Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.12~bájitalfőzés

Mikor este megjelentem a Mardekár klubhelyiségében a barátaim egyből letámadtak, és egymás szavába vágva mesélték el miről is maradtam le. Mint kiderült McGalagony professzor még mindig az animágiáról tartott órát, amit mindannyian nagyon élveztek, bár a feladott két tekercses beadandónak már kevésbé. A fejemben már sorra is vettem, mit is fogok írni a dolgozatomban. Ezután lelkesen magyaráztak Hagrid murmáncáról, akit csak Draconak sikerült megsimogatnia.

-Kár hogy kihagytam, szívesen találkoznék vele-mondtam én is lelkesen. Szerencsére nem vették észre a büszke, csintalan mosolyomat.

-Kitűzték az első Roxmotsi kirándulás dátumát. Két hét múlva lesz, Halloween napján.-lelkesedett Blaise, mire leolvadt a mosolyom. Szomorúan néztem a barátaimra.

-Nekem nem írták alá az engedélyt. Nem mehetek le.-mondtam letörve. A barátaim biztosítottak, hogy hozni fognak nekem valamit a Mézes Falásból, vagy Zonkó Csodabazárjából, nem sokára sikerült felvidítaniuk. Tudtam, hogy megkérdezhetném Pitont, hogy hajlandó volna-e külön engedélyt adni, de nem akartam tovább feszíteni, az amúgy is szakadásra ítélt húrt. Túl sokat kértem már a tőle, jobb lesz, ha meghúzom magam.

****

Halloween napján együtt reggeliztem a többiekkel. Igyekeztem minél jobban elrejteni a szomorúságomat. Persze a barátaimnak feltűnt a rossz kedvem.

- Ne aggódjatok miattam, túl fogom élni - szóltam mosolyogva. - Majd a lakomán találkozunk. Érezzétek jól magatokat. 

Nem kísértem ki a többieket, mert tudtam, hogy nagyobb társaságban terveztek elindulni. Egyenesen a pince felé mentem, ahol összefutottam a házvezető tanárommal. Úgy tűnik új szokásommá vált, hogy nekimenjek, ha találkozunk. Persze a tanár úr nem igen örült a váratlan ütközésnek.

-Miss Potter! Elárulná, miért bolyong az iskola folyosóin, mint egy holdkóros!?-kérdezte követelőzően. Előre tudtam, hogy most nem úszom meg büntetés nélkül a dolgot.

-Elnézést Professzor Úr! Éppen a klubszobába igyekeztem. Tudja nincs engedélyem, hogy lemenjek a faluba.-feleltem őszintén, mire a férfi arcán egy gúnyos mosoly jelent meg, ami semmi jót nem ígért.

-Akkor hát, hasznossá téve magát, velem jön, és segít elkészíteni egy ritka, és összetett főzetet.-mondta elégedetten, mire beletörődően bólintottam. A szívem mélyén valahol, megtiszteltetésnek éreztem, hogy elégre tartja a tudásomat arra, hogy kellő segítség lehetek.

Némán haladtunk át a folyosón, egyenesen az irodájába, ahol egy üst várt minket az asztalon, néhány félig szétcsavart és összekötött pergamen mellett. A professzor egyből az üst mellé állt.

-Egész nap ott fog állni, vagy képes megmozdulni is?-kérdezte felpillantva rám, mire észrevettem, hogy még mindig az ajtóban szobrozom. Egyből mellé siettem.

-Hozza ide ezeket a hozzávalókat.-nyomott a kezembe egy cetlit, mire egyből a polcok felé fordultam. Fejből tudtam, hogy mit, hol keressek, hiszen elsőben volt szerencsém személyesen átrendezni egy büntetőmunka kíséretében, bár nem tudtam, hogy azóta változtatott e valamit a rendszerezésen. Meglepődésemre minden ott volt, ahová két éve odaítéltem. Lenéztem a papírra, és olvasni kezdtem.

-Madárkeserűfű, Fúria fűz levél, Hold könny, Sárkányvér, Sisakvirág...-akadtam meg egy összetevőnél. A többi összetevőt már olvastam, hogy hasznosítják, de ezt nem láttam még egy receptben sem.

-Még ma ide tudja hozni az összetevőket?-kérdezte hirtelen a professzor, mire összerezzentem, de gyorsan teljesítettem a kérést. Egyesével lepakoltam mindent az asztalra.