𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

12

Természetesen az ébresztőmre keltem. Megjegyezném, hogy utálom a jelzés hangját.
Picit szenvedtem az ágyban, aztán a konyha felé indultam. Kivettem az egyébként üres hűtőből az előre behűtött zöld teámat, majd kiültem a teraszra. A napsugarak cirógatták és melegítették bőrömet. Hallgattam a reggeli, városi forgalmat, miközben teámat szürcsölgettem. Válaszoltam Charles kérdésére. Elküldtem a címemet, majd folytattam eddigi tevékenységemet. Mire megittam kitaláltam, hogy mit vegyek fel és, hogy mit főzzek ma ebédre. Arra jutottam, hogy paradicsomszószos tortellinit fogok készíteni. Úgyhogy remélem Charles is szereti. Feldobtam magamra az elképzelt outfitet, pici sminket is kreáltam, utána rohanva elindultam a szupermarketbe.
Gyorsan bevásároltam egy csomó kaját, nasikat, üdítőt meg tényleg mindent. Hazafelé szintén rohantam. Épphogy kipakoltam a szatyorból, amikor csengettek. Miközben mentem az ajtóhoz rendbe raktam a kanapét, végül fogadtam vendégemet.
-Sziaaaaaa! -ugrottam Charles nyakába
-Hát Szia! -ölelt vissza, majd köszönés képpen egy-egy puszit nyomott arcomra- Sikerült bevásárolni? -nevetett
-Igen! Tele a hűtő! Nézd csak! -nyitottam ki
-Ezt nevezem, micsoda háziasszony!
-Azért az túlzás! Na annyi kérdésem lenne, hogy kb mikor lesz a verseny?
-Nekem meg annyi kérdésem lenne, hogy jössz-e velem?
-Igen, persze! -mosolyogtam- Na de fontos, hogy tudjam, hogy hányra kell menni!
-Azt hiszem háromra.
-Azt hiszed?
-Inkább megnézem!
-Jobban teszed! Közben mesélj, milyen volt az út?
-Nyugis. Full nyugis. Jót aludtam. Annyira elég volt!
-Tortellinit szereted?
-Azt fogsz főzni? -csillant fel szeme
-Igen.
-Úristen, kedvenc tésztám! Honnan tudtad?
-Megérzés. Nem, egyébként azt találtam ki, hogy azt főzök ebédre.
-Nagyon jól teszed!
-Örülök, de kiderítetted már, hogy hányra kell menni?
-Pillanaaat, itt is van... három és fél négy között bármikor.
-Szuper!
-Héten van melód?
-Egy meeting és egy fotózás csak. Pár óra az egész, holnap és pénteken.
-Rendben.
-Egyébként körül nézhetsz, de bocsi a kupiért nem volt időm elpakolni.
-Ha ez neked kupi, ami itt van rend, akkor nálam mit mondanál... -agyalt el ezen, mire felnevettem- Hol fogok aludni?
-Aludhatsz a vendégszobában, a nappaliban ott, vagy az ágyamban. -az utolsó opció hallatán próbálta elfojtani mosolygását és nevetését. Nem sokkal később Én is kapcsoltam, hogy mit mondtam.
-Mármint, nem úgy értem... -ezennel kitört belőle az őszinte nevetés- Charles, tényleg nem úgy gondoltam... -kezdtem el Én is nevetni- Te alszol egyedül az Én ágyamban.
-Még átgondolom az ajánlatot! -erre homlokomra csaptam, majd elkezdtem rendbe tenni a konyhát és az előszobát- Viszont, vacsorázni elviszlek valahova. Már ha szabad!
-Persze, hogy szabad.
-Na ennek örülök!
-Tekintsem randinak? -húztam egy kis mosolyra a számat
-Hmmm, ezt döntsd el Te! -kacsintott egyet, amivel kicsit zavarba is hozott.
-Aaa, aaa vendégszobában van egy szekrény, oda ki tudsz pakolni! Aztán döntsd el hol akarsz aludni. Bár az ráér lefekvésig.
-Rendben. Egyébként elég szép lakásod van. Esküszöm jó itt lenni. Jó a közérzetem. Lehet ideköltözöm. Vagy áttelepítjük a lakást Monacoba. Nincs szívem otthagyni az országot. -hadarta le, amit Én figyelemmel kísértem és próbáltam befogadni a rengeteg információt.
-Igen. -végül ezt a választ adtam
-Igen?
-Sok volt az infó.
-Láttam az arcodon, ahogy kattogsz! -nevetett
-Haha
-De tényleg olyan hangulatos. A terasz nagyon tetszik. Tényleg olyan franciás.
-Ez szép volt Charles.
-Jó na, leginkább filmekből ismerem az országot! -ezen mindketten elnevettük magunkat.
-Kérsz egy kávét, teát, kakaót vagy gyümölcslevet?
-Te tényleg bevásároltál.
-Sőt még turmixot is tudok csinálni. Van sok gyümölcsöm. Vagy azt is kérsz? Esetleg bármilyen nasit tudok hozni!
-Nyugi! -nevetett- Milyen gyümölcslé kapható nálad?
-Narancs, alma, eper, meggy, barack és multivitamin.
-Meggyet szeretnék kérni! -kiöntöttem neki az üdítőt, majd odaraktam elé.
-Kérsz valami perecet, kekszet, vagy valami ilyesmit?
-Nem köszönöm, szerintem kipakolok.
-Jól van. Ha kell segítség csak szólj nyugodtan!
-Mindenképpen.
Fogtam, leültem a kanapéra, majd bekapcsoltam a TV-t. Igazából az csak dísznek ment, meghogy növelje a villanyszámlát, de mindegy. Kezembe vettem telefonomat és el is kezdtem tanulmányozni, hogy hova is megyek holnap. Tehát holnap lesz a meeting az ügynökség bázisán délben, kb. 1 órát vesz igénybe és elvileg a közeljövőben lévő projekteket vesszük át. Pénteken meg egy olyan fotózás lesz, ami ilyen castingra szól a fiatalabb nemzedéknek a céghez. Mire végeztem minden átnézésével, Charles kijött a szobából, a terasz felé sétált és csak nézett ki az üvegen.
-Kimehetsz.
-Gyönyörű a kilátás.
-Igen, az.
-Na mesélj valamit. Mióta laksz itt?
-Egy éve. Húsz évesen költöztünk ide az exemmel. Eredetileg a nagymamám lakása volt. Aztán rám hagyta. Nem lakott itt, mert a papámmal élt ugye. Csak fel kellett újítani és lakható is volt. Szóval igen. Nagyon szeretem.
-Bocsánat a kérdésért, de a mamádnál miért mondtad mindig, hogy "volt" és a múlt időt?
-Már nem él sajnos. Elég fiatal voltam még amikor távozott. Tinédzser éveimben. De még így is enyém lett a lakás. -nevettem halkan
-Úristen ne haragudj. Bocsánat, őszinte részvétem!
-Nem, dehogy semmi baj, már tudok róla beszélni. Ha érdekel vele kapcsolatban még valami, nyugodtan...
-Mi történt vele?
-Hát... a papám és közte eléggé megromlott a viszony. Nem egy egyszerű eset a Papa. Meg megviselte az is, hogy anya elköltözött, a nagybátyám meg másik országba költözött. Ezért elkezdett nagyobb mértékben alkoholt fogyasztani. Végül a mája elveszítette a harcot. Elég ingadozó volt az állapota. Volt, hogy jól volt, aztán teljesen a padlón és ez így ment hónapokig. A végén, pedig erősebb volt a betegsége, mint Ő.
-Sajnálom. -erre csak egy kisebb mosolyt küldtem felé. Régen nem beszéltem a Mamámról és ez most így nagyon fura volt. Claire se tud ennyire részletesen a dolgokról.
-Szerintem elkezdem a kaját. Éhes vagy már?
-Nem még nem igazán. Segítsek?
-Ha szeretnél, de egyébként nem szükséges. -nevettem
-Na jól van!
Főzés közben szokás szerint be nem állt a szám. Elmeséltem szinte a fél életemet Charlesnak. Igaz, Ő is sokat beszélt. Miközben csevegtünk, akkor realizálódott bennem, hogy Ő a keresztapját és az apukáját is elveszítette már. Na és egy nagyon jó barátját.
-Iszonyatosan erős vagy. Te vagy a legerősebb ember, akit valaha is ismertem.
-Aranyos vagy, de ez most honnan jött? -nevetett
-Azt hagyjuk, de ezt mindenképp tudd!
Megterítettem, elfogyasztottuk az ebédet, ami közben Charles vagy ezerszer elmondta, hogy mennyire finom lett. Gyorsan elrohantam átöltözni, smink, haj, rendesen összeszedtem magamat, majd indultunk is volna.
-Hova raktam a kocsikulcsot... -agyalt el
-Ahol hagytad!
-De nem emlékszem. Te jó ég, ezt szinte minden nap eljátszom! -nevettünk. Egy jó tíz perc keresgélés után megtaláltuk, majd végleg elindultunk úticélunkhoz. Nem volt túl messze, úgyhogy elég hamar oda is értünk.
A rendezvényen leginkább Charles után mentem, hisz nem mozgok ilyen körökben. Végignéztük a gokart versenyt, Charles gratulált a győztesnek és a másik két dobogós helyezettnek. Csinált velük képet, beszélgetett velük, válaszolt a kérdéseikre. Én ezt természetesen végig figyelemmel kísértem. Egy valamit különösen észrevettem. Mégpedig azt, hogy iszonyatosan aranyos a gyerekekkel. Van hozzájuk türelme, megnevetteti őket, segít nekik, tanácsokkal látja el őket és az egyik lefontosabb, hogy nem nézi le őket. A rendezvény után elindultunk haza.
-Miután hazaértünk csípd ki magad!
-Miért?
-Mondtam, hogy elviszlek vacsizni.
-Igaz!
Ebben a pillanatban kezdődött meg az agyalás, hogy mégis mit vegyek fel. Hát ez nem igazán egyszerű. Belépve az ajtón rögtön rohantam be a gardrób szobába, hogy kiválasszak valamit.
-Mennyire legyen elegáns? Te mit veszel fel?
-Ing.
-Akkor ennek elegánsnak kell lennie.
Végül egy hosszú, fehér ruhára esett a választásom. Utána birtokba vettem a fürdőszobát. Lefürödtem, megcsináltam a hajamat, sminkeltem. A ruhát kicsit feldobtam még ékszerekkel, egy táskával és a cipővel. Elégedetten néztem bele a tükörben, majd kimentem a szobából. Charles a kanapén ült és eléggé a telefonjába volt merülve. Felkapta a fejét, alaposan végigmért, majd egy mosolyra húzta a száját és közelebb jött. Enyhén szólva zavarba ejtett azzal, hogy így végignézett rajtam és hogy közelebb jött. Ebből a kicsit megszeppent állapotból Ő zökkentett ki.
-Gyönyörű vagy. Mint mindig persze, de most tényleg wow. Nagyon elegáns. Így még nem láttalak.
-Köszönöm! -ajkaimon egy halk kacajt eresztettem ki- Neked meg kifejezetten jól áll az ing.
-Köszönöm szépen! Indulhatunk hölgyem?
-Természetesen!
Felkaptam a kulcsot, bezártam az ajtót, majd mentünk a liftet várni. Igen... a liftet.
-Örülök, hogy most nem kell hat emeletet legyalogolni.
-Hidd el, Én is. Magassarkúban végképp nem könnyű.
-Nem szeretnél megtanulni nem félni a liftezéstől?
-Egyetlen, Édes Charlesom. Szerinted nem próbáltam már? -nevettem
-Jogos, jogos, nyugi!
-Én nem vagyok ideges.
-Az arcod nem azt írta le...
Egy gyönyörű helyre érkeztünk meg. Helyet foglaltunk egy szabad asztalnál, majd mind a ketten az étlapot kezdtük el tanulmányozni.
-Szimpatikusak az ételek.
-Nekem is egyébként. -értettem vele egyet- Voltál már itt, hogy tudtad a helyet?
-Nem, dehogy. Mégcsak hallottam róla. Barátaim voltak pár hónapja itt és nagyon dicsérték. Szóval gondoltam elhozlak. Egyébként mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy ma... is?!
-Köszönöm! Aranyos vagy! -ebbe már kicsit belepirultam... főleg azért, mert már otthon is elmondta.
-Am, nagyon örülök, hogy megismertelek.
-Én is nagyon örülök! Az a két hét is nagyon jó volt ott a szálláson Ausztriában.
-Igen, azt Én is nagyon éltem most. De a kedvencem az volt, amikor Belém estél! -nevetett, Én pedig megráztam nevetve a fejemet
-Iszonyatosan kínos volt!
-Nyugi, sok mindenkivel megesik, hogy neki megy a másiknak!
-De nekem hányszor is sikerült?
-Nem számoltam. Elveszítettem a második után a fonalat! -ezen elkezdtünk nevetni, de a telefonom csörgése megzavart mindent. Kivettem a táskámból a készüléket és megnéztem ki keres. Anya. Ránéztem Charlesra, aki bólintott egyet. Felálltam az asztaltól és elsétáltam egy kicsit tőle. Megijedtem, mert ilyenkor már nem szokott keresni Anya.
-Valami baj van Anya?
-Hihetetlen, hogy egy cikkből kell megtudjam, hogy szakítottál Williammel! Ezt mégis mikor akartad elmondani?
-Hogy mi? Egy cikkből?
-Igen. Egy cikkből kislányom. Nem tudtad?
-Hát nem igazán. Sok mindent mesél el az interjú?
-Nem igazán. Inkább csak a szakítás okát, meg ki lehet a következő befutó.
-Zseniális. Na mindegy, most viszont mennem kell, ne haragudj! Puszi!
-Puszi!
Kicsit idegesen mentem vissza Charleshoz, de azért mosolyogtam. Nem akarom, hogy bármi is elrontsa ezt az estét.
-Egyébként, annyi kérdésem lenne, hogy a bárban, Ausztriában ott így... mi történt? -nevettem
-Jajj te jó ég. Most mondanám, hogy nem tudom, hogy mi történt... -nevetett-...de pontosan tudom. Nem tudom igazából. Jajj most zavarban vagyok! -ezen már én is nagyon nevettem, Ő pedig egyik kezébe temette arcát.
-Jó nyugi, ne vesézzük ki ennyire a témát.
-Ez egy jó ötlet! A lényeg, hogy... jó volt.
-Így igaz!
Tehát ebben a pillanatban jöttem rá, hogy igazat adtam Charles Leclercnek, hogy jó csók volt. Ez komoly.
Az étel fenomenális volt. Minden eszméletlenül finom volt.
-Hú de jól laktam! -dőltem hátra
-Én még ennék, de vigyáznom kell a vonalaimra! -nevetett
-Nem látszana rajtad.
-Lehet, hogy rajtam nem, de a mérleg megmutatja a versenyeknél! -ezen mindketten jót nevettünk.
Kifizette... a számlát, majd kitaláltuk, hogy mozogjuk le az ételt, tehát elmentünk sétálni.
-Örülök, hogy nálam laksz.
-Igen? Hogy hogy?
-Nagyon jó társaság vagy. De egyébként, amikor Ausztriából hazajöttetek aggódtam, hogy megszűnik a kapcsolat. Aztán ugye nem is nagyon dumáltunk, úgyhogy eléggé kétségbeestem, hogy soha többé nem beszélünk. És lehet, hogy ezt nem kellett volna elmondanom. Na mindegy.
-Tehát hiányoztam.
-Igen. Azt hiszem.
-Te is Nekem! Fura volt úgy tölteni a reggelt, illetve az egész napot, hogy nem láttam ahogy mosolyogsz.
-És hiányzott?
-De még mennyire! -mondta egy picit nevetve- Biztos nem akarsz Monacoba költözni?
-Nem hiszem. De majd meglátom.
-Költözhetsz hozzám!
-Egy egész életre? -nevettem- Kell vegyek ott egy lakást.
-Az egyik barátom ezzel foglalkozik. Tud benne segíteni. Majd szólok neki!
-Oksa! Aranyos vagy! De még azért átgondolom.
-Mindenképpen.
Visszasétáltunk a kocsihoz, beültünk, majd haza is mentünk. Eléggé kimerített mindkettőnket ez a nap. Holnap délre pedig mehetek dolgozni.
-Na szóval hol alszol?
-Vendégszoba tökéletes!
-Szuper. Akkor megágyazok.
Előszedtem a huzatot, rátettem a párnára és a takaróra, majd közöltem Charlesszal, hogy kész az ágya.
-Ha bármi kell szólj, ha bármi baj van kelts fel! Okés?
-Nyugi, huszonnégy vagyok! -nevetett
-Jó, oké. Na jó éjszakát!
-Jó éjt!
Végezetül Én is bedobtam magamat pihe-puha ágyamba, majd mély álomba merültem.

~