Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.16~Bál I. -animágia, francia szavak

Sierra

Izgatottan szálltam fel a vonatra a barátaim kíséretében. Szinte az egész Roxfort haza tartott, de sikerült még a tömeg előtt egy olyan fülkét találnunk, ahol mind elférünk. Immár Draco is csatlakozott hozzánk, míg a csatlósai valahol a többiekkel maradtak. Mind azon nevettünk épp, hogy az egyik döccenésnél Blaise zsebéből kiesett a tükör és ketté tört, amire a fiú, lányokat megszégyenítő módon kezdett el jajveszékelni. Úgy kacagtunk, hogy a könnyeinket kellett törölgetünk. 

-Nyugodj meg, egy egyszerű Reparo majd segít megjavítani. Jobb lesz mint újkorában, bár nem állíthatom, hogy amit benne látsz az megjavul-nevettem, mire mindenki fulladozni kezdett a beszólásomat hallva.

-Haha. Nagyon vicces ! Tény és való, hogy én vagyok az egyik leghelyesebb a suliban-húzta ki magát a fiú, nagyképűen, majd a barátnőmhöz fordult- Na és Daphne, sikerült táncost faragnod a botlábú Potterből?

Kérdésére sikerült elterelnie magáról a szót, míg a pálcájával a tükröt kezdte megjavítani.

-Természetesen. Sierra nagyon gyorsan tanul. Úgy fog táncolni a bálon, mintha oda teremtették volna-bizonygatta a lány. Mosolyogva néztem rá. Az utóbbi két hétben minden nap a festmény mögötti teremben próbáltunk. Háromféle táncot is megtanított nekem. Állítása szerint ezeket mindenkinek ismernie kellene.

-Ő lesz a parkett ördöge?-nevetett Theodor, mire hozzávágtam a kezemben tartott kibontott csokibékát. A fiú nem sértődött meg, csak gyorsan bekapta és úgy vigyorgott rám.

Az állomáson Narcissa várt ránk.

-Sziasztok! Sierra, örülök, hogy elfogadtad a meghívást.

-Semmi esetre sem hagytam volna ki. Köszönöm, hogy gondoltak rám.

-Ez csak természetes. Indulhatunk?-kérdeztem miután lekicsinyítette a csomagjainkat, amiket így gyorsan zsebre vágtunk, és egy kihalt sikátorhoz vezetett minket.

-Meg is érkeztünk a hopponálási ponthoz. Erősen kapaszkodjatok-mondta, majd már meg is fordult a sarkán, velünk együtt. 

A hopponálás még mindig nem tartozott a kedvenc utazási módjaim közé, bár kényelmesebb volt, mint a kóbor grimmbusz. Egyből a birtok nagy, arany kapuja elé érkeztünk. Az ajtóhoz érve pedig Mr. Malfoy várt ránk.

-Hát megjöttetek. Sierra előkészítettünk a szobádat, ugyanazt, amit a nyáron is használtál.

-Köszönöm Mr Malfoy, a vendéglátást és a meghívást is.-mosolyogtam a férfira, mire egyszerűen bólintott. 

A napok vidáman teltek. Reggel együtt reggeliztünk a nagy étkezőben, és sokat beszélgettünk a legendás teremtményekről. Lucius végül, fia kérésére úgy döntött, hogy nem megy el a fiára támadó hipogriff tárgyalására, mivel Draco beismerte neki, hogy nem vette figyelembe a szabályokat. Nagyon meglepett a fiú cselekedete, de ő csak vállat vont a kérdő pillantásomat látva. Narcissa nagyon büszke volt rá, hogy el tudja ismerni, hogy hibázott. Ezen az estén, pont teliholdkor történt, hogy Draco elkezdte ugyanazokat a tüneteket mutatni mint, én tavaly az átváltozásom előtt. Éjfélre járt az idő, mikor kiosontunk az egyik nagyobb szobába, a kúria legtávolabbi pontjára. 

-Nem lesz semmi baj Draco-támogattam el a terem közepére.-Határozottan mond ki a varázslatot, és koncentrálj a lelkedre.

A fiú fáradtan bólintott. Reménykedtünk benne, hogy a minisztérium nem fogja észrevenni a varázslatot, hiszen a itt akár bárki más is tehette. Az ő esetében is túl gyorsan történt a folyamat. Úgy terveztük, hogy az iskolában fog átváltozni, de átíródtak a terveink.