Game Of Chaos / Teen Wolf ff /

--12--

A Lacrosse edzés unalmasan telt egy ideig. Már éppen gondolkodtam azon, hogy haza indulok, mert úgyis a vége felé közeledtünk, mikoris pont Scott került sorra.

Felvette a labdát, és megindult Jackson felé, aki fellökte. Scott egy hatalmasat esett hátra, a landolásnál a fejét beverte. Igaz volt rajta védő felszerelés, de még nézni is fájdalmas volt az esést, nemhogy átélni. Scott felállt, mikor mellé ért az edző, és a kezét szorongatta. Bizonyára azzal tompította az esést.

-Mivan, ennél még az öreganyám is gyorsabban futott, pedig halott!- hallottam meg az edző gúnyos hangját. Én csak egy szem forgatással reagáltam a padon ülve, majd újra Scottra tereltem minden figyelmemet. Nagyon reméltem, hogy nem esett komolyabb baja. -Gondolja, hogy képes gyorsabban mozogni, a halott öreganyám élettelen testénél?- szólalt meg újra az edző. A mondata végén minden szót erőteljesen hangsúlyozott ki, miközben egyre közelebb hajolt Scotthoz.

A szemem sarkából láttam, hogy Jackson elégedetten vigyorog a sisakja alatt. Hirtelen elfogott a düh, és idegesen elkezdtem járatni a lábam. Nem sok ember volt akit teljes szívemből gyűlöltem, de Jackson az első helyen állt a listámon.

Beképzelt, pöffeszkedő alak, aki azt hiszi minden lány a lába előtt terem egyetlen mosolytól. Pénzes, elkényeztetett gyerek aki abban leli szórakozását, hogy másokat csesztet. Utálom az ilyet!

Gondolataimból az edző hangja szakított ki, miszerint Scott újra megpróbálja a dobást. Oda is kaptam a tekintetemet. A fiú megint a sor elején állt, azonban most feszültebb volt a tartása. Látszott rajta, hogy nagyon rá készül és hogy ideges. Nemis, inkább dühös.

Feszülten figyeltem, ahogy Scott megint el kezd futni és magamban imádkoztam, hogy ne történjen senkinek se baja.

Scott a síp hangjára elkezdett teljes sebességgel futni. Megint az útjába került Jackson, azonban most Scott lökte fel a fiút.

Szemeim ki kerekedtek, mivel nem hittem volna, hogy unokatestvérem képes ilyenre. Olyan erővel rontott neki a srácnak, hogy az hátra csapódott és földet érés után a vállához kapott, azonban nem sokáig szenteltem figyelmem a földön szenvedő fiúnak, mivel Scott abban a percben térdre esett.

Kezeit a földhöz nyomta, fejét nem emelte fel. Egyre szaporábban vette a levegőt. Rögtön tudtam, hogy Scott Farkas énje bukkant elő.

Stiles egyből oda futott a fiúhoz, miközben mindenki más a földön hempergő Jackson köré gyűlt.

Én felpattantam a helyemről, majd határozott léptekkel elindultam a barátaim felé.

-Nemtudom megfékezni Stiles, rám tört!- hallottam meg Scott hangját, ahogy nagy nehezen kinyögte a szavakat. Barátja egyből a keze alá nyúlt és fel segítette a földről, majd elindultak befelé az öltözőbe. Stiles mikor észrevett, intett a fejével, hogy kövessem őket, így ígyis tettem.

Futva közelítettünk a suli felé, amikor hirtelen ledermedtem. Hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni, ugyanis Derek Halet láttam a padok mellett állni. Scottekat bámulta, majd hirtelen rám kapta a tekintetét.

Pislogás nélkül meredt egyenesen a szememben. A vér is meghült bennem, amikor a férfi rideg szemeibe pillantottam. Nemtudtam mit kereshet itt. Nemtudom meddig állhattunk mozdulatlanul, mert egyszer csak Derek elkezdett lassan hátrafelé lépkedni, de a szemeit nem vette le rólam. Én csak néztem egyre távolodó alakját, és próbáltam kitalálni, hogy vajon mit kereshetett az iskola területén.

Dermedségemből Jackson jajgató kiabálásai rángatott vissza. Gyors megráztam a fejem és Stilesék nyomába iramodtam amilyen gyorsan csak tudtam. Tudtam, hogy nem most van itt az ideje elmélkednem az előbb történteken.