4. fejezet - Pletyka

61 6 0
                                    

Márk nem kimondottan szerette a hétfőket. Kiváltképp nem akkor, amikor valamiből számonkérés volt és történetesen most biológiából lesz számonkérés. A lába szinte automatikusan vitte előre, mivel az agya továbbra is a dolgozaton járt, így igazából észre sem vette, hogy hogyan talált be az osztályterembe. Odarobogott a helyére és valósággal lerogyott rá. Padtársa, Kata már ott volt, és előtte szépen, mondhatni pedáns rendben voltak kirakosgatva a tollak, illetve a füzetek. Kata éppen ezeket rendezgette, de amikor Márk megérkezett, felpillantott:

- Hová tűnsz mindig az órák közti szünetekben? - szegezte neki kertelés nélkül a kérdést. Közben pedig élénk tekintettel figyelte őt.

- Nem mindegy? - kérdezett vissza Márk, miközben letette a táskáját és kihalászta belőle a cuccait.

- Nekem igazából teljesen mindegy - súgta oda halkan Kata. - Elvégre nem rólam pletykálnak.

- Pletyka? - fordult oda megrökönyödve Márk.

- Ó, akkor te még nem is hallottad, annak ellenére, hogy rólad szól?

- Mégis mit mondanak rólam?! És kicsodák? - hüledezett Márk.

- A lányok pusmogják állandóan, hogy van valakid - tájékoztatta Kata. - Ezért hagyod el minden szünetben a termet és érsz vissza csak a becsengetésre.

- Ez aztán briliáns következtetés! - nevetett fel Márk. - Ha pedig ennyire érdekli őket a téma, hogy mit csinálok az órák közti szünetekben, akkor miért nem fordulnak egyenesen a forráshoz, vagyis hozzám?

- Nem tudom. Némely lányok szeretnek pletykálni - ismerte el Kata.

- De te nem? - nézett rá Márk.

Kata a szemét forgatva nézett rá:

- Éppen most tájékoztattalak a pletykálásról! Gondolod, hogy ha benne lennék, akkor elmondtam volna neked?

- Nem valószínű - dünnyögte Márk. Ekkor azonban be kellett fejezniük a beszélgetést, mert megérkezett a tanár.

"Amúgy meg miért ne pletykálhatnának?" - gondolta Márk, miközben a tanár elkezdte írni a szöveget a táblára. "Előbb vagy utóbb valószínűleg úgyis kiderülne. De micsoda derülne ki? Hogy beszélgetett egy másik sráccal? Hogy utána elhívta a moziba? Hogy ott megfogta Kristóf kezét? Hogy szívesen elmenne vele bárhova, ha Kristóf hívná?" Márk igyekezett a Kristóffal kapcsolatos gondolatait háttérbe szorítani és arra koncentrálni, amit a tanár mond, de ez nem volt könnyű feladat. Pláne, hogy állandóan az járt a fejében, hogy találkozzon-e Kristóffal az órák közti szünetben, további táptalajt, esetleg valami konkrétumot szolgáltasson a keringő pletykáknak.

Mire azonban vége lett a tanórának, Márkban sziklaszilárddá változott az elhatározottság, hogy ha törik, ha szakad, de találkozik Kristóffal. Végül a folyosón meglátta és integetett neki, hogy jöjjön oda hozzá. Kristóf mosolyogva elindult, de Márk megrázta a fejét és a Kristóf mögötti fiú WC ajtajára mutatott. Kristóf vállat vont és bement az ajtón. Márk követte. Elsétáltak a piszoárok mellett, majd a kézszárító előtt megálltak.

- Sürgős a dolog? Azért kellett bejönni a WC-be? - somolygott Kristóf.

- Azt pletykálják, hogy van valakim - vágott a közepébe Márk.

- Oké - felelte Kristóf. - És ki lenne az?

- Öhm...Te - szólt feszengve Márk.

- Valóban? - lépett közelebb hozzá Kristóf. A távolság így fél méterre csökkent közöttük.

- Pletyka lennék? - kérdezte suttogva, miközben barna szemeit Márk kék szemeibe fúrta. Már olyan közel voltak egymáshoz, hogy érezték egymás parfümjének az illatát. Még közelebb hajoltak egymáshoz, ám ebben a pillanatban kivágódott a mosdó ajtaja, ők pedig szétrebbentek, mint puskalövés hallatán a villanydróton üldögélő madarak. Egy másik fiú lépett a mosdóba és éppen csak egy futó pillantás erejéig méltatta őket. Kristóf még vetett egy mindentudó, ravasz pillantást Márkra, majd távozott az illemhelyiségből. Márk pedig zavartan elfordult, hogy aztán a tükörben nézzen szembe saját, céklavörös fejével.

Miután ő is elhagyta a mosdót, akkor értette meg igazán, hogy milyen közel volt élete első csókjához. És igazából gyűlölte magának bevallani, de azt kívánta, hogy bárcsak egy kicsit később lépett volna be az ajtón az a másik fiú.

Minden így kezdődött (BL)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora