Kapcsolatunk jegyében

A kezdetek

Szerda van, reggel 6:30. Hallom, hogy szól az ébresztő, de képtelen vagyok fizikailag megmozdulni és kikapcsolni. El vagyok lelkileg fáradva. Minek legyek ügyvéd? Hogy szar eseteket kapjak, és fölöslegesen stresszeljem magam rajtuk, majd így éljem le az életem?
Majd eszembe jut, miért jöttem a Harvardra és elhesegetem a negatív gondolataim.
-Jó reggelt!!-Csapja meg a fülem egy éles hang a konyhából.- Remélem ma nem bal lábbal keltél, ugyanis beszart a kávéfőző.
A vékony éles hangból és káromkodásból kikövetkeztettem, hogy Angie az. Egyébként nehéz őket megkülönböztetni. Angie és Annie. Egypetéjű ikrek a lakótársaim. Mondjuk sokat nem találkozunk, így akkora galibát nem okoznak, csak ha éppen mindketten itthon vannak.
Nagy nehezen rá veszem magam, és kikelek az ágyból. Fel kapom a köntösöm és kimegyek Ang-hez.
-Neked is jó reggelt.- Köszönök neki kicsit mogorván.
-Jól van látom megint hárpia vagy. Tessék csináltam neked poros kávét, remélem megteszi.
Valójában ez egy egész kedves gesztus tőle, és kicsi életet vert belém. -Köszönöm.- Motyogtam.
-Figyelj, ma be kell szaladnom a campuszra, szóval be tudlak dobni, ha gondolod.- Ajánlja fel lelkesen.
-Mi dolgod bent?- Kérdem értetlenkedve.
Angie halaszt egy évet az egyetemen valami botrány miatt. Fél éve be sem tette a lábát a campuszra.
-Hát tudod el kell intézni a szakváltást, hogy bizonyítsam a rektor felé, hogy nem fog megtörténni hasonló, meg hogy komolyan gondolom az egészet. Csupa faszság. Nem sok kedvem van hozzá.- Látom rajta, hogy leül az arcáról a mosoly, de ezt leplezni próbálja. Úgy konkrétan én sem tudom, mi történt, akkor még nem jártam ide, amikor ő első éves volt. Valami volt azt hiszem az egyik tanárral. Sose mondja el, és ha rákerül a szó mindig terel. Lehet jobb is.
-Na szedd össze magad, haladni akarok. Varázsolj magadból emberi lényt és húzzunk.- Mondja siettetve.
Nagy sóhajtást követve ledöntöm a maradék kávém, ami mellesleg fűrész por ízű, majd el vonulok készülni.
Olyan szettet választok, ami jól tükrözi a hangulatom. Rövid szőke hullámos hajam félkonytba fogom. Semmi sminket nem használok, fel kapok egy farmert egy over-sized fekete pulcsival, meg a conversem. Kényelmes és lehangoló. Ahogy érzem magam.
Pár perc múlva, már a kocsiban ülünk és Taylor Swift albumját hallgatjuk, miközben a lágy eső kopogtat az ablakon. Mintha nem lennék elég depis.
-Hogy halad a eseménykutatásod?-kérdi Angie.
És ekkor csap belém a szomorú valóság.
-Baszki! Teljesen kiment a fejemből.-Jövőhéten le kéne adni, egy 100 oldalas kutatást a leghíresebb amerikai sorozatgyilkosok pereiről. Ez lehetetlen.
-Ismerek embereket, akik 100 dolcsi alatt megírják neked.- Mondja.
-Mintha lenne fölös 100 dolcsim ilyenekre.- Válaszolok neki, majd reménytelen tekintettel nézem tovább az utat.
15 perc múlva meg érkeztünk a campuszra. Angie kirakott a főépület előtt majd tovább hajtott.
Ismét hamarabb értem be. Van még majd' egy órám a Büntetőjog kurzusom előtt. Teljesen szét vagyok esve, össze kéne kaparni a gondolataim. Lehet nem ártana innom egy rendes kávét.
Elhatározásom követően útnak eredtem a campusz legelcsépeltebb kávézója felé.
Egyébként kedves hely. Egy egészen kicsi, világos épület, egyetlen kávéfőzővel, pár asztallal és alig két dolgozóval.
Belépek az ajtón és egyből megpillantom a kedvenc baristám, Jacksont. Pillantásommal jelzem neki, hogy nem indult rózsásan a napom, és már csinálja is a kávém. Sosem téveszti el, hogy szeretem, ő eddig az első. Sok cukorral és egy csöppnyi tejjel.
Oda is sietek hozzá, kerülgetve a viháncoló tini mamikat. Sosem értem ők hogyan kerültek be ide.
-Szép napot napsugár!-Kiabál Jackson. Mindig így hív. Tőle még el is fogadom.
Egy pillanatra elveszek a gyönyörű kék szemeiben és a szőke göndör fürtjeiben.
Kicsit csajos a srác és ahova csak lehet biciklivel jár, de külsőre rendben van.
-Haho? Min ábrándozol?- Szakítja félbe a gondolataimat.
-Csak eszembe jutott, hogy ismét finom kávét főztél.- Válaszolok neki és érzem, hogy elpirulok.
-Tudod, hogy a legjobbat a legjobbnak.-Kaccsint rám az óceán szemeivel.
-És..most rontottad el.- Vágok neki vissza, mire mindketten jót nevetünk.
-Szünetem van, hátra jössz velem egy cigire?- kérdi.
-Menjünk.- Már az eső sem esik, és lehet jól fog esni egy szál.
A hátsó kertben van egy szép fa pad mellette egy kukával. Milyen romantikus.
-És mond napsugár, mitől ilyen rossz a kedved?
-Hát csak tudod..- kezdem meg a mondókám. -Ma van egy éve hogy,..-Már annyiszor beszéltem vele erről, miért jönnek ilyen nehezen a szavak a számra?
-Semmi baj napsugár, nem kell róla beszélned.- A hangja nyugodt, amitől én is egyből megnyugszom és a könnyek is fel száradnak  az arcomról.
-Veled miért ilyen könnyű minden?- Teszem fel a költői kérdést.
-Mert meleg vagyok napsugár. Átérzem a nők érzelmeit.- És igen, minden alkalommal amikor érzelgős lesz a beszélgetés emlékeztet rá, hogy véletlenül se kezdjek el reménykedni. Pedig tökéletes gyerekeink lennének.
-Tudom mi kell neked, hogy jobban érezd magad.
-Mondja izgatottan.-Lesz ma egy buli Dexonnál. Gyertek el a fura iker barátnőiddel. Biztos nagyon kemény lesz.
-Hát nem is tudom Jackson..Van ez az esetkutatás, amit még ne..-
-Jaj nem ezt nem csinálhatod megint. Mindig a kifogás. Egyszer neked is ki kell mozdulni, nem lehet mindig otthon beállni egyedül és Grace Klinikát nézni. Ne legyél fars.- Vág a szavamba és oktat ki. Tényleg ilyen unalmas volnék?
-Meglátom. Majd írok este, hogy döntöttem.
Közben szedem a cuccaim, mert hamarabb eltelt ez a kis idő, mint vártam, és még 10 perc a terem gyalog innen.
-Na jó, most megyek órára, bizonyára ismered Dr. Harris professzort.- Nevetek rá kacéran.
-Nem is gondolnád mennyire.- Vág vissza, majd elköszönünk és indulok vissza a suli felé.
Beérek az órára, de már majdnem az összes hely foglalt, kivéve a tanár előtti sort. Remek. Jobb szeretek hátul meghúzódni.
És akkor Harris professzor bele is kezd az órába. Biztosan nagyon sok érdekes dolgot mondott, de nem tudtam koncentrálni. És ezen nem segített, hogy belépett az ajtón Ő.
A férfi, akiről még akkor nem tudtam, hogy fel fogja forgatni az életem.