Mindvégig! Bakugou x OC

41.rész

Eltelt 4 nap, Midoriya visszatért a suliba. Pontos információt nem kaphattam a többiektől, ezért szünetben elrángattam a fiút. Amikor kiértünk az udvarra elengedték és felé fordultam.

-Mi történt kettőtökkel? Senki nem beszélt arról hogy mit csináltatok, pedig az igazgatói beszéd után mondtak valamit, csak nem figyeltem oda.

-Nos, hát... öhm, Katsuki és én verekedtünk.-dadogni kezdett.

-Azt én is felmértem. De mi miatt verekedtetek?

-Csak a szokásos! Tényleg nem volt semmi!-nevetett kínosan.

-Izuku! Most áruld el nekem mi történt!-emeltem fel hangomat amitől összerezzent.-Nézd...-sóhaj után folytattam.-Így is tudom már hogy kitől kaptad az erődet. Nekem elmondhatsz mindent, Katsuki nem fogja megtudni.

-Hát, attól tartok már tudja.-mondta zavarodottan.

-MICSODA?!?!-kiáltottam fel meglepetten.

-Gondoltam hogy kiakadsz.-vakarta meg tarkóját.

-Elmondtad neki?!

-Magától jött rá, és kihívott "beszélgetni" és akkor így történt hogy ki kellett takarítanunk a kolit.

-Milyen hangulatban volt?-tettem fel komolyan a kérdést.

Midoriya nagyon jól tudja hogy mi régebb óta ismertük egymást, Katsuki megfenyegette hogy nem mondhatja el nekem. Azt is tudta ebben a pillanatban, hogy aggódok érte. Nem akarom hogy elveszítse az eszét, mert még komoly baj is történhet mint a verekedésük.

-Nem kell aggódnod. All might ott volt és megállította.-mosolyodott el halványan.

-Kiakadt az erőd miatt?

Erre nem válaszolt semmit csak hatalmas nyelés hangját hallottam. Sóhajtottam majd elfordultam.

-Tudtam hogy ez lesz. Most pedig menjünk vissza, mindjárt kezdődik az óra.

-Várj Mia!

Kérdően visszafordultam Dekuhoz.

-Mit mondtál neki? 

-Miért kérdezed?

-Csak mond el!-mondta határozottan.

-H-hát elmondtam neki hogy én is félek ami kettőnk között fog alakulni.-vakartam meg tarkómat.

-Ő meg attól fél hogy nem mondtál el mindent, ami eddig történt.-szomorodott el.

-Pedig mindent elmondtam!

-Hát, lehet hogy ő többet tud rólad.-vonta meg vállát óvatosan.

Miután ezt megbeszéltük mentünk vissza a terembe. A csengő megszólalt, így Aizawa befáradt a termünkbe.

-Jó reggelt. Most, hogy Midoriya visszatért, beszéljünk a hősi gyakorlatról. Gyertek be!-mondta unottan.

Az ajtó kinyílt és beljebb lépett egy nem kívánt személy. Meglepetten néztem a szőke fiút, akivel 1 hetet se lehet kibírni... Mirio.

-Áj, Mia?! De örülök hogy itt vagy!!-rohant felém.

Már készült összeszorítani az ölelésével de időben mögé teleportáltam. Kérdően összevissza nézett majd mögé megpillantott engem.

-Nem vagyunk még a mai napig se puszi pajtásak, Mirio.-morogtam homlokomra csapva.

-Pedig egy hétig együtt voltunk és dolgoztunk, közös erővel!-fordult felém szokásos vigyorával.