Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

15. fejezet

Márciust írunk. Rengeteg minden történt az elmúlt hónapokban. De kezdjük az elején.

Jude-dal rengeteget beszéltünk arról a bizonyos ajánlatról. Nagyon jó lett volna. Volna. Végül nem fogadtam el. Tényleg szuper ötlet volt de végül nem mentem bele és ezt szerencsére Jude teljesen megértette. Titkon bennem motoszkált, hogy meg fog romlani a kapcsolatom a Bellingham fiúval, ha egész álló nap együtt kell dolgoznunk. Ebből következett, hogy bepróbálkoztam a bébiszitter melóval. Na igen. Megtaláltam azt, ami nekem való. Nagyon jó volt gyerekekkel lenni a nap különböző szakaszaiban. Főleg úgy, hogy egyszerre csak egy, vagy néha pár gyerkőcre kellett vigyáznom.

Jobe-bal egész jól tartjuk a kapcsolatot, aminek hihetetlenül örülök. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Valószínűleg valamikor a hónapban eljön Dortmundba. Sok mindent megadnék, hogy újra láthassam.

Jude és én köztem semmi sem lett. Még. Kimondottan sokat vagyunk együtt. Néha elcsattan egy csók, de semmi több. Volt, hogy együtt vacsoráztunk vagy filmeztünk. De nem vagyunk együtt. És félek rákérdezni, hogy most mi is van köztünk.

Gondolatmenetemből az szakított ki, hogy Kim szó szerint berobbant a lakásomba.

-Gwen...- ölelt magához. Pár napja ért haza Birminghamből. Mivel ő meg tanul, így a sulijával elmentek oda. Megint csak azt tudom mondani, hogy kis mázlista.

-Kim, baj van?- néztem kissé feldagadt szemeibe.

-Én... Gwen nem tudom mit csináljak!- roskadt le a kanapéra.

-Jó Kimberly, nyugodj meg! És szépen lassan mond el, hogy mi a baj. Hozok egy pohár vizet.

-Ne! Nem kell víz, de most ne hagyj egyedül!- ragadta meg a csuklómat.

-Rendben, de akkor avass be abba, hogy mi történt. Nem szoktál te a semmiért sírni.- simítottam meg a haját, majd átöleltem vallát.

-Szóval ugye ott voltam az osztállyal Birminghambe. Találkoztam Jobe-bal.- most legszívesebben közbe vágtam volna, hogy miért nem szólt, de láttam rajta, hogy mindjárt kitör belőle minden.- És este nála voltam, úgy, hogy senki nem tudott róla. Aztán történt ez meg az.- szemeim azon nyomban kikerekedtek.- Lefeküdtünk.

-De... Ez jó dolog, nem?

-Alapból az lenne, de ez már nem éppen az.- mondata közben elővett valamit a zsebéből, majd a kezembe nyomta.

Pozitív terhességi teszt.

-Kim...- hirtelen nem tudtam mit reagálni.

-Tegnap reggel rosszul voltam és ijedtemben megcsináltam. Aztán most nézz rám!

-Kim meg fogjuk oldani. Minden rendben lesz!- nem tudtam, hogy ezzel Kimet akartam nyugtatni vagy inkább saját magam. 19 évesen gyereket vállalni nem semmi dolog.

-Mit csináljak Gwen?

-Valamikor a hónapban fog jönni Jobe. Mindenképpen mond el neki. Sokat beszélt mostanában rólad, vagyis tuti nem vagy neki közömbös. És lehet, hogy ez a kisbaba még össze is hoz titeket.- mosolyogtam rá.

-Hogy fogom a szüleimnek elmondani? Te jó ég.- jutott eszébe még egy bökkenő.

-Őszintének kell lenned velük. És higgy nekem, meg fogják érteni. Segíteni fognak, ahogy Jobe és én is.

-Köszönöm Gwen!- simult karjaim közé.

-Minden rendben lesz!- mondtam halkan.

Ezt a csodás szipogasokkal teli csendet a telefonom zavarta meg.
Jude.

-Szia.- szóltam bele a telefonba. Kim érdeklődve emelte fel a fejét, hogy kivel beszélek.

-Szia Gwen. Arra gondoltam, hogy ma este elmehetnénk valahová.

-Oh Jude. Figyelj mi lenne ha pár napot halasztanánk? Ne haragudj, de ma lelki támasz leszek az estére.

-Jaj Kimmel van valami?

-Ezt honnan veszed?

-Hát ki másnak lennél támasz? Vagy Gwendolyn, miről maradtam le?- vett fel egy kicsit számon kérő hangsúlyt.

-Jó igazad van na. Majd beszélünk még erről. Akkor nem haragszol?- haraptam be szám szélét.

-Dehogy haragszom. Tartsatok valami csajos estét, beszéljélet ki a fiúkat.

-Köszönöm, szia!

-Szia Gwen!- imádom a szájából hallani a nevemet.

-Te most komolyan visszautasítottad Jude randiját, azért, hogy velem legyél?- nevetett fel hitetlenül Kim.

-Szivi, érted az összes fiú meghívását is visszautasítanám.- nevettem fel.

-Biztos vagy ebben?

-Jude-dal be lesz pótolva.

-Azért majd védekezzetek!- kacsintott Kim, miközben felkötötte a haját.

-Te mondod? Jobe-bal el kell beszélgessek, hogy bejárt-e biosz órákra.

-Jó na.- legalább sikerült megnevettetnem.

-De lehetek majd keresztanya?

-Ez egy kimondottan hülye kérdés volt Gwendolyn.

-Ellened fogom nevelni a csöppséget, mikor rám sózod.- adtam tudtára. Imádom, hogy érti a viccet.

~~~

Kimmel éjfél után kicsivel elmentünk aludni. Viszont nekem egyszerűen nem jött álom a szememre. Lecsoszogtam a konyhába, ahol ittam egy pohár vizet.

Ezután leültem a tv elé, amit bekapcsoltam. Meglepetésemre a pár nappal ezelőtti BVB - Union Berlin meccs ismétlése ment. Nem tudtam megnézni az első félidőt, ugyanis a kissrác, akire akkor vigyáztam nagyobb figyelmet igényelt. Persze Jude akkor szerzett gólt. És most éppen ezt tudtam megnézni a felvételen.
Mikor a labda teljesen a hálóban végezte, Jude kiszaladt a pálya szélére, majd egy teljesen kivehető G betűt rajzolt a levegőbe. Anyám.

~~~

A meccs, amit itt a végén emlegettem nem valóságos. Csak random ez jutott eszembe. Nagyon remélem, hogy élvezhető a könyv, és öröm olvasni. Puszi!