Pont pont pont...

Esztergomi Gellért

,, Áhh már kész egy versszak!-mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban.Most mi van?Egy Petőfinek éreztem magam."

-Anna, te nagyon menő vagy!-mosolygott gyökér-Egyébként én szívesen megírom helyetted a verset-ajánlotta fel, én meg néztem, hogy kösz jókor szólsz...Legszívesebben igent mondtam volna, de tudtam, hogy iszonyat nagy pofátlanság lenne tőlem, hogy Pistának a kezéből kikapjam a lapot és közöljem vele, hogy bocs de mégsem kell a segítséged.Úgyhogy már válszoltam volna, hogy nem köszi, mikor megint elkezdett beszélni-Egyébként én nagyon jól írok verseket-mondta.Én egy amolyan " köszönjük szépen, most nem szeretnénk hallani azt, hogy fényezed magad" fejjel meredtem rá-Most miért? Anna, én tényleg nagyon jól írok verset.Összesen kétszer írtam, de attól még nagyon jól írok-bizonygatta, én pedig magamban egy kötve hiszem megjegyzéssel elraktároztam az információt.

Egy újabb beszélgetés:

-Anna!- mondta ki a nevem, mire unottan odafordultam - Anna, kérsz gumicukrot, Anna? - én megrökönyödve néztem rá, mert próbáltam értelmezni a mondatot.
-Köszönöm, nem. Nem szeretnék fizetni - utaltam arra, hogy az egyik osztálytársam megvette tőle 2000 forintért az egyik gumicukros zacskót.
- De- mondta egy kis idő után - Neked csak 200 forint - mosolygott. Ez aztán a kedves ajánlat.
-Köszönöm, de nem kérek- válaszoltam ismét.
-Anna, de ingyen?Most komolyan kérsz, Anna? Anna? Anna kérsz?-itt idegesnek kellett volna lennem, de inkább melegséget éreztem minden mondata után, amiben benne volt a nevem.
-Nem, köszönöm. És miért hajtogatod folyton a nevemet?-kérdeztem tettetett felháborodással, amire természetesen nem válaszolt.

Egy újabb beszélgetés:

(Már nem emlékszem min "sértődtem" meg)

-Hát ez szörnyű. Most megsértődtem-jelentettem ki, majd összefontam a karom magam előtt és csukott szemmel felnéztem, mintha vérig lennék sértve. Persze nem bírtam sokáig nevetés nélkül.
-Jaj, visszacsinálom, csak bocsáss meg! - kérte drámaian, de közben röhögve. Nagyon jól esett, hogy velem együtt nevet.

2022.01.24. hétfő
Ma tanszobán mivel lazahét volt ( nincs dolgozat sem házi feladat egész héten) ezért társasoztunk tanszobán, kivéve jómagam, aki olvasott. Nem tudtam sokáig, ugyanis a szemembe sütött a nap. Így megkértem Gyökeret, hogy húzza be a függönyt.
-Légyszíves behúznád a függönyt?-néztem vele farkasszemet úgy, hogy közben majdnem megvakultam a Gellért feje felett áthaladó napsugaraktól.
-Mi van akkor, ha nem?- nézett mélyen a szemembe, én pedig egyrészt a megvakulás félelmétől, másrészt mert zavarba jöttem, lesütöttem a szemem. Egyébként még magam is meglepődöm azon, mennyire idegesítően sokszor leszek zavarban attól, hogy kimond egy szót a száján.
Gyorsan választ adtam neki.
-Akkor majd behúzom én!-álltam fel, és már nyúltam volna a függönyhöz, mire mit csinál? Behúzza. Mondom jól van akkor visszaülök és olvasok tovább. Már mentem volna a helyemre, mikor annyit hallok, hogy visszarántja a függönyt. Visszafordultam és a második függönyt behúztam, szúrós szemmel nézve Gyökérre, de akkor meg Regináéknál lett egy termetes fény csík. Úgyhogy a 3. Függönyt hozzáigazítottam a másodikhoz. Úgy már tökéletes volt, mert csak a tanárt sütötte a nap. Közben Riska éppen egy társasnak a szabályait próbálta elmagyarázni, de a függöny húzogattással elvontam róla a figyelmet, ezért cifrán leszidott.

2022.02.08.
Ma tanszobán a Stephen King: Kedvencek temetőjét olvastam. Gellértet is érdekelte, így meg is kérdezte.
-Te a Kedvencek temetőjét olvasod?-kerekedett el a szeme.Bravó Sherlock.
-Igen- válaszoltam oda sem nézve.
-Te szereted a horrort?-lepődött meg.
-Nem mondom, hogy szeretem, csak olvasom.
-Anna, ez nem neked való. Anna, nem való neked.
-Köszönöm...-feleltem a gyász tudja miért.
-Megkaphatom?- kérdezte a könyvre mutatva.
-Vigyed- Toltam a közelébe. Elvette és elolvasta a hátulján található tartalmat, majd visszatolta és elment, mert fél négyet ütött az óra.