What if...? - A másik út

3. év - Robban?

S ekkor... életrekelt az Abszol Út. Beszélgetések, állathangok, hétköznapi tevékenységek zajai hangzottak fel mindenfelől; az ember, -és állatbábok megmozdultak; az üzletek ajtajai maguktól nyitódtak és csukódtak; a szél lágyan fújni kezdett, s kellemes illatokat hozott magával.

Először Harry és Myron is összerezzent a hirtelen behatásoktól, de az előbbi hamar összekapta magát, és jó gonoszhoz híven a tömeg közepébe robbantott. Célja a zavarkeltés és a látási viszonyok rontása volt.

Myront csak a robbanás keltette hang zökkentette ki bambulásából, így már is hátrányból indult.

- Ventus! - kiáltotta, s pálcájával keresztet vetett a levegőbe.

A fa hegyéből kilövellő erős légáramlat úgy-ahogy eltűntette a port. A hatodikos gyorsan felmérte a helyzetet, és kissé idegesen kommentálta, hogy lefagyása miatt Harry olyan előnybe került, amilyenbe nem szabadott volna: köddé vált.

Harry az első adandó alkalommal kiábrándító, -és némító bűbájt szórt magára, és amilyen gyorsan csak tudott, elindult a pékség felé. Arra azonban figyelnie kellett, hogy bábnak még véletlenül se menjen neki, mivel a hangzavar Myron figyelmét is felkeltheti.

Éppen egy fedezékbe menekülő anya-lánya párost próbált kikerülni, mikor meghallotta barátja kiáltását, s a varázsige nyomán a sűrű por tovaszállt. Látta az idősebb arcán, hogy nem tetszenek neki a fejlemények, és viselkedéséből azt is rögtön megtudta, hogy a fiú nincs tisztában a „kincs" rejtekhelyével.

- Ha ez nem így lenne, valószínűleg jobban őrizné a pékség környékét - gondolta. - Vagy, csak túl komolyan veszi a megmentő szerepét...

Mivel továbbra sem volt biztos a dologban, úgy döntött belekukkant ellenfele fejébe. Felemelte pálcás jobbját, de szemei azon nyomban elkerekedtek.

Szél elemű varázsigéje után szeme sarkából megpillantott valamit. Más volt, mint a veszély elől menekülő tömeg általános mozgása. Ez egy piros fénycsík volt, így arrafelé fordulva alaposabban felmérte a terepet.

- És bingo - vigyorodott el. - A bűbájok úgy látszik nem hatnak ezekre a karszalagokra.

Pálcáját Harry feltételezhető alakja felé emelte, majd mindenféle hezitáció nélkül ráküldött egy konfúziós átkot, amit egy legilimens követett. Nem tudta, hogy harmadikos barátja mennyire jártas az elme védelmében, de mivel Harryről volt szó, inkább bebiztosította magát az első varázslattal.

Jól is tette, mivel a szemüveges még a konfúziós átok ellenére is igen erősen védte gondolatait. Két másodperc se volt, ennyi idő alatt kellett megtalálnia a keresett versikét, utána Harry szó szerint kihajította a fejéből. Mindezek ellenére sikerrel járt - tudta hova kell mennie a fiatalabbnak. Készenlétbe helyezte pálcáját és várta a piros fény mozgását.

Arra viszont nem számított, amivel Harry előrukkolt.

Jobb karját pálcástul oldalra emelte, baljával pedig nagy nehezen előbányászta erszényéből a láthatatlanná tévő köpenyét. Lassan felállt, majd hirtelen futni kezdett a pékségtől ellentétes irányba. Remélte, hogy Myron beleesik a csapdába és elhiteti saját magával, hogy ő, Harry, ismer egy másik fagylaltozó-pékség kombinációt az Abszol Úton.

Visszapillantva látta ellenfelén, hogy az összezavarodott, és egy kis fáziskéséssel ugyan, de óvatosan követni kezdi. Ezt várta. Az utána repülő varázslatokat gond nélkül kivédte, és határozottan egy adott irányba haladt.

A legközelebbi utcába látványosan bekanyarodott, majd azzal a lendülettel magára kanyarintotta a köpenyt. Hátraarcot vágva hangtalanul sprintelni kezdett célja felé, ellenfele mellett elhaladva pedig egy igazi „gonosz kacajt" imitált.