Az egész úgy kezdôdött ,hogy egy autóbalesetben elvesztettem a szüleim és a nagynènèm fogadott magához...
Èn egy 16 èves fiú vagyok a nevem Stiles,nem az a suli hírese típus vagyok, èn inkább az állatok iránt èrdeklôdök. Fôkènt a farkasok iránt.Ès nèha nagyon szarkasztikus vagyok.
Règen àllandóan nyaggattam szüleim , hogy vegyenek nekem egy nèmetjuhászt vagy egy csehszlovák farkaskutyát,de ôk hallani se akartak àllatról a ház közelèben.Nem olyan règóta, elkezdtem gondolkodni azon,hogy megkèrem a nagynènèmet . Hátha ô engedèkenyebb lessz.
Utolsó hèt a vakáció elôtt,egy kirándulásos hèt volt. Elvittek minket egy erdôbe,azt mondták ,hogy itt nincsennek olyan àllatok amelyek ártani tudnának nekünk ès legyünk nyugodtak ,hogy senki sem fog eltünni.Engem szokàs szerint,ez nem nagyon izgatott.Minden kiránduláson vannak bakik amelyekre senki se számít.Termèszetesen lesznek olyanok ,akik letérnek a kijelölt útról,vagy aki lemarad a sortól.Hát èn is pont így jártam.Lemaradtam a csoportomtól,de nem szándékosan. Meg kellet álljak , hogy bekössem a cipôfüzzôt . Nem tudom,hogy hogy nem vettek engem èszre, hogy lemaradtam. Az elágazódásnál nem tudtam merre menjek utánnuk,ezert arra gondoltam ,hogy visszamegyek az iskolabuszhoz ès ott megvárom a többieket.
A baj, csak ott kezdôdött, amikor elkezdett besötétedni ès èn mèg mindig nem èrtem vissza a buszhoz. Egèszen bisztos vagyok benne, hogy már eltèvedtem. Jobb lett volna , ha inkább nem költöztem volna Beacon Hills-be. Akkor nem èn lennék ennyire szerencsétlen.
- Mozog valami a bokorban –
Hàt én teljesen be voltam íjjedve. Nem tudtam ,hogy most akkor az egy nyúl vagy egy vadállat!?!
Elkezdtem gyorsabban lépkedni, nem szaladtam , mert tuti megtàmadott volna az a valami a bokorban...Egy darabig csend volt. Én is nyugodt voltam.Egyre jobban kezdtem beljebb kerülni az erdőbe,és egyre jobban sötètedett.
[...]
Megint hallodtam valamit a bokorban, már biztos voltam benne , hogy nagyon nem egy nyúl lehet ott. Egyre jobban remegett a kezem. Semmi térerő nem volt, mobil net sem.
Amikor hàtat fordítottam a bokornak , akkor ràmugrott egy olyan 40kg kutyaszerű àllat. Csak remenykedtem hogy nem egy farkas , mert akkor azt nem élem túl. Ahogy letepert az àllat a földre kiesett az inhalatorom amit asztmára kell használjak.A hàtamra fordúltam és próbáltam elmenekülni. De csak próbáltam , mert nem sikerült.. Mégsem ölt meg az a farkas, szerintem érezte hogy tüdőbeteg vagyok. De elmenni se ment el. Nem tudtam , hogy mit csináljak, le voltam fagyva a félelem miatt. Csak nekidöltem egy fának és tapogadtam a karmolás nyomokat a testemen.Elkezdtem keresni az inhalátort, de nem láttam a sötétben semmit csak a farkas fénylő sárga szemeit, amibe akárhányszor belenéztem a félelem kapott el, és meg is érezte,mert akkor elkezdett vicsorítani és morogni.
Egy órát biztos ott űltem, mert nem engedett el, fogalmam se volt , hogy egy magányos farkas ha megtàmadott miert nem szedett szét vagy miért nem enged el ha nem kellek neki..Ha egy farkas itt van, akkor ketség kívül van több is az erdőben! Egy nagy hím farkas ahogy láttam, sötét szürke és nagyon gyönyörű. Csak ült egy sziklán és néha rám morgott.
Elegem volt a tétlen üldögélésből..ha megesz hàt megesz..
Lassan elkezdtem felállni és kinyújtottam a karom, halk morgás hallatszott....
Már megengedte, hogy megsimítsam a fejét. Azután hírtelen hozzám dörzsölődött . Kezdett elmúlni a félelmem ahogy láttam , hogy a gyilkos tekintetből egy aranyos kutya tekintet lett.Gondolkodtam ,hogy mi legyen a neve ha talán megtarthatnám . Vártam , hogy valaki megtaláljon, hátha valakinek eszébejutok , hogy nem vagyok az osztálytársaimmal. Addig is, próbálkoztam barátkozni a mi kis farkasunkkal.
Már lassan hajnalodott. Kezdett felszállni a köd a földről és a fák levelei között töredezett a napfény.
A farkas hirtelen felugrott egy kőre és üvölteni kezdett, de mintha hívni akart volna más farkasokat. Nem sok időre rá megjelent még három farkas. Azok viszont nem tűntek barátságosnak, mellesleg az egyik fekete. Fel álltam és lassan elkezdtem távolodni, gondoltam , hogy nem vesznek majd eszre.A baj csak az ,hogy a varg meg akart engem támadni..De a szürke farkas nem emgedte. Engem ez nagyon meglepett , hiszen semmi oka nincs arra ,hogy megvédjen engem.
Ekkor előrébb jött az egyik, és láttam , hogy meg volt sérülve a lába, s nagyon vérzett. Leszakítottam egy darabot a trikómból és lassan megpróbáltam bekötözni a sebet. Kicsit nyüszögött , mert fájt neki , de utánna megnyalta a kezem és hátat fordítva elmentek. Végül az alfa is lassan megfordult és otthagyott .
Nem sokra rá, hangokat hallottam . Emberek kiáltozták a nevem, engem kerestek . Nagyon boldog lettem , tudva hogy nemsokára hazamegyek..
Ez volt életem egyik legjobb sulis kirándulása!
