Kémiával kezdődött (Befejezett)

/Kezdődik/

Reggel anyukám hangjára keltem fel. Miután kimásztam a pihe-puha ágyikómból megmostam az arcom, majd felvettem az ünneplős egyenruhámat. Lementem anyához, aki már az asztalra rakta a reggelimet.

-Jó reggelt kincsem!-köszöntött egy nagy mosollyal

-Jó reggelt!- adtam egy puszit az arcára, majd leültem az asztalhoz enni.

-Siessél a reggeliddel, mert ma elviszlek suliba!

-Tegnap azt beszéltük, hogy Emmáékkal megyek

-Akkor elugrunk értük is

-Rendben, köszönöm!- mondtam és meggettem az utolsó falat rántottámat, majd elmendtem felvenni a cipőm, és már a kocsiban is voltam. Pár perc múlva már Emmánál voltunk, akinél már Sarah is ott volt.

-Sziasztok- köszöntek nekem és anyunak is egyszerre.

-Sziasztok! Pattanjatok be!

-Köszönjük

-Idén ki-ki mellett fog ülni?- tette fel a kérdést anya

-Most Sarah és én ülünk egymás mellett- mondta Em

-Szuper! De tanuljatok is, ne csak dumáljatok egész órán!- nevette el magát

Ahogyan az iskolába értünk egyből osztálytermünkbe vezetett az utunk és kerestünk egy helyet. Én egy utolsó előtti padot választottam a középső padsorban, Emmék pedig mögöttem foglaltak helyet. Kezdtek beszálingózni az emberek, és pár perc múlva már az ofőnk is bejött.

-Jó reggelt kívánok!- köszöntötte az osztályt. Természetesen mindenki vissza köszönt és a tanárnő bele is kezdett a három órás monológjába. A szabályokról, kirándulásokról és egyéb, számára fontos dolgokról hablatyolt. Már vége lett volna a mai napnak és már mindenki pakolta össze a cuccait, amikor a tanárnő mondta, hogy holnap jön egy új osztálytárs. Nem nagyon foglalkoztam vele, hiszen majd úgy is kiedrül nem?

Hazafelé már sétáltunk.Kicsit még kiszellőztetjük a fejünket, amíg még nincsen az a kemény tanítás.

-Mit csináltok a nap hátralévő részében?-kérdezte Sarah

-Én szerintem olvasok egy kicsit-mondta Em

-Én motorozok egyet- válszoltam

-De most Conor nem az egyetemen van?

-Már nekem is megvan a jogsim rá, de ezt már tudjátok!

-Ja, tényleg, na de én itt le is kanyarodok, sziasztok- mondta Em, majd megölelt és már el is tűnt.

-Sarah, te mit csinálsz?

-Lehet ez stréberesen fog hangzani, de én tanulok egy kicsit

-Oké, na szia, én is megyek

-Szia

Ahogyan haza értem, lerúgtam magamról a cipőmet, és rohantam átöltözni egy kényelmesebb ruhába, mert bár lány vagyok, nem szeretem az ünnepi ruhákat. Amikor végre átvettem, mentem a kulcsomért és leakasztottam a kulcstartónkról és már fel is pattantam a fekete járgányomra.

A város végén van egy kis tó, az erdő közepén. Ezt a helyet még kiskoromban fedeztem fel a bratyóval, amikor elmentünk sétálni. Ez volt az a hely, ha bármi történt, akkor ide jöttünk. Igaz, most nem történt semmi olyan különös dolog, de jó ide járni, akár szomorú vagy, akár boldog. Ez a hely nagyon gyönyörű, megnyutató és nyugodt.

Van ott egy fűzfa is, ahova fel szoktam mászni. Onnan szinte minden látszik. A napsugarak simogassák az arcomat, és beborítják az erdőt. Minden olyan csendes. Csak a fák sistergését lehet hallani, amikor fúj a szél, és a madarak csicsergését.

Amint odaértem, a motoromat a fűzfához tettem. Megfordultam, hogy megnézzem a tavat, de megláttam, hogy nem egyedül vagyok itt. A mólón ült egy srác. Először azt hittem, hogy Conor az, de nem. A srác is megfordult és intett nekem egyet, amikor észre vette, hogy őt bámulom.

-Szia!- köszönt, amikor odaértem hozzá. Jobban szemügyre vettem. A fiúnak barna haja, ami a szemébe lógott és tengerkék szeme volt. Magas volt, legalább 1, 85.
-Sz...szia!- kezdtem el dadogni, de nem tudom miért. - Ismerlek?- tettem fel a kérdést, amikor megtaláltam a hangomat.

-Ja, bocsi, Aaron Ross vagyok! -jelentette ki és kezet fogott velem. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam hová tenni.

-Luna Becker. Ti vagytok az új lakók?

-Igen, vagyis nem, de mindegy, ez bonyolult.

-Értem- bólintottam- Egyébként, hogy-hogy itt vagy? Már vagy ezer éve rajtam és a bátyámon kívül egy lélek sem járt.

-Csak motorozni akartam egyet, de itt lyukadtam ki- nevette el magát- És te? Mármint úgy értem, hogy most hogy-hogy kint vagy?

-Kicsi korom óta majdnem minden késő délután itt vagyok/vagyunk. Ma pedig ismét egy olyan kedvem volt, hogy kijöjjek. De, amúgy ezek szerint te vagy az új diák ha jól sejtem, ugye?

-Szerintem igen- húzta félmosolyra a száját- te is 11-es vagy ?

-Igen- és én is elmosolyodtam. Még vagy húsz percen keresztül beszélgettünk, úgy kábé mindenről. Na jó, azért ez túlzás volt, ugyanis csak a suliról kérdezgetett. Majd ránéztem az órámra , ami fél ötöt mutatott.

-Örültem a találkozásnak, de én megyek, mert anyáéknak nem szóltam, hogy eljövök otthonról, akkor majd holnap találkozunk! Szia- köszöntem el tőle
-Haza vigyelek?

-Öm... Nem kell, én is motorral vagyok, látod?- mutattam a mocim felé

-Igen, szép motor. De akkor vigyázz magadra, holnap találkozunk, szia!

-Szia- mondtam és már indultam is haza.
Hát ez fura volt. Évek óta nem volt senki abban az erdőben rajtunk kívül, de mindegy is. Általában már nem járnak erre az emberek, pedig ha tudnák, hogy valójában milyen gyönyörű...

Miután haza értem csináltam magamnak vacsorát, elmentem megfürödni, majd kimásztam az ablakomon, és kiültem egy kicsit a tetőre. Csak a csillagos eget bámultam és gondolkoztam Aaronon, de nem jöttem rá semmire. Vissza másztam, és lefeküdtem az ágyamba. Nem sokkal később elnyomott az álom.