Az ég most is csak úgy szórta magából az esőcseppeket immáron harmadik napja. Az aszfalt több árnyalatnyival sötétebben virított az első kerületi utcában, éppoly, mint egész London szerte. Pocsolyák akadálypályálya terült elém, ahogyan befordultam az Abbey Road-on, ezzel megnehezítve az átkelésemet. Nemtörődve vágtattam bele, akárcsak egy ötéves, ezzel magamra vonva az utcában sétáló idős asszony figyelmét, aki csak megrázta a fejét hitetlenkedése gyanánt. Pimaszul elmosolyodva léptem ki a pocsolyából, gumcsizmám cuppógó hangját magam mögött hagyva.
Mint minden átlagos hétköznapi reggel, most is éppen iskolába tartottam.
Végighúztam a kezemet a táskám vállpántján, majd beakasztva az újjamat fordultam hátra. Magamban imádkoztam, nehogy megjelenjen a busz, hogy elkéssek, mint szinte minden reggel.
- Francba! - akadt meg a tekintetem a piros kétemeletes buszon a tekintetem tőlem 20 méterre.
Őrült loholásba kezdtem, a táska az oldalamon fityegett, hajam jobbról-balra csapkodott a hátamon miközben a jobb karomat kinyújtottam.
A busz elsuhant mellettem, majd nem sokkal előttem lefékezett. Egy óriási sóhaj hagyta el a számat miközben kocogva turkászni kezdtem a kabátom zsebében. Előrántottam a bérletemet és a csipogó berendezéshez helyezve motyogtam egy 'Köszönöm'-öt.
Felloholtam a lépcsőn a korlátot markolászva, nehogy lezúgjak a lépcsőn. Amint felértem a felső emeletre, levágtam magam a legközelebbi ablak melletti ülésre, és nekidőltem az üvegnek.
Mindössze ketten voltunk az emeleten - én és egy gyerek, aki a busz hátuljában ült a telefonjába temetkezve. Tudtam, hogy alig tizenöt perc múlva más lesz a helyzet, így lehunytam a szememet és próbáltam kiélvezni a néma csendet ami körülölelt.
Másodpercekkel később hirtelenjében megállt a busz, egy csikorgás kíséretében. Kezeimet az előttem levő szék támlájához nyomtam, ezzel megakadályozva, hogy lefejeljem. Egy férfihang hallatszott, majd egy óriási dobbanás, amivel elhalt a kiáltás. Lábak dübörgése töltötte be a busz légterét, mire a lépcső felé fordultam. Egy férfi lépkedett fel a lépcsőn, majd körültekintett a kabinon és megállt a szeme rajtam. Ahogy tovább lépkedett a lépcsőn, megláttam a nadrágjára csatolt fegyvereket.
Elmosolyodott, majd megszólalt:
- Öröm újra látni, drága Kate.
YOU ARE READING
Open Your Eyes
FantasyKate mit sem sejtve éldegél Londonban édesanyjával, amikor egyszer csak utoléri a végzete és minden egyes titokra fény derül. Ameddig tiszta nem lesz a kép kiben bízhat? Ki képes a lányban újraépíteni a bizalmat, miután édesanyja egy díszletet építe...
