𝐒𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞![𝐂𝐚𝐫𝐥𝐨𝐬 𝐒𝐚𝐢𝐧𝐳 𝐉𝐫.]

𝐎̈𝐓

S U M M E R

A hétvégém csodálatosan telt. Szombaton, az időmérő után megint a srácokkal tartottam, és elképesztően jól éreztem. Vasárnap pedig teljesen be voltam zsongva, de őszintén nem tudom, hogy miért. Talán izgultam a srácok miatt. A futam napját az sem tudta elrontani, hogy az apám is ott volt. Szerencsére ő fentről nézte, míg én a boxból. A futamgyőztes végül Pérez lett, Carlos második lett, Charles pedig a negyedik helyen végzett. Én nagyon büszke voltam rájuk, és ezt el is mondtam nekik egy nagy ölelés kíséretében.

Az versenyhétvége alatt sok időt töltöttem a legjobb barátom spanyol csapattársával, és azt hiszem, beleszerettem. De ezt már az első találkozásunk alkalmával tudtam. Hisz Carlos pont olyan férfi, amelyről minden lány álmodik. Udvarias, kedves, vicces és nem mellesleg jóképű is.

Vasárnap a futam utána bulin is részt vettem, másnap pedig Charles átjött hozzánk filmezni. Ekkor vetette fel az ötletet, már nem elsőre, hogy tartsak vele a következő nagydíjra, Azerbajdzsánba. Minden vágyam volt menni, de tudtam, hogy apa úgysem engedne el.

Mégis elmondtam neki, és hatalmas vita kerekedett belőle. Csak úgy repkedtek a különféle sertések a levegőben. És azt hiszem, hogy az egyetlen ok, , amiért tárgyak nem repkedtek a levegőben, az az volt, hogy a kertben hoztam fel a témát, ott pedig nem volt semmi, amit a másiknak dobhattunk volna.

Végül a vitát én nyertem, én nem csak Azerbajdzsánba mehettem, hanem az összes nyári versenyhétvége helyszínére. Bár valójában ez anya érdeme volt, én pedig elképesztően halad voltam neki. Viszont apa nem is az én apám lenne, ha nem szabott volna feltételeket: a futamok között haza kell jönnöm, mindenféle hiszti és panaszkodás nélkül kell részt vennem a partikon és a vacsorákon. Ez elég csekély áldozatnak tűnt, azért, hogy végre megismerhessek néhány országot, így rábólintottam.

Hiába győztem az apámmal szemben, életemben először, mégis kedvetlen voltam. Elég elkeserítő, hogy huszonegy évesen azon vitázok vele, hogy elmehetek-e valahova.

Charles és Charlotte viszont hamar elfeledtették velem az apámat, és miközben velük hívásoztam, az ágyamon ugrálva örültem.

Így történt az, hogy a következő hét szerdáján éjszaka fáradtan szálltam le az azerbajdzsáni repülőtéren a gépről, majd a másnap reggelig történt dolgokra már nem is emlékeztem, mert mély álomba merültem.

◆♡◆

Másnap reggel egy idegen szobában ébredtem. Beletelt egy kis időbe, mire eszembe jutott, hogy Azerbajdzsánban vagyok és Charles-ék valószínűleg felhoztak tegnap a hotelszobába, miután elaludtam a taxiban.

Felültem az ágyban, hogy megszemlélhessem a szobát. A falak halványszürkére voltak festve, az ágy jobb oldalán egy hatalmas ablak volt, amin most nem láthattam ki, mert be volt húzva a sötétítő. Velem szemben egy fehér szekrény kapott helyett, aminek az ajtaján egy beépített tükör is volt. Mellette pedig egy ugyanilyen színű téve-álvány, rajta egy nagy televízióval. A bal oldalon egy ajtó is volt, ami valószínűleg a konyhával egybenyitott nappaliba vezetett.

Hirtelen az is feltűnt, hogy a telefonom folyamatosan rezeg, azt hittem, hogy fel is fog robbanni. Kezembe vettem a készüléket, és láttam, hogy Charles és Charlotte már hívott egy párszor, ahogy anya is. Carlos pedig egy csomó üzenetet küldött nekem, de Lando és Max is zaklattak instán.

Gyorsan felhívtam édesanyámat, és megnyugtattam, hogy jól vagyok, csak elaludtam, ezért nem hívtam fel.

Utána visszahívtam a legjobb barátomat is, aki már ez étkezőben volt a többiekkel, és csak engem vártak a reggelivel.