Collide

67. Bizonyítási vágy

-Min gondolkozol?-nyomott egy puszit Andy Emily feje búbjára ahogy a forró csokit az asztalra helyezte és mellé ült.
-Semmi.-rázta meg a fejét.
-Kicsim, ne csináld. Valami történt. Hazaértem, és feszült vagy. Történt valami?
-A szüleim...felhívtak.
-A szüleid?-lepődött meg.
-Találkozni akarnak.
-És te nem akarsz?
-Miért akarnék? Mielőtt a tárgyalásnak vége lett volna akkor is lekezelően beszélt velem az anyám. Nem akarom. Nem akarom hallgatni az okoskodást, hogy a kapcsolatunk bemocskolják.
-Megbeszéltük hogy nem számít mások véleménye nem?-nyugtatta ahogy megfogta a kezét.
-Neked is fontos anyukád véleménye.
-Ha azt mondaná nem kedvel, nem érdekelne mert én fülig szerelmes vagyok beléd. De mivel ő is annyira oda van érted mint én így persze hogy meghallgatom bármit is mond.
-Nem akarok egyedül menni.
-Hívd meg őket hozzánk.
-Biztos hogy nem. Jacobot nem teszem ki ennek.
-Jacob majd Ericnél vagy Sarahnal lesz. Lehet megtudom győzni a szüleid hogy remek férj leszek számodra.
-Azt se fogadták el hogy szerelmes voltam beléd szerinted az esküvőt elfogják?
-Meglátjuk. De ez miatt ne idegeskedj. Együtt túl jutunk mindenen, rendben?-ölelte át őt.

___________________________________________

-Mr. és Mrs. Blank! Üdvözlöm Önöket.
-Elnézést! Úgy gondolom Emily rossz címet adott meg. Emilyt keresnénk nem tudja merre lakik?-mondta Beatrice.
-Jó címen vagytok.-jelent meg az ajtóban Emily.-Gyertek be.
-Jöjjenek, fáradjanak be.-engedte be őket Andy.-A kabátjaikat szabad?-kérdezte Andy. A szülők pislogva vették le magukról a ruhadarabot.
-Ne nézzetek így. Üljetek le máris kész a vacsora.-mondta Emily.
-Ön...kicsoda?-kérdezte meg Emily apja, Paul ahogy Andyt nézte.
-Oh, elnézest. Udvariatlan vagyok. A nevem Andy Barber.-nyújtotta Paul felé a kezét.
-Paul...Paul Blank.-rázott vele kezet.-Te ismered?-súgta a feleségének.
-Ő volt a lányunk szeretője.-mondta lekezelően.
-Ne haragudjon Mrs. Blank...
-Beatrice.
-Beatrice...-javította ki Andy magát.-A lányuk...soha se volt a szeretőm.
-Ezt nem így hallottam a tárgyalás alatt.
-Komolyan ezért akartatok idejönni?-jelent meg Emily röviditalokkal egy tálcát tartva a kezében.
-Mit keres itt a szeretőd?-kérdezte Beatrice.
-Egy. Nem a szeretőm. Kettő. Ez az ő háza tehát hivatalosan ő otthon van.
-Andy maga...
-Papa, ő a párom.-mondta Emily.
-Kibékültetek?-kérdezte Beatrice kisebb sokkal a hangjában. Emily el akarta engedni a füle mellett a dolgokat amiket az anyja mondott. Szemmel láthatóan ezt a találkozót inkább az apja akarta mintsem az anyja.
-Papa, kérsz? A kedvenc röviditalod.-nyújtotta felé a poharat.
-Vezetek lányom.
-Van vendégszobánk. Maradhatnak nyugodtan éjszakára.-mondta Andy.
-Csodás ház.-jegyezte meg Paul.
-Papa...megkérdezhetem miért akartatok idejönni?
-Apja lánya...mindig lényegretörő.-forgatta meg a szemeit Beatrice.
-Elég személyes dolog miatt.-mondta Paul, ahogy Andyre nézett. Andy tudta hogy azt szeretnék ha a lányukkal négyszemközt tudnának beszélni.
-Beszéljenek, kimegyek addig.-indult volna ki de Emily elkapta a kezét.
-Nem mész sehova. Azt mondtad velem leszel és támogatsz.
-Em a szüleid szemmel láthatóan valami személyes dologról szeretnének beszélni.
-Inkább családi.-mondta Paul.
-Andy is a családom. Bármit is akartok azt ő is hallhatja.
-A szerető már családtag.-nevetett gúnyosan Beatrice.
-Nem szerető!-kezdett ideges lenni Em.
-Em...
-Érted?! Nem szerető!-hangsúlyozta.
-Kicsim, hé!-érte el hogy ránézzen.-Ne légy ideges. Nincs semmi baj.
-De! Mert lekezelően beszél rólad!
-Mondtam már. Nála ezerrel jobbat tudnék ajánlani.
-De nem akarok mást! Őt akarom! És ő is lesz aki mellettem lesz! Mert hozzámegyek!
-Hogy mit csinálsz?-kerekedtek ki a szemeik.
-Hozzámegyek Andyhez. Nem érdekel mit mondtok, nem érdekel a véleményetek. És tudjátok mit? Még hogy megkoronázzam ezt, szülök neki egy tucat gyereket.
-Emily!-szólt rá az édesanyja.
-Nincs Emily!-szólt vissza.-A lányotok ezt a férfit szereti vagy elfogadjátok vagy felejtsetek el egy életre!
-Inkább őt választod helyettünk?
-Gondolkodás nélkül.-mondta határozottan.
-Kicsim, kicsim nézz rám.-érte el Andy hogy Emily ránézzen.-Ne csináld ezt. Nem mondhatod ezt a szüleidnek.
-Dehogynem.
-Kicsim...
-Ha most előállsz azzal hogy szakítsunk...én esküszöm....-figyelmeztette Emily.
-Nem, nem...-vágott a szavába.-Nem...nem tudlak többé elengedni. De ezt már megbeszéltük, hogy mindig együtt leszünk.
-Pedig jobb lenne ha elengedné a lányom.-szólt Beatrice.
-Beatrice...-szólt hozzá Paul.
-Te maradj csendben.
-Elfogadom ha nem fogadnak el a családjukba. De akkor...kérem adjon esélyt hogy megmutassam ki is vagyok. Hogy megmutassam a lányukat én is boldoggá tudom tenni. Hogy megmutassam hogy én is alkalmas vagyok Jacobbal a családjukba.-Emily meghatódott ahogy ezt hallgatta. De kivételesen Beatrice és Paul se tudott megszólalni. De Emily tudta Andy mindent meg fog tenni hogy elfogadják őt.