Vágyak

Első

Bess úgy érezte, hogy elájul. Életében nem érezte még annyira megalázottnak magát, mint abban a percben. Ki fogja tekerni a húga nyakát, mert ez csakis az ő műve lehetett. De mégis honnan volt pénze erre? Ráadásul, ha volt ennyi felesleges megtakarítása miért ilyesmire költötte? Meg fogja fojtani, egészen biztos megfolytja.

– Hölgyem aláírná? Még három ilyet kell kiszállítanom, nem érek rá – morgolódott a férfi, erősen hadonászva az orra előtt a tablettel. Nem is értette, hogy miért emberre bízták a szállítást. Manapság ezt már androidok végezték. Még a pizzáját is robot szállította, nemhogy egy ilyen értékes csomagot. 

Bár lehetséges, hogy a cég úgy gondolta furcsa lenne, ha egy androidot, egy másik szállítana. Mindenesetre esze agában sem volt aláírni. Ő nem akarta azt az izét. Még a hideg is kirázta ezektől a gépektől, mert bármennyire is képesek voltak emberi külsővel felruházni magukat, azok voltak... Gépek. De, ha a húga valóban megvette, akkor muszáj lesz átvennie, majd rávenni a lányt, hogy szabaduljon meg tőle és követelje vissza az árát. Elizabeth mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát. Elvette a felé nyújtott tollat és a nevét a megfelelő helyre firkantotta. A pasas abban a percben fogta és betolta az átlátszó dobozt a nappalijába. Megemelte a sapkáját, majd ott sem volt. Őt bezzeg nem zaklatták fel a történtek. Bess a körmét rágta idegességében, majd parancsot adott a kompjuternek, hogy tárcsázza Ninát. A húga hologramja hamarosan megjelent előtte. Aztán máris a dobozra tévedt a tekintete.

– Király, szóval megérkezett – lelkendezett. – Hú, már így is milyen jól néz ki. A tervezők kitetettek magukért – tanulmányozta elképedve. – Ha beprogramozod még szexibb lesz.

– Nina, neked elment az eszed? – ordította Bess, hiszen forrongó indulatait már nem tudta visszatartani. – Vettél nekem egy szex-robotot.

– Nem vettem, hanem nyertem neked egy szex-robotot – javította ki elhúzva a száját.

– De miért? – kiabált a lány továbbra is.

– A múltkor, mikor kicsit becsíptél elkotyogtad nekem, hogy még szűz vagy.

Bess elvörösödött. Nem volt ebben semmi szégyelnivaló... Kivéve, hogy a húga még csak tizenhat éves, mégis a második pasiját fogyasztotta, míg ő huszonhárom évesen még a csókolózáson sem esett át. Azért nagyon remélte, hogy ezt nem mesélte el Ninának, hiszen ettől csak még megalázóbb lenne az amúgysem túl fényes helyzete. 

– És komolyan azt gondoltad, hogy ez jó ötlet?

– Nincs ezzel semmi gáz. Egy csomó ismerősöm andoiddal vesztett el a szüzességét. A Klubban, de tudtam, hogy te oda soha nem mennél el – vonta meg a vállát. A Klub nem volt más, mint egy borbélyház, ami tele volt szex-robotokkal. Sokan vették igénybe a szolgáltatásukat, hiszen míg egy saját robot több milliárdba került, a Klub szolgáltatásai megfizethetőek voltak. Egyesek tagadták, hogy jártak volna ott, mások pedig nyíltan vállalták. Ninának igaza volt, neki soha nem fordult meg a fejében, hogy belépjen oda. Taszította, még akkor is, ha gépekről van szó, hiszen nem néztek ki annak. Úgy érezte volna, hogy valakire ráerőlteti magát. Mindenesetre Bessnek el kellett ismernie, hogy mióta ehhez hasonló létesítmények léteztek, sokkal kevesebb szexuális zaklatás érte a nőket.

– Szóval Suzy a suliban beszélt róla, hogy van ez a nyereményjáték és mennyire szívás, hogy csak tizennyolc éves kortól lehet részt venni. Arra gondoltam egy próbát megér, bár nem is hittem, hogy nyerni fogsz.

– Nina, ha azt hiszed, hogy én bekapcsolom ezt az izét, akkor hatalmasat tévedsz.

– Miért ne kapcsolnád be? Nem csak arra való, hogy kamatyolj vele. Társaságnak is remek. Csak akkor kettyint meg, ha te akarod.

– Mégis mi a francokat ejtesz ki a szádon? – sikkantott a nővére és befogta a fülét. Nem akart ilyesmiket hallani, pláne nem a húgától. 

– Tudom, hogy magányos vagy – horgasztotta le a fejét Nina. – Csak szerettelek volna jobbkedvre deríteni.

Magány... Nos, valóban. Az elmúlt egy évben magányos volt, noha sokan vették körbe. Kutatóként érkeztek a Soral szigetekre, már több, mint egy évvel ezelőtt. Néha esténként mindennél jobban bánta, hogy elvállalta ezt a munkát. Aztán mindig emlékeztette magát miért küzd.

Bess nagyon próbálkozott kapcsolatokat kiépíteni, de neki ez mindig is nehezen ment. Valahogy nem tudott beszélgetni és kényelmetlenül érezte magát nagy társaságokban. Mindenkivel csupán felszínes barátság szövődött. Beszélnek vele, ha ott van, de soha nem kérik, hogy csatlakozzon az éjszakai iszogatásokhoz vagy játék partikhoz. Arról nem is beszélve, hogy egyik férfi sem közeledett hozzá. Pedig nem volt csúnya...  Egzotikus vonásokkal rendelkezett, amit az anyjától örökölt. Talán egy kicsit teltebb volt, mint az ideál, de ez nem volt ok arra, hogy kerüljék. 

Nagyon hiányzott neki Nina és az apja. Velük mindig felszabadult tudott lenni. Mellettük igazi önmaga lehetett.

Mostanra feladta a próbálkozást, hogy összebarátkozzon a kollégáival és egyre inkább magábafordult. Ráadásul a Soral szigeteken csak egy héten egyszer lehetett beszélgetéseket indítani, ezért nem tudott annyi időt szánni a családjára, mint szeretett volna.

– Elég lett volna, ha csokit küldesz – lágyult meg Bess, látva a másik szomorúságát.

– A csokival nem lehet beszélgetni – fonta keresztbe a karját Nina. – Figyelj, csak próbáld ki – látva a nővére felháborodott arcát gyorsan folytatta. – Mármint nem az erotikus részt, hanem a másikat. Ha nem tetszik, eladhatjuk és lesz egy rakás pénzünk. Uh, mennem kell, apu hazaért. Szia! – köszönt és meg sem várva a másik reakcióját bontotta a vonalat. 

Bess idegesen túrt hosszú hajába, ahogy a doboz felé pillantott. Miért teszik ezeket az androidokat átlátszó dobozba? – gondolta mérgesen. Nagyon remélte, hogy egyik kollégája sem látta vagy, ha mégis meg sem fordult a fejükben, hogy neki jött. Az volt a baj a szex-robotokkal, hogy azonnal felismerhetőek. Hagyományos társaikkal ellentétben ezek rendelkeztek nemiszervekkel, a nyilvánvaló okok végett.

Bess közelebb lépett a dobozhoz és kíváncsian nézte az androidot. Jó egy fejjel magasabb volt nála. Ninának igaza volt, már így is vonzó, pedig jelenleg csupán alapbeállítottságú kinézettel rendelkezett. Ez pedig nem mást jelentett, mint fényes fémlemezeket. A fejbőre teteje is sima, a füle helyén érintő panel. A szeme csukva, arca nyugodt. Még a fémes bőrszín ellenére is annyira emberinek nézett ki, hogy Besst megrémisztette. Vállai szélesek, csípője keskeny és kidolgozott hasizmokkal szerelték fel. A lány pillantása lejjebb siklott. Méretes szerszámot is kapott, de Bess hallott olyan pletykákat, hogy állítható a szex-robotok péniszének nagysága. Ahogy erre gondolt azonnal elvörösödött. Nem mintha neki ez számítana, ugyanis nem fogja bekapcsolni és pláne nem fog erotikus kapcsolatba bonyolódni vele. Megpaskolta az arcát.

– Oké, szedd össze magad! – mormogta. Szükségem van egy zuhanyra. Hátat fordított az androidnak és a fürdő felé vette az irányt, ezért nem láthatta, hogy a robot szeme kinyílt.