Az a nyaralás

27.rész

Visszajelölés után főztem kávét. Direkt úgy, hogy Jack-nek is jusson. Leülök az asztalhoz, és várok, hogy hasson a kávé. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de jó sokáig tartott. Bűntudatom van, mert menekülök a megállapodás alól. Ma haza megyek, és vállalom a következményt.
Jack is nem sokkal később a konyhába itta a kávéját velem. Elmondtam neki a helyzetet. Nagy nehezen elfogadta.
A suli ugyanúgy telt, mint eddig. Miután végeztünk a könyvtárral is, Jack haza vitt. Mikor beléptem az ajtón, nem hallottam semmi zajt. Csendben a szobámba mentem. Nem találtam semmi érdekeset. Jack mivel nem jött be, így egy kicsit féltem, hogy valami történni fog.
Egyszer csak apa állt mögöttem. Egy picit megköszörülte a torkát. Megfordulok óvatosan, mivel nem tudom, hogy mi fog történni.
- Hol voltál? - kérdi egyszerűen.
- Suliba. Az előtt meg Jack-nél. Úgy tudom szólt neked, hogy ott vagyok. - a hangom rekedtes, félelemmel teli.
- Igen, szólt. - mondja az ajtónak támaszkodva. - Anyád pár napra elutazott a szüleihez. Azt mondta időre van szüksége. De azt nem, hogy mikor jön haza. Addig ketten leszünk, mivel testvéred vele ment. - ezzel a lendülettel megfordult, és elment. Tehát van egy kis nyugalmam a házban.
Mintha lenne egy olyan érzésem, hogy anyám rávette apámat valami rosszra, amíg ő távol van. Attól félek, hogy ő fog bántalmazni, és az maradandó lesz.
A nap hátra lévő részében pihentem. Az este folyamán láttam meg, hogy Johatan írt. Visszaírtam neki. Nem láttam túl sok esélyt annak, hogy többet beszélgessünk a kelleténél, vagy közel kerüljünk egymáshoz. Hisz az utóbbi időben eléggé elzárkóztam mindenki előtt, csakis Jack és Reneé tudja az igazságot.
Meglepetésemre egész délután és este beszélgettünk. Volt egy-két pont, amikor egy kicsit mélyebb témáról, de nagyrészt felszínesekről volt szó.
Így teltek a napok. Egyre többet beszéltem vele, néha találkoztunk. Anyám és testvérem még mindig oda voltak. Egyre közelebb volt az érettségi. Egyre többet tanultam.
Április második hete van, és még hozzá szerda. Most van az a nap, amikor először találkozok Johatan-nel kettesbe. Délután jön értem a suliba, majd elvisz valamerre. Nagyon izgulok. Szerintem ennyire még nem izgultam valami miatt.
Reneé-nek már meséltem róla, így tudja, hogy ma lesz az első olyan találkozó vele. A lelkemre kötötte, hogy mindent meséljek el, bármi is történt.
A nap nehezen, de lement, így mentem is ki az épületből. Jack-nek szóltam a nap folyamán, hogy mi a helyzet, így nem kellett rám várnia, hanem ment egyből haza. A kapuból kilépve Johatant pillanatom meg. Egy kicsit gyorsítottam, ki tudja mióta vár rám.
Beszállva a kocsiba, el is indultunk. Még mindig nem említette, hogy hova megyünk, én meg nem kérdeztem semmit, így csak vártam, hogy megérkezzünk.
Az út hamar eltelt, mivel vicces történeket mesélt. Sikerült megnevetetni, amiért hálás vagyok.
Egy nagyobb tóhoz értünk, mint ahova vitt régen Jack. Elég szép helynek tűnik így elsőre. Egy padhoz mentem, azt hittem Johatan is követ, de mire az említett helyre értem, Johatan még a kocsinál volt. Valamit még nagyba pakolt, így leültem a fűbe. Nem sokkal később ő is leül mellém egy jó nagy kosárral, teli minden finomsággal.
- Gondoltam piknikezzünk. Így suli végére remélem éhes vagy. - szólal meg Johatan egyszer.
- Éhes vagyok, szóval felőlem mehet! - mondom egy hatalmas mosoly keretében. Láttam rajta, hogy őt ezt boldoggá teszi, hogy én is boldog vagyok. Vagy csak a tudat, hogy én is hasonló vagyok, mint ő.
Evés után még beszélgettünk egy kicsit. Minimálisan érintettük az otthoni körülményeket, de egyelőre még nem feszegetjük ezt a határt. Több idő kell, hogy közel engedjem magamhoz. Hogy tudjam, hogy megbízhatok benne.
Egyelőre úgy tűnik, hogy végig tudom csinálni. Nem lesz könnyű, de menni fog.