A helyünkön ültünk, mint minden normális szünetben. Én és Madison az ablak alati fotelben ültünk, amíg én ölébe tettem a fejem, közben ő valami értelmetlen történetet mesélt. Will és Matt a fotel előtti két székre heverészett le. Damien -a nagyfőnök- a fotel melletti kanapén ült hátradőlve, az ölében Mira-val. Mira gyönyörű lány volt, babarózsaszín haja szép és rendezett kontyba volt felkötve. Fekete topja szorosan simult testéhez, ami még nekem is bejött. Sokan voltunk ott, mindenki a lehető legközelebb -volt, aki a fotel szélére ült, volt aki csak állt.
- De komolyan! Higgyétek el! - hajtogatta Madison, közben én az arcát bökdöstem. Imádtam Mad-et.
-Jól van, Mad. Biztos elhiszem, hogy a macskádban egy szellem lakozik -nevetett Will, közben a piercingjét birizgálta. Igen, mi olyanok voltunk, akik előszeretettel tűntünk ki a tömegből. Nekem hosszú fehér és világoskék hajam volt, Mad-nek lapockáig érő lila, Matt, Will és Damien fekete hajú volt. Ahányan voltunk, annyi színben pompázott a hajunk. Mindegyikünknek volt piercingje és tetoválása.
-Jól van, akkor ne higgyetek nekem -durcisan elfordította a fejét, én pedig leengedtem a kezem. Damien és Will nevetgélt, Matt pedig Mira-t fürkészte. Mindenki tudta, hogy Matt fülig szerelmes Mira-ba, de sosem vallotta be.
Ekkor Naomi, a platinaszőke kis ribanc lépett elénk.
-Na mi van, gruppenben nyomjuk?-kérdezte vigyorral az arcán és jóízűt nevetett ezen, mire a többi kis ribanc is nevetni kezdett.
-Nem én rakom szét a lábam minden 2. fiúnak. -vigyorgott Damien. Remélem tényleg nem rakja szét a lábait fiúk előtt...
-Ugyan, csak féltékeny vagy, hogy te ezt nem érdemelted ki -Hátradobta szőke haját, majd elindult a csatlósaival együtt. Úgy lépkedtek akár a modellek. Szépen riszálták a seggüket és a lábaikat minden lépésnél egymás elé tették. Naomi nem volt csúnya lány, de annyira undorodtam tőle, hogy egyenesen hányingerem volt, ha ránéztem.
-Annyira szánalmas ez a csaj... -dünnyögte Hannah. Fekete, csípőig érő haja jobb oldalára volt fésülve, a bal oldalon pedig le volt nyírva. És megszólalt a csengő, indultunk is órára.
Az órát csöndben ültem végig a padra borulva. Hallottam, hogy Mad és Mira sutyorognak, de nem értettem pontosan miről.
*
Öten sétáltunk az iskolafolyosón órák után. Én, Madison, Will, Matt és Damien. Kivételesen Mira-nak haza kellett sietnie, így Damien velünk maradt.
-Semmi kedvem hazamenni... -mondtam lehangolva. Észre vettem egy lányt, aki szinte futva sietett el mellettem, kicsit megsajnáltam, de egyben büszke is voltam magamra.
-Akkor aludj az utcán -mondta Matt egyhangúan és a táskájában kotorászott, majd elővett egy cigis dobozt.
Még válaszolni se tudtam, Naomi és a "pasija" -mert szerintem ő csak dugópartner- , Gabe jöttek felénk. Gabe kitette a lábát és mivel én voltam hozzájuk legközelebb voltam annyira figyelmetlen, hogy meg is botlottam benne. El is estem volna, ha Damien nem kap el és segít felállni, persze Naomi és Gabe hangos röhögésben törtek ki. Meg még jó pár ember. Megfeszült az állkapcsom, és ott voltam, hogy szépen beleütök abba a rusnya arcába, talán már a kezem is rándult, de Damien elrántott és pár másodperc alatt már kint is voltunk az iskolabejárat előtt.
Senki sem szólt semmit, csak Matt adott hangot, ahogy meggyújtott egy szál cigit.
-Sziasztok. -törtem meg a csendet és elindultam hazafelé.
-Mia! várj! -szólt utánam Mad és futva beért -hazakísérlek. - nem mondtam semmit egész úton, de Mad-nek be nem állt a szája.
-Na, szia -mondtam kínos mosollyal mikor hazaértem és vártam, hogy végre megszabaduljak.
-Oké, szia! Majd holnap találkozunk -mosolygott és elindult az ellenkező irányba. Megkönnyebbülten sóhajtottam.
Elindultam be a házba, és az udvaron valami furcsát találtam. Egy fekete napló szerű izé... Odamentem és felvettem. Kinyitottam, de nem volt benne semmi. Hamar bementem a házba, egy gyors köszönéssel kísérve és felrohantam a szobámba.
-MIA!! -kiabált lentről apám. Hallottam a hangjából, hogy eléggé dühös. Betettem a füzetet az egyik fiókomba és lerohantam.
-Mi van? -kérdeztem kicsit túlságosan is flegmán. Apám a tv előtt ült a kanapén.
-Megint egy egyes?! -még mindig inkább kiabált. Apám szinte mindig részeg.. Elég szar, mert ez kiskoromban egy trauma volt. Egészen 12 éves koromig teljesen normális volt, de addigra egy sörhasú, részeg öregember, aki csak engem talál meg mindenért. És ez kihat a tanulásomra. - Fogadjunk azok miatt az emós nyomorékok miatt! -megbotlott a nyelve ezért alig érthetően beszélt -Majd beszélek anyáddal, és többet nem fogsz azokkal lenni! -igen, anyám van, de szinte a munka miatt sosincs itthon.
- Ne nyomorékozd le őket! És nem miattuk van, hanem miattad! -kiabáltam, majd kicsit tétováztam, de inkább felfutottam a szobámba és bezártam az ajtót, a kulcsot pedig a zárban hagytam. Így ilyen részegen, tuti nem jut be.
Leültem az íróasztalomhoz, és elővettem a füzetet. Olyan mérges voltam Gabe-re, hogy beírtam a nevét a füzetbe. Gabe Harley Kínlódj!!
