Bungou Nyugat

24. A másik megoldás

Yokohoma, Dokk Maffia központ, Fyodor Dosztojevszkij POV

A nagy csapat beszélgetés után, elmentem életem első normális ebédjére Dazaial, utána pedig kezdhettem megszokni, hogy bárki hozzám tud érni és nem terül ki tőle a földre, ahogy általában. Őszintén szólva nem igazán tudom, hogy ez most pozitív érzéseket, vagy negatív érzéseket kelt-e bennem, de igyekszem a dolognak nem erre az oldalára gondolni. Jobb, ha inkább elterelem a figyelmem erről és foglalkozom a sokkal fontosabb dolgokkal.

Azokkal a dolgokkal, amik miatt, a nagy beszélgetést követő napon leültem Dazaial beszélgetni. Az alap probléma mind a kettőnk esetében adott, amit egy szóval le lehet írni. Ez a szó pedig csak annyi, hogy: Nyugat. Mit kezdjünk velük? Mit rejtegetnek? Milyen erősek is igazából? Ki valójában Madách Imre? Mit akarnak elérni? Mekkora veszélyt jelentenek ránk? Ezek mind olyan kérdések, amik mind a kettőnket nagyon foglalkoztatnak, olyan kérdések, amiknek a válaszai sokban befolyásolják azt, hogy hogyan kell a továbbiakban a Nyugat csapatához viszonyulnunk.

Sajnos kettőnk eddigi információi nem bizonyulnak elégnek ahhoz, hogy bármelyik kérdésre is megkapjuk a válaszunkat, ezért is döntöttünk úgy, hogy az lesz a legjobb, ha mind a ketten elkezdünk egy kicsit szaglászni a Nyugat körül. Mondjuk azt nem tudom, hogy Dazai mire fog koncentrálni a saját kutatása során, én viszont pontosan tudom melyik az a kérdés, ami a legjobban aggaszt. Madách Imre!

Az a férfi maga egy hatalmas kérdés. A Nyugat őrült vezére, aki kicsit sem őrült, vagyis jobban mondva az, csak saját maga akaratából és nem spontán. A férfi, akinek a képességéről minden alkalommal egyre több minden derül ki, ami miatt lassan már abban sem vagyok biztos, hogy ő egy átlagos áldott. Van egy olyan érzésem, hogy még mindig vannak a képességnek olyan aspektusai, amelyekről az ég világon semmit sem tudunk.

Aztán pedig ott van a legnagyobb baj a férfivel kapcsolatban. A beszélgetés napján, megpróbáltam véget vetni az életének, ez a tervem azonban természetesen sikertelenül zárult, minek hála kiderült, hogy Madách Imre nem csak álmában immunis a képességekre. Mégsem ez magában volt az, ami miatt tartok a férfitől és ami miatt a lehető legtöbbet meg akarok tudni. Nem. Az igazi probléma itt az, amit akkor mondott, amikor fél kézzel szorítottam a torkát.

"Ugye nem gondolta komolyan, hogy ilyen könnyen meg tud ölni egy Bukott Angyalt?"  Bukott Angyal, az a férfi Bukott Angyalnak nevezte magát. Nem sokat tudok a Bukott Angyalok szervezetéről, de azt tudom, hogy egy olyan áldottakból álló szervezet, amelynek tagjai közé szinte lehetetlen bekerülni és hogy egy volt az első szervezetek közül. Ezeken kívül semmit sem tud senki róluk. Viszont az, hogy Madách Imre megemlítette őket, csak még több kérdést vet fel. Mégis hogy kerülhetett be egy ilyen csapatba a magyar férfi? Vajon a Bukott Angyalok még mindig aktívak? Ha igen mit akarnak? A Nyugatnak vajon van hozzájuk köze?

Igen, jelenleg úgy érzem, hogy sokkal több kérdés van a fejemben, mint válasz. Viszont legalább nem csak én vagyok elveszett, abból kiindulva, hogy Dazait ma elnyelte a föld, ami valószínűleg azt jelenti, hogy ő is neki kezdett az információ keresésnek és itt kerülök én a képbe. Nem ülhetek tétlenül, nekem is cselekednem kell és magam útján megpróbálni információkhoz jutni. Azonban Dazaial ellentétben, én úgy döntök, hogy az információk megszerzéséhez egy kissé kockázatos megoldást választok, ami viszont, ha sikerrel jár, akkor sokkal jövedelmezőbb lesz, mint bármilyen másik információ gyűjtési lehetőség.

Ezért is lehet, hogy ma már vagy negyedjére járom végig a Dokk Maffia főhadiszállását, hogy megtaláljak egy bizonyos áldottat. Ez a bizonyos áldott pedig nem más, mint A börtönöm őre, a fiatal Franz Kafka. Nincs sok választásom, a Nyugatosok közül ő az, akiből a lehető legtöbbet ki tudok szedni, ha szerencsém van, csak annyi dolgom lesz, hogy ne hagyjam, hogy kijöjjön belőle az idősebb énje. Ennek a tervnek a megkezdéséhez, viszont előbb meg kellene találnom a fiút és lehetőleg úgy, hogy senki ne legyen a közelébe, amit nehezebb kivitelezni, mint azt az ember gondolná. A Nyugat tényleg úgy vigyáz a fiúra, mintha ő lenne a szemük fénye és mintha az ő élete ezerszer fontosabb lenne bármelyiküknél.

- Keresel valakit mosolygós bácsi? Imre bácsi és a többiek a maffiózó bácsival meg a szamuráj bácsival beszélgetnek. - Úgy el vagyok foglalva a gondolataimmal, hogy szó szerint ugrok egyet, mikor meghallom a fiatal Kafka hangját, aki szélesen mosolyogva néz fel rám az egyik folyosón.

- Ami azt illeti, igen keresek valakit, de már meg is találtam. - Jelentem ki, amivel elérem, hogy a fiú oldalra billentse a fejét.

- Kit kerestél? - Jön a kérdés.

- Téged kerestelek. - Mondom, mire ő pislogni kezd és magára mutat.

- Engem? Miért? - Kérdezi, de hirtelen összehúzza magát. - Valami rosszat csináltam? - Pislog fel a pillái alól, mire leguggolok elé.

- Nem, nem egyáltalán nem csináltál semmi rosszat. - Mosolygom rá, ezzel pedig elérem, hogy sóhajtson egy nagyot.

- Akkor miért kerestél? - Néz kíváncsian a szemembe.

- Lenne pár kérdésem, amikre szerintem te tudsz a legjobban választ adni. - Billentem oldalra a fejemet és igyekszem nem ijesztő kisugárzást kiadni magamból.

- Teszt? - Kérdezi a gyerek és húzódnak össze a szemei.

- Nem, nem. Csak pár dolog, amire kíváncsi vagyok, nem kell megfelelned semminek. - Próbálom megnyugtatni, de nem tudom mennyire vagyok benne sikeres.

- Szóval beszélgetés. - Gondolkodik el megfogva az állát. - Mit szeretne tudni mosolygós bácsi? - Tudakolja, mire mély levegőt veszek.

- Szeretném, ha mesélnél nekem Madách Imréről. - Mondom ki a kérést, de ezzel csak azt érem el, hogy a kisfiú úgy nézzen rám, mintha őrült lennék.

- Imre bácsiról? Miért? - Vakarja meg a fejecskéjét.

- Vannak dolgok, amit nem értek vele kapcsolatban. Gondoltam segíthetnél, hogy megértsem őket. - Próbálom meg kimagyarázni magam, mire a fiúcska csettint egyet.

- Hát miért nem ezzel kezdte?! Imre bácsi bonyolult ember, de én segíthetek megérteni! - Szorítja ökölbe a kezeit és emeli őket a mellkasa elé lelkesen. A szemei boldogságtól és büszkeségtől csillognak, mielőtt leengedi a kezeit. - Tudja, mit? Játszunk egyet! - Kurjantja lelkesen és kapja el a kezemet. A világ hirtelen elkezd halványodni a szemeim előtt, nagyokat kell pislognom, hogy kitisztítsam a látásom, de mikor megint minden éles lesz, már nem a Dokk Maffia főhadiszállásának a folyosóján állok. Folyosónak folyosó a hely, de inkább néz ki valami régi nemesi kúria folyosójának a hely, mint egy modern épületének. A kis Franz Kafka hirtelen elengedi a kezem és kitárja a karjait, majd szélesen mosolyogva megszólal.

- Üdvözlöm A kastélyban!