CHEERS!

Harmadik Fejezet

Nagyjából tíz-tizenöt perccel később a csoport megérkezett a helyszínre. A klub mintha egy luxusház lett volna. Az is volt, de nem igazán adta vissza azt a nagyon-nagyon drága érzetet. Nagynak mindenképp mondható, de minimalista és egyszerű volt.

       - Nagyon jól néz ki kívülről. - jegyezte meg az újonc.
       - Na de még belülről! - fokozta az izgalmakat Tina.

Beálltak mindannyian egyes oszlopba. Ugyanolyan sorrendben, mint ahogyan a fogadást tették. Néhány perc után már mindenki bent volt, és ez a megjegyzés hagyta el Magvas száját:

       - Azta, ez ilyen nagy? - csodálkozott.
       - Aha, nem véletlenül ide hoztunk el. Amikor mi egy ilyen estbe vágunk bele, általában ez az úticél. - felelt Siyeon.
       - Több helyet kipróbáltunk már, de ez a közös kedvenc. - tette hozzá Ezle.
       - Cserébe sok az idióta, aki mindenkit le akar smárolni, de tényleg bárkit. - jegyezte meg Tina.
       - Jó, hát ez ilyen. Az ember ezekben a pillanatokban hullarészeg általában. - válaszolt Gal. - Dinnye, fontos dolog. Csak tőlünk fogadj el italt. Senki mástól. Akármit belerakhatnak, és nem akarjuk, hogy eltűnj.
       - Ha találsz egy ismerőst, és vele mész, legyél kedves egyikünkkel tudatni, hogy tudjuk kin kell téged keresni. - fűzte hozzá Jani.
       - Rendben. - szólalt meg Dinnye.
       - Asszem mindent elmondtunk. - gondolkodott el Ninu.
       - Ez jó lesz, érzem. - mondta Jisung.
       - Az biztos! - értett egyet Minmin.

A csapat úgy döntött, hogy Magvas barátjuk első alkalmát megünneplik. Jani és Siyeon vállalkoztak arra, hogy csupán öt perc múlva megérkeznek, tíz italos pohárral együtt. Ez egy végtelenül egyszerű feladatnak tűnhet elsőre, de bizony nem az. Megjegyezni a különböző italok nevét, és elszállítani a pulttól egészen a társaságig úgy, hogy nem mész neki senkinek, nem törsz össze és nem öntesz ki semmit egy igen bonyolult dolog. Ez általában felváltva szokott menni a tagok között, és minden alkalommal két ember megy teljesíteni ezt a missziót.

A rendelés most Siyeonra hárult, aki ebben mindig is nagyon ügyes volt. Jó memóriája segítségével mindig megjegyezte, hogy ki mit szeretne, de ha tudta, hogy nem fog aznap este olyan jól az agya, különböző színű cetliket vitt magával, hogy a pohár mellé tegye, tudván, hogy melyik szín kit reprezentál.

Eme csodálatos művészetet sikerült az általuk megadott idő alatt lebonyolítani. Mit sem sejtették, hogy Ezle lemérte, hogy hány perc alatt érnek vissza mind a tíz itallal.

       - Négy perc, huszonkilenc másodperc! - szólalt meg a fiú, miután a két delikvens megérkezett az utolsó pohárral a kezükben.
       - Te kajak lemérted, hogy mennyi idő alatt érkezik meg az italotok? - nevetett fel Siyeon.
       - Kíváncsi voltam, hogy tényleg megy-e öt perc alatt. Hát megkaptam a kérdésemre a választ.
       - És most - szakította félbe a beszélgetést Tina -, koccintsunk Dinnye első bulizására!

A poharak koccanását a hangosan szóló zene, és a sok ember miatt nem igazán lehetett hallani, de mindenki tudta, hogy az az este egy mérföldkő lesz. Mindenki megitta az első kört, egymáson nevetve. Különösen Dinnye feje kacagtatta meg a társaságot.

       - Ninu, hogy is volt az, hogy ez tetszeni fog nekem? - nézett értetlenül a fiú.
       - Azt hittem, tényleg fog. - felelt hamar az említett.
       - Na ma este megtalálod a kedvenced. - nevetett fel Minmin.
       - Akkor szegényt hullarészegen visszük haza. - jegyezte meg Siyeon.
       - Na de keresünk valami jobbat. Mindjárt jövünk. - szólalt meg Ezle, majd elvitte magával Dinnyét a pulthoz.

Néhány perc múlva a páros visszatért. Mindenki botanikusa egy málnás italt szürcsölgetett.

       - Nem hiszitek el, kiket láttunk! - ujjongott Dinnye.
       - Lee Minhot, Choi Soobint és Huang Renjunt. - mondta egyből Ezle.
       - Úristen. - sokkolódott le Ninu. - Akkor ma asszem "bebaszombat" lesz. - rázta fejét.
       - Ja hát igen. - nevetett Tina. - Neked mindig az van, ha itt kötünk ki.
       - Valaki kérjen már valami zenét! - jelezte Jani a társai felé mikor mai nap őmaga már 12. alkalommal hallotta a Blackpink féle Pink Venomot. - Ez már kezd unalmas lenni.
       - Megyek is! Egy pillanat. - válaszolt Jisung, majd elindult a lemezlovas felé.

Egyszer csak megszólalt egy ismerős instrumental. No meg ismerős hangok. Ez a BVNDIT VENOM című zenéjének kezdetét jelezte. Amint ráeszmélt a csapat, egymásra mosolyogtak, majd elkezdtek ugrálni és szórakozni a zenére. Jisung visszaért, és ő is csatlakozott az ugrándozáshoz, énekléshez. Mindenki érezte, hogy valószínűleg ez lesz az egyik legszebb emlék erről az estéről. Ez a zene előhozta mindannyiukból a partiarcot, és innentől kezdve lehetett az Pull Up, Follow Me, Vision, Pirate, akármi, valaki mindig tudta a szöveget, és löketet adott a társaságnak a tánchoz és a szüntelen ordítozáshoz.

Amíg a többiek a Wa Da Da-t élvezték, Tina és Gal elmentek egy meglepetés zenét kérni. Egy kicsivel később a helyen már csak hangos ugatást lehetett hallani. Még kint az utcán is! A Wolfgang szólalt meg, amit a Stayracha trió ordibált teli torokból, mellé társult a sok bulizó ugatása is. Ezzel tartották távol a rajongókat a szórakozóhelytől, közben jó hangulatot teremtett.

Egyszer csak két ember lépett be az ajtón, az egyik jól láthatóan Park Sunghoon volt. A másikukat nem igazán tudta felismerni Minmin. Csak annyit látott, hogy valamivel alacsonyabb volt. Meg olyan kis kerek fejjel rendelkezett. Végképp nem tudta kivenni, hogy ki lehet.

       - Beni, itt a haverod! - szólt Jani, mikor ő is észrevette.
       - Tényleg? - érdeklődött.
       - Aha. - felelt Minmin, majd Sunghoon irányába mutatod.
       - Mostmár látom, mindjárt jövök. - mosolyodott el, majd elment.

Beni immáron kikerült a társaságból. Jani néhány pillanatig azt leste, hogy merre mehetett, de elengedte és inkább élvezte a hangulatot.

A csapat egy üzenetet küldött Beninek, hogy kint lesznek, és a hely teraszára egy körben leültek itallal a kezükben, a cseverészés során  a macskáktól a heti tervekig sok minden szóba került. Igazán élvezték a benti partihangulatot, de a tömeg és a számukra már-már túlságosan is süketítő zene miatt kiültek egy 15 percre, hogy megnyugodjanak. Egyszer csak csodák csodájára ajtó nyílik. Beni kukucskál ki a kis részen.

       - Sziasztok! - köszön.
       - Helló! Hát ez gyors volt! - szólal meg Ezle.
       - Ilyen hamar lerendeztétek Sunghoonnal? - nevetett fel Jani.
       - Istenem, Jani - csóválta fejét Beni, majd lehuppant a Ninu melletti szabad helyre a kanapéra. - Mi jót csináltok?
       - Kicsit szellőztetjük a fejünket. - válaszol Tina.
       - Lassan tervezünk bemenni. - mondta Jisung.
       - Nem maradtok kint velem egy kicsit? Sunghoon olyan helyen volt, ahol hatalmas volt a piaszag. - kérlelte a társaságot Beni.
       - Érte mindent, ugye? - kuncogott Gal.
       - De persze, kint maradunk. - fejezte be Siyeon a mondatot.

Így következett, hogy Benit kérdezgették ki. Mit keres itt Sunghoon? Mi van vele, hogy van? Milyen neki az élet? A fiú pedig minden kérdésükre válaszolt.

A csapat bemenni készült, már fel is álltak a helyükről, hogy összetakarítsanak, de megjelent valaki Dinnye mögött. Csak annyit láttak hogy egy kis, gömbölyded fejű emberke hátulról átkarolja az újoncot.

       - Sunoo? - lepődött meg Dinnye, mikor egy kart látott ami rajta pihen.
       - Már a karomból is felismersz? - kuncogott a most érkezett Sunoo.
       - Úgy néz ki. - nevetett fel Ezle, majd beinvitálta a többieket.

Gal megállt egy kis ideig, Dinnyére kacsintott, majd megveregette a fiú vállát.

       - Tiéd a terep. - mondta, majd a többiek után eredt.

Magvas szembefordult Sunoo úrfival, és megtapogatta az arcát, amit utóbbi szeretett és különösen élvezte is.

       - Milyen? - érdeklődik Dinnye.
       - Mondjam, hogy remek? Nem hazudnék! - nevet fel a másik, majd kiélvezi a néhány másodpercet, amíg az arcát piszkálják. - No de nem ezért vagyok itt. - fogta meg Dinnye csuklóját, majd behúzta őt a szórakozóhelyre, aztán onnan tovább.