Fall LH magyar

Chapter 3

TV-t néztem este, amikor hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. Anya aludt, és tudtam, hogy Eric későn jön haza, mert a barátaival volt, így fogalmam sem volt, hogy ki jöhetett ilyenkor.

Gyorsan elcsúszkáltam az ajtóig a bolyhos zoknimban úgy, hogy ne ébresszem fel anyát. Kinyitottam az ajtót, bele se néztem a kukucskálóba, nem is nagyon szoktam. Úgy gondoltam, Michael az, mivel volt már olyan, hogy az éjszaka közepén beállított hozzánk a semmiért.

Az utolsó ember, akire éjjel 3-kor számítottam az ajtómban, Luke Hemmings volt.

- Mit csinálsz itt? - suttogtam. Egy pár órája láttuk egymást utoljára, amikor befejeztük a korrepetálást. Luke neki támaszkodott az ajtófélfának, és a földet nézte.

- Cuki a zoknid - nevetett. Nevetett.

- Jól vagy? - kérdeztem. Csak pár perce beszélgettünk, de máris furán viselkedett.

- Részeg vagyok - nézett rám mosolyogva. Nem volt olyan széles mosoly, azt hiszem, annyira még nem nyílt meg nekem.

- Szóval, mit csinálsz itt? - akárhova máshova mehetett volna a mi lakásunk helyett.

- Anyám meg fog ölni - nyafogott Luke. Egy részemnek jobban tetszett részegen, amikor normális tinédzserként viselkedett. Igazából, így viccesebb is volt, mint normálisan.

Ellökte magát az ajtófélfától, majd nekidőlt, hagyva, hogy beverje a fejét. Motyogott valami 'ooo' féleséget, majd belerúgott a padlóba. Az gondolkodtam, hogy részegedhetett le, nem olyan fajta volt, aki bulikba járt, barátai se voltak akikkel lerészegedhetett volna.

- Be akarsz jönni? - kérdeztem végül. Nem akartam az este további részét a lépcsőházban tölteni. Luke elment mellettem, be a lakásba, egy szó nélkül. Követtem a nappaliba, ahol ledobta magát a kanapéra.

- Mi történt veled? - megpróbáltam lelökni a lábait a kanapéról, hogy le tudjak ülni, de nem engedte, hogy megmozdítsam őket. Észrevettem, hogy még részegen is kitartó volt ilyen dolgokban.

- Buliztam - motyogta Luke egy párnába.

- Kivel? - nem tudom, miért tettem fel annyi kérdést, abban sem voltam biztos, hogy Luke ért engem. Még soha nem beszélgettem részeg emberrel azelőtt, így abban sem voltam biztos, hogy Luke megért.

- Öööö, nem emlékszem - fordult meg , majd felült, és sóhajtott egy nagyot.

- Miért nem mész egyszerűen haza? - folytattam a kérdezősdit. Nem érettem, miért itt akart kijózanodni.

- Már mondtam - nyöszörgött - Az anyám.

- Akkor miért részegedtél le? - én soha nem ittam alkoholt, így azon gondolkodtam, mi vette rá Luke-ot, hogy így tegyen.

- Túl sokat kérdezel. Fáj a fejem - nyöszörgő hangot adott ki, miközben fejét a kezeibe temette.

- Először válaszolj a kérdéseimre, utána kapsz fájdalom csillapítót - rendelkeztem. Reméltem, ez nem lesz rendszeres, hogy nekem kell gondoznom, ha leissza magát. Örültem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de nem akartam, hogy minden éjjel, amikor berúg, hozzánk jöjjön.

- Nem tudom. Csak így éreztem - nyafogott.

- Ez nem elég jó válasz - mondtam vállatvonva.

- Csak, mindenki basztat. Anyám is - habár nem kaptam meg a választ, amit akartam, elmentem fájdalom csillapítót keresni, otthagyva Luke-ot, hogy gondolkodjon a válaszon.

Mikor visszaértem, Luke még mindig ugyan úgy ült ott, mint amikor otthagytam, maga elé bámulva, mintha nem tudná hol van. Integettem az arca előtt, és beledobtam a tenyerébe a gyógyszert. Ezután elmentem a konyhába egy pohár vízért, mielőtt visszamentem volna, hogy a kezébe adjam a poharat. Mind a két tárgyat megfogta, de nem mozgott.