Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.13~ 394.oldal

A következő néhány napban Sirius Black nevétől volt hangos az iskola. Sorban születtek a légből kapott elméletek arról, hogyan sikerült bejutnia a kastélyba. 

Azóta, mióta kiosztottam a testvéremet és a barátait az egész nagyterem előtt, észrevettem, hogy a mardekárosok másképp viselkednek velem. Mikor erről Dracot kérdeztem azt felelte mindenki méltányolja, hogy a griffendéles aranyifjúval, legfőképpen a testvéremmel,  szemben védtem meg őket. 

Mióta pedig a Kövér Dáma támadása történt, még inkább furcsa lett minden. Szinte az összes diák köszönt nekem, osztálytól függetlenül, és sokszor keresték a társaságom. Ilyen volt például mikor Meredith Purcey, a kislány, akit megnyugtattam azon az estén megkeresett a könyvtárban.

-Sierra. Volna pár perced rám?-kérdezte kicsit félénken, de már kevésbé elveszetten, mint az első találkozásunkkor. Most ugyan a szeméből sütött a bizonytalanság, az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Elmosolyodtam, és bocsánatot kérve a barátaimtól, akik épp velem voltak, arrébb vonultunk.

-Szia Meredith. Hogy vagy?-kérdeztem, mire alig láthatóan elpirult.

-Jól vagyok köszönöm. Csak meg szerettem volna köszönni, hogy segítettél nekem.  Nagyon sokat jelentett nekem.-mondta, mire közelebb léptem hozzá, és a fejére simítottam.

-Szívesen tettem. Amit mondtam, úgy is gondoltam. Csak magunkra számíthatunk. A mi házunk a legösszetartóbb az összes közül.

 Az első esetet követően egyre többen és többen állítottak meg és csevegtek velem. Egyre inkább kezdtem azt hinni, hogy Blaise-nek tényleg igaza volt. 

Pár nappal később sötét varázslatok kivédése órára készültünk, mikor Lupin helyett Piton viharzott be a terembe. Fekete talárja lobogott mögötte, ahogy a pódiumra állt. Út közben elegáns pálca intéssel elsötétítette az ablakokat és egy vetítő vászont varázsolt elő. Megesküdtem volna rá, hogy néhány pillanatig egyetlen griffendéles sem vett levegőt, úgy megilletődött a látványtól. A szemem sarkából láttam, hogy Neville elfehéredve, egyre lejjebb csúszik a székén.

-Lapozzatok a 394.oldalra!-mondta mély, ellentmondást nem tűrő hangján. Többen tanácstalanul néztek egymásra, hiszen nem a bájitaltan tanárunknak kellett volna itt lennie, de teljesítettük a kérést.

-Elnézést uram! Hol van Lupin tanár úr?-kérdezte hirtelen Harry, mire rá sandítottam. Piton előtte állt, így az ő arcát is láthattam kicsit. Fekete szemei vészjóslóan villogtak a bátyámra, aki mindig abba üti bele az orrát, ami nem az ő dolga.

-Nem hinném, hogy közöd van hozzá Potter. Legyen elég annyi, hogy a tanár úr nincs olyan állapotban, hogy taníthasson. Lapozzatok a 394. oldalra!

 Ronald bizonyára túl lassan lapozgatta a könyvét, mert mikor a tanár úr mellé ért, egyetlen pálca intéssel a kívánt oldalhoz juttatta. A vörös fiú kikerekedett szemmel nézett a könyvére.

-A vérfarkas? 

-De tanár úr! Még csak a bicegóc jön. Az éjszakai állatok utána jönnek.- hadarta Hermione. 

- Csend legyen! - vágott a szavába Piton. - Mivel Lupin professzor nem vezet semmiféle nyilvántartás az órai munkákról, így ...

- Ő eddig messze a legjobb sötét varázslatok kivédése tanárunk - jelentette ki merészen Dean Thomas, a tanár szavába vágva. Az osztályon egyetértő moraj futott végig, kivéve persze minket mardekárosokat. Mindannyiunkban élt a kép, mikor a tavalyi tanévben tanított bennünket. Piton szeme villámokat szórt. Szinte a fejemet fogtam. Ezeknek a griffendéleseknek elment a maradék kis eszük is. Így feleselni Pitonnal, miközben tudják, hogy a mumusos incidens óta hogyan bánik Nevillel. 

- Elég alacsony a mércétek-morogta kelletlenül. -Ki tudja megmondani nekem, hogyan különböztetjük meg a vérfarkast a közönséges farkastól? -kérdezte Piton.

Mindenki némán és mozdulatlanul ült, kivéve Hermionét, aki, mint mindig, nyomban feltette a kezét. Önkéntelenül forgattam meg a szemem, ahogy az előttem ülő lány barna göndör haját figyeltem.

- Nos? - nézett körül Piton, ügyet sem vetve rá, hogy jelentkezik. - Sajnálatos. Nem hittem volna, hogy valaha találkozni fogok olyan harmadikosokkal, akik nem ismernének fel egy egyszerű vérfarkast...

- Tanár úr, kérem - szólalt meg Hermione,  -, a vérfarkas számos külső jegyében különbözik a közönséges farkastól. Az animágussal ellentétben a vérfarkas kénytelen átváltozni. Teliholdkor, mikor átalakul, elveszíti emberi tudatát. A legjobb barátját is megölné.  A vérfarkas pofája hosszabb egy egyszerű farkasénál, és csak a fajtársai hangjára reagál...-hadarta a lány, esélyt sem adva a közbeszólásra. Hirtelen Draco vonyítást imitált, amit halk kuncogások követtek. Ez megzavarhatta a lányt, mert elhallgatott.

-Köszönjük Mr. Malfoy. Másodszor szólal meg engedély nélkül az órámon - torkolta le Piton kegyetlenül. - Nem tud lakatot tenni a szájára, vagy erényének érzi, hogy ilyen roppant módon tudálékos!?

Hermione elvörösödött, és könnyes szemmel meredt maga elé. Piton népszerűtlenségét jelezte, hogy a griffendélesek mind dühösen meredtek rá, pedig aligha volt köztük olyan, aki ne nevezte volna már legalább egyszer okoskodónak Hermionét. Ronald heti rendszerességgel tette meg ezt.

-Öt pont a griffendéltől. Tudatlanságotok gyógyítására, hétfő reggelre várok mindenkitől, egy két tekercses házi dolgozatot a vérfarkasról, azon belül annak felismeréséről.

-Holnap meccs lesz!-méltatlankodott Harry, mire Piton felé perdült.

-Akkor jól ajánlom, vigyázz magadra Potter. A végtag vesztést nem fogadom el kifogás gyanánt.

-A vérfarkas első tagja az a angolszász ,,were" jelentése ember...-kezdte oktatni az anyagot. Épp jegyzetelni akartam, mikor egy fehér papírból hajtogatott madár repült elém. Mosolyogva elkaptam, és még épp időben rejtettem a pad alá, így elkerülte Piton fürkésző tekintetét. 

Lassan kinyitottam. Egy kissé kezdetleges rajz volt egy fiúról, ami állattá változik, majd vissza. Felnéztem, és találkozott a tekintetem az épp felém forduló Draco-éval. Bólintottam felé, majd a táskámba rejtettem a levelét.

Aznap délután, péntek révén, Piton professzor irodájába siettem, hogy kezdetét vegye az első különórám. Pontban 5 órakor kopogtam az ajtaján, ami szinte azonnal kinyílt.

-Fáradjon be Miss Potter. -engedett be a férfi, majd némán a kikészített kényelmetlen székre mutatott. Egyből leültem.-Kezdjük is el a tegnapi óráinak kikérdezését, majd pedig felmérem hol áll jelenlegi tudása. 

A csütörtöki nap anyagaival meglepően gyorsan végeztünk, mivel a tanár úr csak szúrópróbaszerűen belekérdezett a leckébe. Mivel nem akartam, hogy Hagrid egyedül legyen, ezért természetesen lelkiismeretesen készültem. Piton szemében mintha egy pillanatra elégedettség csillant volna.

-Most pedig elkezdjük átismételni amit eddig tanult.