a fejemben, ami bárhogy is nézem nem helyes. Nagyon nem. Vettem egy mély levegőt és elzártam a csapot. Kiszálltam, megtörölköztem, felöltöztem és visszamentem barátomhoz, aki változatlanul a gép előtt tevékenykedett.
- Kérsz vacsorát? - kérdeztem tőle.
- Mi? - húzta le egyik füléről a fejhallgatót. Sóhajtottam, majd újra megkérdeztem.
- Kérsz vacsorát?
- Aha. - válaszolta és visszahúzta fülére a fülesét. Nagyszerű. A konyhában elkészítettem pár szendvicset, magamhoz vettem a könyvet, majd bevittem neki a szendvicseket, amit ő egy mosollyal jutalmazott. Bemásztam az ágyba, és kinyitottam a könyvet. Észrevettem, hogy az első lapon pár kézzel írt sor állt.
" Élvezd minden sorát ajtós lány!
Puszi, Jackson"
Felkuncogtam, majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem félve attól, hogy Christian meghallja. Eléggé féltékeny típus. Elkezdtem olvasni a könyvet és közben elfogyasztottam a vacsorám.
Vacsora és fogmosás után páromhoz léptem.
- Jössz aludni? - öleltem át hátulról.
- Hát én még játszanék kicsit. - bigyesztette le alsó ajkát.
- Rendben, akkor jó éjszakát. - mondtam és nyomtam egy puszit szájára.
- Jó éjt kicsikém. - felelte és újra a játéknak szentelte figyelmét. Visszamásztam az ágyba és lehunytam szemeim. A fáradtságnak köszönhetően hamar elnyomott az álom.

Reggel végre nem az ébresztôm hangjára ébredtem, ami úgy gondolom a legjobb érzés a világon. Chris felé fordultam, vagyis csak fordultam volna, mert hűlt helyét leltem. Aztán meghallottam a jól ismert billentyűzet csapkodás hangját. Felültem, és kikászálodtam az ágyból, belebújtam a papucsomba és odacsoszogtam hozzá.
- Jó reggelt. - köszöntem kómás hangon.
- Jó reggelt szívem. - mosolygott rám és láttam arcán, hogy ő is körülbelül fél órája lehet ébren.
- Csinálunk ma valamit? - kérdeztem, aztán egy nagyot ásítottam.
- Hát nem sok kedvem van kimozdulni. - sóhajtotta. Csak a szokásos. Christian mindig is otthon ülős volt, én pedig mindig is világot akartam látni. Mindenki megmondta, hogy ellentétek vagyunk, de az ellentétek vonzzák egymást, nemde?
- Gond lenne, ha bemennék akkor ma Mary-nek segíteni? - néztem rá kérdőn.
- Hát menj. - motyogta, de láttam rajta, hogy nem tetszik neki.
- Biztos? - kérdeztem vissza.
- Menj. - felelte szűkszavúan és visszafordult a géphez.
- Hát jó.
Kivettem a szekrényből pár ruhadarabot és elkezdtem készülődni.
- Akkor elmentem, szeretlek. - nyomtam puszit ajkaira, és elindultam az ajtó felé.
- Én is téged. - kiáltott utánam én pedig kiléptem az ajtón.