-Nem Nik,kizárt dolog!-ráztam a fejem hevesen,miközben otthon ültünk és tanácskoztunk mit tegyünk Eliot-tal.
-Muszáj bele menned,Freya segít neked elnyomni a gyilkos ösztönöket míg mi Elijah-val köre nézünk nyomok után.
-Rendben legyen.-adtam meg magam végül.-De siessetek kérlek.-néztem rájuk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Pontosan,mit is csinálsz amikor kikapcsolsz?-kérdezte tőlem Freya.
-Ugyanazt amit vámpírok; nincsenek érzéseim,mindenki aki az utamba áll megölöm minden szó nélkül és a véríze elborítja az elmém teljesen.Amire nem vagyok a mai napig büszke és életem végéig kísér az az amikor majdnem egy ártatlan gyermeket öltem meg az átok miatt.-néztem magam elé,újra le játszódtak a történtek.-Ha nincs ott a bátyám,darabokra téptem volna azt a szegény kisfiút.
-A lényeg,hogy nem történt meg.-lépett mellé a bátyám. -Írok Eliot-nak,hogy akkor találkozzunk este 1 óra nem több.-mondtam a fiúknak.
-Annyi idő elég is lesz.-mondta Elijah.-És ne aggódj,megszabadítunk ettől az átoktól is.
-Bár ilyen könnyű volna.-néztem rá.-Most megyek,mert várnak a lányok és még egy este is vár rám.-s azzal csapott papot otthagyva elindultam értük a suliba.Tudtam,hogy a fiúk jót akarnak nekem mégis veszélyes feladatba vágtam a fejem,úgy hogy nem hagyhatom hogy a lányaim is bele keveredjenek ebbe.Az iskola elé érve,megvártam míg a lányok ki jönnek,közben megírtam az SMS-t Eliot-nak az estével kapcsolatban.
-Szia Anya.-köszöntek a lányok mikor az autóhoz értek.
-Sziasztok.Milyen napotok volt?-néztem rájuk,miközben beültünk az autóba.
-Fárasztó és unalmas.-mondták egyszerre.
-Akkor a szokásos.-mosolyodtam el.
-Anya,találkozhatok apuval?-kérdezte Lia.
-Persze,de miért kérsz engedélyt kincsem?-néztem rá a visszapillantó tükörből.
-Hát mert még haragszol apára.-mondta kis szomorú hangjával.
-Elmondtam kicsim,hogy mert haragszom apára nem jelenti azt hogy ti elvagytok tiltva, felnőttként bánok veletek ez ügyben és teljesen rátok hagyom.-mondtam nekik nyugodtan.
-Anya nekem is lenne egy kérdésem.-mondta Ana.
-Rajta.-haza értünk közben és kiszálltunk a kocsiból.
-Van egy fiú akit megismertem és mivel 1 hét múlva itt a szülinapom,elhívhatnám-e?-tért a lényegre.
-Ha nem felejtetted el az első szabályt akkor igen.-mosolyogtam rá.-De ki az a fiú?-kérdeztem kíváncsian.
-Emlékszem Eric fiára; Liam-re?-bólintottam,majd folytatta.-Na ő az.-pirult el.
-Sok idő telt el és mindketten sokat változtatok és ha úgy érzed ő az igazi nem látom értelmét hogy bele szóljak drágám.-öleltük meg egymást,s ekkor pillantottam meg Elijah-t az ajtóban.
-Köszönöm anya.-mosolyodott el,majd elindult be ahol az ajtóban az apjának nagy puszit adva be táncolt.
-Mi lelte?-jött Niklaus.
-Szerelmes,és örül hogy az áldásom adtam.-pakoltam ki közben az autóból.
-Ki az a fiú?-kérdezte nagybácsi és apai kíváncsisággal.
-Niklaus Mikaelson,eszed ágába se jusson bármit tenni!-néztem rá szúrós szemekkel.
-Jó megígérem.-emelte fel a kezeit védekezően.
-Én is úgy gondoltam.-éreztem egy erős szúrást a fejemnél, ezért gyorsan oda kaptam a kezem mire leejtettem mindent és két erős kart éreztem a derekamon ami tartottak.
-Jól vagy?-kérdezte Elijah.
-Jól,csak a fejem kezdett el fájni hirtelen.-támaszkodtam meg.
-Gyere menjünk be.-az ölébe vett és elindultunk be.-Maradj itt hozok inni.-lerakott a kanapéra és elindult a konyha felé.
-Biztosan jól vagy?-kérdezte Nik,aki a cuccokat hozta be.
-Nem...-ekkor láttam,hogy vér folyik az orromból és erre a fiúk is és más is felkapta a fejét,mert mindenki ott volt.
-Tessék.-lépett oda Freya egy zsebkendővel.
-Fiúk,minden rendben.-szóltam Frank-éknek,mire mindjárt újra tágas lett a házam.-Köszönöm.-töröltem meg az orrom.
