A maffiafőnök titka

19. rész

- Elizabeth te nem is tudod, hogy ki ez az ember valójában

- Miről beszélsz?

- Ja még nem dicsekedett neked? Pedig szokott - nézett el felettem Kristian Jamesre

- De mégis miről Kristian? Miről nem dicsekedett? Meg egyébként is nem rég ismerem - néztem rá zavarodottan

- Elizabeth ne hallgas rá, hazudni fog, mint ahogy azt mindig teszi - fordított maga felé James

- Eliza figyelj rám - fordított vissza Kristian - James az unokatestvérem, és mindig mindent meg akar szerezni tőlem aki vagy ami az enyém, és most téged akar elvenni tőlem, de ezúttal ne fogom hagyni, mint előzőleg

- Mit értesz az alatt, hogy előzőleg, mi történt akkor? - Kristian nem is figyelt rám csak James-t nézte és úgy nézett ki mintha a szemével ölne

- Menjünk haza és mindent elmondok - fogta meg a kezemet Kristian és mentünk is volna ha James nem fogja meg a másik kezemet

- Hogy érted azt, hogy haza? Ti együtt laktok? - húzta össze a szemöldökét James

- Igen, én és Eliza együtt élünk és ő a barátnőm - húzott magához közelebb Kristian és közben büszkén jelentette ki, azt hittem hogy ott olvadok el a szavaitól

- Szóval ő az a titkos pasid, már értem miért titkoltad el, azért mert egy köcsög állat aki csak a saját érdekeit veszi figyelembe - engedte el a kezem James és én meg Kristian távoztunk

Egy kicsit messzebb mentünk és megállítottam Kristiant.

- Bazdmeg James! - kiabáltam neki és bemutattam elbúcsuzás képp és, hogy érezze a törődést

Erre nem reagált csak vissza ült Emma mellé és bevágta a durcás kislányt. Én meg Kristian csak egy jót nevettünk és elindultunk haza. Az út közben mindent elmeséltem neki, hogy mi volt addig amíg távol voltam. Ő is mondta, hogy most jött egy fontos tárgyalásról és annyira felbaszták az idegeit azok a buzik, ezért eljött értem, hogy én nyugtassam le. Nem tudom mégis hogyan fogom megoldani de remélem könnyen. Seperc alatt otthon találtuk magunkat. Mind a ketten kiszálltunk a kapuk már utánunk csukódtak ahogy a garázs is még mindig nem tudok betelni ezzel a házzal, egyszerűen olyan mint egy álom számomra. De ahogy hiszem, Kristiannak ez normális és ezek szerint Jamesnek is, vagyis gondolom, hogy ő is benne van ebben a munkában, úgy vélem, hogy ez egy olyan családi dolog köztük a munka

- Kristian? - fogtam meg a kezét bemenet közben

- Igen drágám?

- James is benne van ebben a dologban? Vagy ez csak olyan közeli rokon dolog?

- Ez nem olyan egyszerű ahogy ezt te el tudod képzelni, James úgy gondolja, hogy akkor dolgozik amikor kedve támad, de ez egyértelmű, hogy nem így van, ezért csak a piti dolgokba engedjük, hogy bele üsse az orrát, a nagy melókat meg meghagyják nekem - igazította meg a nyakkendőjét

- Értem, és mik a piti dolgok?

- Hát az attól függ, hogy milyen cuccal kereskedünk. Mondok egy példát: most például pont a drog amivel kereskedünk és Jamesnek az a feladata, hogy felszámolja, a szállítást irányítsa és ellenőrizze, hogy minden a helyén van

- És akkor mi a nagy meló? - közben már beértünk a nappaliba és leültünk, Kristian egy fotelbe én meg a kanapéra

- A nagy meló az azt takarja, hogyha a szállítmánynak valami baja esik vagyis elrabolnak egy bizonyos mennyiséget az én dolgom azt vissza szerezni bármi áron, persze ebbe bele tartozik a gyilkolás is. Vannak emberek akik nagyon sokkal tartoznak nekem mert mindig jöttek kéregetni, én pedig adtam nekik de ha nem tudták fizetni akkor szörnyű sors várt rájuk, bocs nem helyesbítek nem várt rájuk sors - és ezt mind tök komoly arccal végig tudta mondani?

- Aha mostmár mindent értek - dőltem hátra a kanapén

- Eliza?

- Igen, mondjad? - húztam fel a szemöldököm

- Eljössz velem ma este egy randira? - húzta széles mosolyra a száját

- Persze, hogy elmegyek veled egy randira

- Akkor kezdj el készülődi mert már 4 óra van és hatra kész kell, hogy legyél

- De jól ismersz, de honnan tudod, hogy 2 óráig tart elkészülnöm?

- Úgy, hogy te is nőből vagy

- Ezt a megjegyzést elteszem későbbre - ezzel el is indultam a szobám felé és elkezdtem készülődni