𝕋𝕖𝕜𝕖𝕣𝕘𝕠̃𝕜 𝕀𝕕𝕖𝕛𝕖

Hollóhátas társ

Sirius magányosan sétált a pince felé. Remuson gondolkozott. Mi van ha a csaj csak a barátja lesz? Mi van ha az egészet félreértette és igazából nincs is semmi probléma, Remus gazdagodott még egy baráttal, neki pedig még van esélye.
Az zökkentette ki a gondolataiból hogy valaminek, vagy inkább valakinek neki ment.
-Ohh, Piton...-mondta unottan és ránézett fekete hajú, mardekáros évfolyamtársára aki az ütközés miatt egy halom könyvet ejtett el. Sirius olyannyira maga alatt volt hogy még csak egy gúnyos szót sem szólt, csak felvette az elejtett könyveket, átadta Pitonnak és már ment is tovább. Piton azonban utána szólt.
-Mi van Black, részeg vagy? Vagy netalán imperius alatt álsz, hogy nem csesztetsz ahogy szoktál?
-Látom Piton, nem bírsz ki egy olyan találkozást aminek a végén nem a gyengélkedőn végzed...-fordult vissza unottan Sirius és előhúzta a pálcáját.
-Legalább most valami egyedit találtál ki és nem a levegőbe lógatsz mint ahogy szoktál?-kérdezte vigyorogva, de hamar eltűnt a gúny az arcáról ugyanis hatalmas lila foltokkal lett tele.
-Hagyjál békén Piton-indult tovább Sirius a konyha felé.
Mással nem találkozott útközben így bő negyed óra múlva már a tó melletti nagy tölgyfánál, ahol mindig beszélgettek, ült és meggyes sütit evett. Nem érdekelte hogy átázott a talárja és az sem hogy arcán lassan már nem csak az esőcseppek folytak le.
Egyszer csak valaki valaki megállt előtte és ráterített egy száraz talárt.
-Szia Sirius-szólt félénken a szőke hajú, nála kb egy évvel fiatalabb, hollóhátas lány.
-Heló... ismerjük egymást?-nézett rá tanácstalanul a fiú. Rengeteg embert ismert így nem tudta rögtön eldönteni ismeri e a lányt.
-Hát... nem. Csak megláttalak és... hát... gondoltam leülök-mondta zavartan a lány még mindig az esőben álldogálva.
-Gyere-ütögette meg maga mellett a földet a fiú.
-Liana Angels vagyok amúgy...
-Sirius Black-mondta Sirius, de tudta, felesleges bemutatkoznia.
-Tudom-nevette el magát a lány-Amúgy, mi a baj? Mármint... csak ha el akarod mondani...
-Nyugi...-szólt rá a lányra aki tök lámpalázasan magyarázott-Egy barátom... szóval kicsit megbántott...-mondta el a fél igazságot.
-Ohh... sajnálom-ölelte át a lány-Nem akarsz bejönni? Meg fogsz fázni. Meg én is...
-De, persze, menjünk...-indultak befelé. Az aulába aztán elköszöntek egymástól.
-Majd még remélem találkozunk-szólt Sirius után Liana.
-Igen, én is!

Sirius egy fokkal jobb hangulatba tért vissza a griffendél klubbhelyiségébe. Teljesen átázott ezért felment a szobájukba hogy átöltözzön és le is zuhanyozzon.
-Sziasztok-lépett be a szobába ahol James, Remus és Peter ült. Elővett magának egy száraz talárt majd a fürdő felé indult.
-Te jó ég, Sirius, hol voltál? Kint? Ilyen időben?! Sirius te egy igazi barom vagy! Hs megfázol én...-kezdett bele Remus, de Sirius félbeszakította.
-Nyugi, drága, nem lesz semmi bajom-mondta teljesen nyugodtan és várta milyen hatást hoz ki a "drága" szó Remusból. A fiú felhúzta a szemöldökét majd mosolyogva elküldte a fiút átöltözni és zuhanyozni.
Sirius boldogan ment be fürdeni majd rögtön észrevette hogy nála maradt a hollóhátas Liana talárja. Levette a sajátját is, majd egy egyszerű bűbájjal megszárította, majd kitisztíttotta, ő maga meg lezuhanyzott.

Sirius este az ágyában ült Jamessel és kviddics újságokat nézegettek, amikor Remus jött ki a fürdőszobából, felvont szemöldökkel.
-Sirius, mért van egy hollóhátas, női talár a fürdőnkben?
-Ja, az csak Lianaé-mondta oda sem nézve a fiú.
-Lianáé?! Sirius te már megint lefeküdtél egy random lánnyal?!-kérdezte haragosan, de mégis nyugodtan Remus.
-Miért mi a baj vele, Rem? Te talán nem ezt tervezed Monaval?-bukott ki belőle a kérdés. Rögtön megbánta, de már nem tehetett semmit, Remus villámló tekintettel nézett rá.
-Te komolyan ezt gondolod tólam Sirius?! Tudod én egyesekkel ellentétben, nem egyből arra gondolok hogy hogyan basszam meg a csajt akit megismerek! És amúgy is! Ha azt akarnám?! Ha le akarnék vele feküdni, akkor sincs jogod hozzá hogy nekem megtiltsd! Te érdekes módon nem egy lánynak vetted már el a szüzességét, és én érdekes módon, nem akadtam ki úgy mint te, úgy mint egy barom!-bukott ki minden Remusból. Siriusnak apró tőrökként szúródtak a szavak a szívébe. Nagy lélekerő kellett hozzá hogy ne sírja el magát. Lassan, lehajtott fejjel az ajtóhoz sétált, de mielőtt kiment rajta visszaszólt Remusnak.
-Amúgy nem, nem feküdtem le vele...-mondta szomorú hangon.

Sirius a klubbhelyiségben ülve gondolkozott. Már megint elrontottam... Nem bírom befogni a szám... Remus biztos egy életre megutált és semmi esélyem sem lesz nála... Gondolta szomorúan. Ekkor azomban leült mellé valaki. A fiú orrát rögtön megcsapta Remus illata.
-Sirius... én... sajnálom... Csak felhúztál és nem bírtam uralkodni magamon és...-kezdett bele a fiú, de Sirius nem hagyta hogy végigmondja. Szoros ölelésbe vonta a fiút.
-Én sajnálom-suttogta Remus fülébe. Egy ideig csak ültek egymást átkarolva aztán Remus (Sirius legnagyobb sajnálatára) kibontakozott az ölelésből. -Belefeküdhetek az öledbe?-kérdezte váratlanul Sirius.
-Öhmm... hát persze...-mondta, mire Sirius belehajtotta a fejét Remus ölébe, a lábát kinyújtotta és lehunyta a szemét. Még érezte ahogy Remus a haját simogatja majd elnyomta az álom.