Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

13. fejezet

Jobe pár órája engedett be a bátyja házába. Imádom a dortmundi estéket, de most bármit meg tettem volna, hogy ne kelljen az éjjel közepén haza mennem. Persze Jobe és Jude is mondták, hogy aludjak náluk nyugodtan, de nekem nem ment volna. Jude úgy tett, mintha nem történt volna semmi néhány nappal ezelőtt.

-Segíthetek valamiben?- álltam meg Jobe mellett a konyhában.

-Először abban segíts, hogy mond meg nekem hol van a bátyám.- fordult teljes testével felém.

-Nem rég mondta, hogy elmegy a reptérre.

-Ja, oké. Amúgy, ha annyira segíteni szeretnél, akkor szelj fel négy paradicsomot kis kockákra kérlek...- elmondta a feladatomat, aminek én neki is álltam.- Egyébként azért viselkedsz ilyen furán, amiért gondolom?

-Mire gondolsz?- tettem az ártatlant.

-Talán Jude-ra.

-Ah nem tudom Jobe. Úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Vagy szerinted neki nem is jelentett semmit?- néztem hirtelen rá.

-Ne beszélj itt nekem hülyeségeket! Még jó, hogy jelentett neki valamit. Próbálj meg vele beszélni erről.

-És mégis hogyan? "Hallod Jude, miért akartál lekapni pár nappal ezelőtt?" Így gondoltad?- kérdeztem irónikusan.

-Nem, de mi van akkor, ha tök jó dolog jönne ki belőle?

-Nem tudom, Jobe. A francba!- szisszentem fel.

-Mi történt?- tekintete véres ujjamra vándorolt.

-Istenem, de ügyes vagy!- nevetett fel kínosan, amihez én is csatlakoztam.

~~~

-Gwendolyn merre vagy?- hallottam meg kiabálást. Ez Mason lesz.

-Mount! Gyere ide!- tártam ki kezeimet, hogy meg tudjuk ölelni egymást.

-Mizu veled Gwen?- lépett be az ajtón Phil  is.

-Semmi különös. Ronnie hogy van?- érdeklődtem kisfia iránt.

-Kicsit náthás, de minden okés, köszönjük.

-Tök jó Gwendolyn barátném, hogy elveszed rólam a reflektorfényt.- lépett ki a konyhából Jobe, közben Jude és még egy-két fiú lépett be a bejárati ajtón.

-Én nem veszek el semmit. Ők döntöttek így.

Mindenki köszöntött mindenkit. Kim is jött volna, viszont mint utólag kiderült a családjával elment Spanyolországba. A kis mázlista.

~~~

Éjfél előtt nekiálltunk a fiúkkal valami bugyuta társassal játszani. Ez van ha az érett felnőtt emberek egy helyre kerülnek. Talán egy óra lehetett éjfélig. Annyi minden történt ebben az évben. Nem tudom mi lenne most velem, ha aznap nem esek bele, szó szerint a kisebb Bellingham fiúba.

-Srácok, úgyis kiestem a játékból, kimegyek egy kicsit levegőzni.- biccentettem az erkély felé.

Olyan gyönyörű volt minden. És persze hideg, de ez most részletkérdés. Nem állhattam sok ideje kint, mikor lépteket hallottam meg magam mögül.

-Zavarok?- dőlt neki Jude a korlátnak mellettem.

-Egyáltalán nem.- eresztettem el egy halvány mosolyt. Annyi mindent vált ki belőlem ez a fiú, hogy az hihetetlen.

-Tudod, azon gondolkoztam, hogy mi lett volna, ha aznap nem találkozol az öcsémmel.- nevetett fel kissé kínosan.

-Akár hiszed, akár nem, ezen már én is gondolkoztam.

-Minden esetre örülök, hogy megismertelek.- mondata közben felém fordult.

-Én is, hidd el.- arcom valószínűleg felvette a durván piros színt.

Egy darabig síri csendben álltunk, de nem tudtam, hogy inkább nyugtató a csend, vagy falra mászok tőle.

-Kérlek ne haragudj rám!- szólalt meg hirtelen, mire majdnem ugrottam is egyet. Értetlen fejjel néztem rá.

-Mégis mié...- de mondatomat nem tudtam befejezni.

Gyors mozdulattal szelte át a közöttünk lévő távolságot, majd ajkait enyémekhez nyomta. Mintha ezer és egy tűzijátékot lőttek volna fel a gyomromban. Életem első csókját olyan embertől kaptam meg, aki iránt tényleges érzéseim vannak. Karjai derekamra csúsztak, az én kezeim pedig felvándoroltak és átkulcsolták a nyakát. Nem mostanában voltam ilyen boldog, mint most.

-Sajnálom.

-Ne sajnálkozz már! Nem haragszom.- nevettem el magam, hogy egy kicsit oldjam a feszültségén.

-Biztos?

-Tuti fix.- mondtatom után lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam szája szélére.- És most?- kérdeztem bizonytalanul.

-Tudod, régóta fura érzésem van mióta látlak. Olyannak érzem, mint egy tini romantikus könyvben. A lényeg, hogy nagyon megkedveltelek.

-Most halál komolyan beszélsz?

-Teljesen!- arcára egy félmosoly kúszott, amitől legszívesebben elolvadtam volna. Fene a nyálas mindenemet.

-Hát én is valahogy így érzek...- vallottam be.

-De nem szeretnék elsietni semmit. Mindent tökéletesen szeretnék. Veled.- fogta meg az egyik kezemet.

-Köszönöm.

-Mit?

-Hogy nem más lánnyal szeretnél lenni.- iszonyatosan kínosan éreztem magam.

-Te fogtál meg, ez van. Gyere menjünk vissza.- nyomott egy puszit hajamba és kéz a kézben mentünk vissza a többiekhez.

-Na meg van az új kedvenc gerle pár?- tette fel kíváncsian a kérdést Jack.

-Nem.- mosolyodtam el kicsit.

-Még nem.- szorított rá kezemre Jude.

A fiúk elohoztak valami irtó drágának kinéző pezsgőt, amit meg is bomtottak, de a lelkünkre kötötték, hogy hozzá ne merjünk érni éjfélig.

Éjfélkor szépen leültünk a kanapéra, én természetesen szorosan Jude mellé. Majd, mikor meghallottuk a tűzijátékokat. Egyszerre hangzott el a "Bolodg új évet!" mondat.

-Megcsókolhatlak?- suttogta fülembe Jude.

-Igen.

Majd ajkaink egymáshoz értek, és így kezdtünk neki a következő évnek, ami reményeim szerint jó lesz. Velük.

~~~

Itt is lennék ezzel a résszel. Gyorsan írtam szóval lehet, hogy kicsit összecsapott lett. De ez a rész egy nagy mérföldkő. Nagyon remélem, hogy tetszik és élvezhető.

Ölelés!