Miféle titok lapulhat a Salvatore családnál? Vajon van fekete bárány? És ha igen vajon ki lehet az? Szerelem lehet a titok? Vagy családi viszályok?
Kövesd a történetet és tudd meg!
⚠️FONTOS FIGYELMEZTETÉS ⚠️
CSÚNYA BESZÉD
VÉR
VEREKEDÉS
NEM AZ ERED...
A reggel szokásosan indult. Stefan lent kávézott még én készültem a suliba. Utáltam ez iskolát a sok nyomulós pöcs miatt. De szerencsémre ott van mindig Stefan hogy megvédjen. Ahogy mentem le a lépcsőn Stefan várt.
-Jó reggelt Húgi- Köszönt kedvesen Stefan.
-Jó reggelt Stef- Köszöntem neki még kicsit álmosan.
-Nem aludtad ki magad?- Nézett rám kíváncsian zöld szemeivel.
-Ne aludtam ki magam- válaszoltam félig ásítva.
-Megtudhatnám mi volt az oka annak hogy az én drága egyetlen húgom nem aludt?- Karba tette kezét ami nála már a enyhén mérges vagyok rád kategória.
-Még mielőtt elharapod a torkom! Nem szószerint venni! Olvastam mert ma dolgozat lesz Töriből!- Néztem rá Barna álmos szemeimmel.
-Ma itthon maradsz és kipihened magad! Ezt a napot le igazolom neked!-Az enyhe mérgessége át váltott kedvességre.
-De nem kell! Amúgy is rosszul állok töriből- Jelentettem ki kínosan.
-Amit furcsálok is! Hisz nem mai csirke vagy! Vagy hogy mondják!- Kacagott.
-Én nem szeretem úgy a törit mint te! Én a matekon és a törin kívül mindent kedvelek- Büszke fejet vágtam.
-Akkor is pihenned kellene- Néz rám boci szemekkel.
-Ne nézz így kérlek-Elfordítottam a fejem.
-Miért is ne?- Előttem áll
-Utálom hogy ilyen gyors vagy- Néztem rá morcin.
-Tudom hogy utálod!- Kacagott.
-El fogunk késni- Néztem az órát.
-Akkor Siessünk- Nyitotta ki nekem az ajtót
-Köszönöm Mr Salvatore- Nevettem.
-Nagyon vicces Mrs Salvatore! De haladjunk mert tényleg elkésünk!- Mosolyog.
Ki mentem majd be ültem a kocsiba és észre vettem egy közös képet amin két bátyám van rajta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Stefan! Nézd mit találtam!- Nyújtottam a képet.
Stefan arca sokkal sápadtabb lett mint amilyen eleve! Azt hittem elájul! Így aggódni kezdtem!
-Narcissa! Hol találtad ezt a képet?- Nézett rám kikerekedett szemmel.
-Itt a kocsiba-Mutattam az ülésre.
-Majd be viszem a szobába! De most már tényleg elkésünk!-Be ült a sofőr üléshez.
-Jól vagy Stefan?- Néztem rá aggódva!
-Igen jól vagyok csak menjünk már!- Ideges.
-Nem kellene ilyen állapotban vezetned! Még a végén baj történne!- Néztem a szemébe.
-De vezetek! Nem lesz semmi baj! Ne fesd az ördögöt a falra! Van már egy ördög a családba! Nem kell még egy ördögöt fel festeni!- Tiszta ideg.
-Damon nem ördög csak rossz természetű! Az nem ugyan az Stefan- Kötöttem be magam.
- Ha annyira áldott léleknek tartod?! Miért nem vele vagy? Ja tudom! Mert le lépett bárki érzéseivel sem foglalkozva!- Idegesen rám förmedt.
-Köszönöm a kedves szavakat... Igazán jól estek. Azért ennyire nem kellett volna kedvesnek lenned...- El fordítottam a fejem hogy ne lássa könnyes szemeim.
-Narcissa.....- Néz rám.
Nem válaszoltam neki. Ebből ő rögtön tudta hogy haragszom rá vagyis inkább fájt amit mondott. Egész úton nem szóltam hozzá. Majd bő 30 perc múlva az iskolába voltunk ahol Elena Stefan nagy szerelme már a terem előtt várta az én drága bátyám.
- Szia Stefan- Köszönt nyálasan a drága Elena.
-Én is itt vagyok ám vakegér-Mondtam gúnyosan majd be mentem a terembe.
- Hát vele meg mi lett?- Nézte Elena Stefant
-Azt hiszem nagyon de nagyon megbántottam....- Mondta szomorúan a földet nézve.
Elkezdődtek az órák és egy újabb unalmas napnak lett vége. Haza felé dugóba keveredtünk és a csendet karddal lehetett vágni. 1.5 óra várakozás után megindult a sor és végre mi is haza értünk.
-Narcissa...- Szólalt meg Stefan halkan.
Mit sem törődve Stefannal fel mentem a szobámba és egy képet néztem melyen én és Damon vagyunk.
-Miért hagytál magamra Damon?- Kérdeztem a képet könnyes szemekkel de természetesen válasz nem érkezett csak egy feke varjú repült be a nyitott ablakon.
- Hát te? Mit keresel itt? - Néztem ki kerekedett szemmel a varjút.
A drága varjú le lökte a közös képünket Damonnal.
- Kotrodj innen! Takarodj!- Kiabáltam sírva a varjúval.
Stefan rögtön fel rohant de csak a képet látta a földön és azt hogy én az ágyon fekszem és a párnába van a fejem. Így inkább le ment és nem szólt hozzám.
Remélem tetszett ez a rész hamarosan jön a kövi de nem ígérem Mikor. Puszi ; Lia ✨
