Édes Szerelem (C.L.)

1.fejezet

Új élet.Új ország. Új város. Vagy fordítva, na mindegy. Mondjuk, csak az egyik igaz. Új lakás, új élet.
Amióta külön költöztem a szüleimtől, teljesen új életet élek. Más is egyedül lakni. Otthon mindig volt segítségem amikor meg akadtam valamiben. Legyen az munka, vagy a magánéletem. Itt teljesen egyedül vagyok.
Élvezem, de azért kicsit hiányoznak anyáék.
Támogatnak mindenben ugyan úgy, de nincsenek mindig mellettem. 25 évesen már ideje megállni a saját lábamon. Van munkám, van saját életem, ami imádok.
Kicsit nehéz néha, de ez benne az jó.
Cukrász vagyok és van egy kis üzletem, ami elég jól megy. Részt vettem már egy pár versenyben, és sikerült pár hónapja megnyernem egy elég nagy versenyt. Még mindig nehezen hiszem el hogy pont nekem sikerült. Ez egy elég nívós verseny volt ,és olyanokkal voltam versenyben akik már rengeteg mindent letettek az asztalra. Sose hittem volna hogy sikerül megnyernem, de így alakult. Még mindig nagyon boldog vagyok miatta. Az enyém lett Monte-Carlo legjobb cukrásza díja.
Eddig is jól ment az üzlet, de azóta szinte ki sem látszom a munkából. Olyan emberek keresnek meg, akiket eddig csak a tvben láttam.
-Hé, Nat. Én végeztem, te hogy állsz?-jött oda hozzám Anna, aki a kezdetek óta velem dolgozik.
-Egy pillanat és megvagyok én is. -épp az egyik díszt tettem fel egy tortára. Egy forma-1s autót kellett csinálnom. A megrendelőm az egyik testvérének kérte a tortát. Egy ferráris forma-1 autót kért, és épp ebben a pillanatban végeztem vele.-Kész van.-emeltem fel a kezemet ,és léptem is eggyel hátrébb.
-Wow Nat. Ez valami elképesztő lett.-jött oda Anna ,és ő is velem együtt csodálta a tortát.
-Jó lett ugye? Mármint, minden rendben rajta, nem? -néztem a barátnőmre, aki még mindig az autót csodálta.
-Hozzá ne nyúlj. Ez tökéletes. Pont olyan mint a képen.-vette ki az ecsetet a kezemből, hogy még véletlenül se nyúljak hozzá.
-Mennyi az idő? Lassan jönnie kell érte nem?-néztem az órára ami a falon volt.
-Aha, egy fél óra múlva. Addig beteszem a hűtőbe, te pedig tedd rendbe magad. Még az arcod is tiszta festék.-nevetett fel, és már nyúlt is a tortáért, hogy elrajka a hűtőbe.
-Várj, kinyitom. Ne hogy nekem ledobd itt.-szóltam rá, pedig tudom hogy ilyet sose tenne.
-Nyugi van. Tessék. Látod? Semmi baja. Na de tényleg menj, és tedd rendbe magad. Úgy nézel ki mint akit megtámadott egy csapat óvodás, egy csomó festékkel.-jót nevetett saját magán. De igaza van, tényleg mennem kellene már, hiszen lassan jönnek érte.

Estére mire hazaértem hulla fáradt voltam. Szerencsére mindenki nagyon meg volt elégedve a rendeléssekkel, főleg a testvérpár akik az autós tortáért jöttek. Szerintük ugyan olyan lett mint az eredeti autó. Hát én nem tudom az hogy néz ki, de ha szerintük olyan ,akkor biztos úgy van.
Gyorsan vacsoráztam, és már feküdtem is le aludni.
Másnap reggel korán felébredtem, ezért felvettem az edzős cuccomat és elindultam a szokásos útvonalon. Nem járok edzőterembe, de futni szeretek. Ilyenkor ki tudom szellőztetni a fejemet.
Mivel még korán volt ,ezért elég csendes volt a környék. Monaco éjjel is mozgalmas, de hajnalban azért itt is látszik, hogy az emberek pihennek még.
Bekapcsoltam a lejátszási listámat, és elindultam a szokásos útvonalamon.
Mire visszafelé indultam , addigra kinyitott a kávézó, amit ilyenkor mindig meglátogatok.
Gyorsan vettem magamnak egy kávét és egy croissant, és lassan elindultam hazafelé. Nem laktam messze a kávézótól, így mire hazaértem a reggelimet már elfogyasztottam, csak a kávém maradt meg. Beérve a háztömbe, sajnos nem figyeltem, és neki mentem valakinek amikor szálltam be a liftbe.
-Jézusom ,ne haragudj. Nem figyeltem.-kezdtem el egyből bocsánatot kérni, mert a kávém sajnos a pólóján landolt.
-Semmi baj, én sem figyeltem. De mehetek vissza átöltözni. -nézett végig magán, én pedig csak még jobban elszégyeltem magam.
-Tényleg ne haragudj. Nagyon sajnálom. Kimoshatom ha akarod.-próbáltam menteni a helyzetet, de nem igazán jött össze.
-Köszi, de nem kell. -benyomta az emelet gombját, így mikor becsukodott a lift, csak kínos csendben álltunk egymás mellett. Csak ránéztem a kijelzőre, de fel sem fogtam hogy egy szintre megyünk.
Amikor felértünk az emeltre, szinte egyszerre indultunk kifelé. Eddig fel sem fogtam, hogy ő is arra a szintre jött amire én.
-Te is ezen az emeleten laksz?-kérdezett rá, amikor elindultunk a lakásunk felé.
-Igen. Nyugi nem téged követlek.- eléggé zavarba jöttem amikor végig nézett rajtam. Gyorsan kikerestem a kulcsomat a kis övtáskámból, és már nyitottam is ki a lakásom ajtaját.
-Úgy látszik szomszédok vagyunk. -szólalt meg újra, mire csak hátra fordultam és a velem szemben lévő lakás előtt állt.
-Ezek szerint.
-Hát remélem legközelebb nem öntesz le semmivel, amikor találkozunk. Na szia.-nyitotta ki a lakása ajtaját, de mire megszólalhattam volna ,már csukta is be.
Én is becsuktam magam után az ajtót, és elindultam a fürdő felé.

-Sziasztok.-köszöntem a többieknek, hiszen a cukrászda már rég nyitva volt.
-Szia Natalie. Azt hittem ma nem jössz be.-jött oda hozzám Anna, egy kávéval a kezében.
-Úgy volt, de kicsit nehezen indult a reggelem. Köszi.-vettem el a felém nyújtot poharat, és már ittam is bele.
-Na mesélj.-közben elindultunk hátra, hogy ne zavarjunk kint senkit.
-Nem indult valami jól a reggelem. Elmentem futni, és amikor hazaértem nem figyeltem, és neki mentem az egyik szomszédnak a liftben.
-Na ne.-kezdett el nevetni rajtam.
-De. Ez még nem minden. A kávém fele a pólóján landolt. Így vissza kellett mennie átöltözni. És ha ez még mindig nem lenne elég, kiderült hogy a szemben lévő lakásban lakik.
-Jézusom. Hát ez nagyon jó, komolyan.
-Ne röhögj már ennyire Anna. Tudod mennyire kínos volt?
-Várj, ez most melyik szomszéd? Hiszen ott egy emeltem max 3 lakás van csak.
-Az a szomszéd akit sose láttam eddig. Fiatal, kb velem egy idős srác.
-Jó pasi?
-Téged csak ez érdekel?-dőltem hátra a székben, de Anna nem hagyta annyiban.
-Most miért? Na mond már.
-Nem néz ki rosszul, de a modora? Na azt inkább hadjuk.
-Mit mondott még?-faggatott tovább.
-Csak annyit, hogy legközelebb ha lehet ne öntsem le. De előtte elég rendesen végig mért a szemeivel.-ő csak nevetett rajtam, szinte alig bírta abbahagyni. Szerencsére az üzleti telefon csörögni kezdett, így gyorsan felállt és már vette is fel.
-Téged keresnek.-adta át a telefont.
-Tessék, Doux rêve. Natalie Delafosse, miben segíthetek?-tettem fel a kérdést , mire a telefonból egy női hang megszólalt. Percekig beszéltünk, mire letettem a telefont. Anna ott állt előttem, és kiváncsi tekintettel nézett rám.
-Ki volt az? Nagyon hivatalos volt.-tette fel a kérdést, mire a számat egy hatalmas mosolyra húztam.
-Megyünk a Rolex Monte-Carlo Masters-re.-Anna csak sikított egyett és már ölelt is magához.
-Na ne. De ,hogy? Istenem ezt el sem hiszem.-kezdett el hitetlenkedni, mire Gabriel is bejött.
-Mi történt?-nézett végig rajtunk. Mind kettőnknek hatalmas mosoly volt az arcán.
-Megyünk a Rolex Monte-Carlo Mastersre.-mondtam el neki is, mire egy nagy mosolyra húzta a száját, és ő is oda jött hozzánk.
-Ez most komoly?
-Igen Gab. Komolyan mondom.-ő csak szorosan magához húzott, és mindkettőnket megölelt.
-Ez nagyszerű Nat. De az nem két hét múlva lesz?-engedett el minket, mire én csak bólintottam.
-De ,úgyhogy nagyon gyorsan össze kell állítanom a listát. Konkrétan nem mondták hogy miket szeretnének, azt ránk bízzák.
-Akkor álljunk neki, hiszen nem sok időnk van. -Igaza van Annának. Minnél előbb neki kell állnom, hiszen ez mellett is egy csomó dolgunk van.
Gabriel vissza ment a pultba, hiszen a vendégek nem várhatnak, mi pedig neki álltunk a napi teendőknek.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők ketten velem vannak. Mind ketten profik a munkájukban, hiába fiatalok. És ez mellett még Anna egy nagyszerű barátnőm is.