𝗙𝗼𝗿𝗲𝘃𝗲𝗿 𝘄𝗶𝘁𝗵 𝘆𝗼𝘂-(𝐌𝐚𝐧𝐮𝐞𝐥 𝐟𝐟🪐)

✞︎𝙴𝚕𝚜𝚘̃✞︎

Unottan nézegettem a suli újság magazinját mivel jobb dolgom nyilván nem akadt.Fintorogva forgattam az imént említett tárgy finom,puha lapjait közben azon gondolkodtam vajon egy tizes skálán mennyire ciki egy ilyet olvasni.Óvatosan leraktam a mellettem állo padra ,utána a telefonomhoz nyúltam.Gyors mozulatokkal nyitottam meg az egyik platformot amin lecsekkolom ,hogy ki mien storyt rakott ki.A folyosóról aligha hallhatóan ,de beszűrődött a csengő hangja,ami éppenséggel Valmar egyik száma.Szimpatikusak nekem,de az örök kedvenc popstárom Gödöllei Emánuel azaz Manuel marad.Kiengettem a laza kontyba helyezett hajkoronám,majd zöldes barnás íriszeimmel a felém közeledő Zsókára pillantottam.
-Szofi ugye eltudsz jönni a koncertre?-Ragadta meg kezem majd hatalmas boci szemekkel meredt rám.Hirtelen azt sem tudtam miről beszél,de aztán leesett, olyan deja vu érzésem támadt.
-De akkor nem lessz valami fényes az idő-Álltam elő valami bugyuta kifogással,nagyon szerettem volna elmenni,de az,hogy múltkor felszöktünk a színpadra és hatalmasat taknyoltam sőt ez még nem elég mert ráléptem az egyik mikrofonra amitől orbitálisan nagy fülkárosodást is okoztam.
-Olyan pesszimista vagy cuncikám-Forgatta meg szemét,majd sóhajtozásba kezdett.Szóra nyitotta volna a száját,de rezgett egyet a telefonja és az bele folytotta a szót,inkább azt tartotta fontosabbnak.
••
Hazafelé beugrottam a Starbucksba,ez nálam már lassan rutinná vált.Benyitottam majd illedelmesen biccentettem, bevonszoltam magam a hosszú sorba.Azon töprengtem,hogy én mint egy átlagos tini lány vajon össze tudne e jönni egy Manuel féle popstárral.Persze ez teljesen lehetetlen és őrült ötlet.
-Biztosan plastikokra és nagy csöcsű nőkre bukik-Szaladt ki a számon.Reménykedtem ,hogy senki nem hallotta meg.Hirtelen egy pohár esett rá a fejemre amit pár másodpercen belül tejes kávé borított.
Basszameg,csak velem történik ilyen ugye?!Idegesen készültem megfordulni,hogy a sárga földig lemondjam azt a "bocsánat,komolyan véletlen volt„ tekintetű emberi tüneményt.
Az ütő is megállt bennem annyira lesokkoltam.
-M..Manuel?-Úgy bámultam,mint aki először látott embert.Csak emlegetni kellet és tessék itt is van.Vér ciki.Kitágult szemmel meredtem rá.Lehet álmodom?
-Ki bukik plastikokra?-Kérdezte értetlenkedve,majd apró mosolyra húzta száját.Hirtelen kézen ragadt és elkezdett velem futni.Gyors mozdulatokkal helyezte fel a félig lelógott maszkját,majd a sütyőjét a fejébe nyomta.Így garantáltan nem lehet felismerni.Tehát paparazzók elől futkosunk vagy micsoda?
-Bocs az előbbiért,nincs bajod ugye?-A tekintetét rám vetette,ezután fürkészni kezdte az arcom vajon mit mondhatnék neki.Teljesen össze voltam zavarodva így alig lehetett kiolvasni valamit a tekintetemből.
-Megértem most biztos össze vagy zavarodva!-Emelte fel védekezésként a kezét.Mondjuk meg is értem.Találkoztam Magyarország egyik híres popstárával aki leöntött egy pohár tejes kávéval ezután elkezdtünk "menekülni„ valakiktől,utóbb kiderült RTL-es közvetítők voltak.Nyilván én sem várnám el ezután egy "semmi baj nem haragszomot„.Szóval teljes mértékben megértem.Hirtelen elő kapta a telefonját és babrálni kezdte.Kicsörgött,majd fel is vették.
-Tesó mondtam már,hogy az engedélyem nélkül ne küld rám ezeket az abnormális paparazzikat-A vonal túl oldalán egy pánikba esett Marics Peti szólalt meg.
-De baszki nem tudtam semmit tenni letámadtak az utcán és zsarolni kezdtek azzal a képpel amikor eltaknyolsz a padlón-Mentegetőzött szegényke,de hiába mert Manuel felszültségét ez mégjobban fokozta.Kinyomta a hívást,majd arc izmai elernyedtek és a tekintetét ismét rám vezette.
-Az a segg Marics nem bírja befogni-Sóhajtott ezután a megválaszolatlan kérdésére várta a válaszom.
-Nincs baj,de a hajam-Na igen ma már harmadjára vasaltam ki,az az egy szerencséje van a gyereknek,hogy ő Manuel.
-Mivel engesztelhetnélek ki?-Nézett rám egy kaján mosoly kíséretében.Nagyot dobbant a szívem.Ez undorító,nem szeretném magam egy bokorban megtömetni.
-Én nem olyan lány vagyok-Hisztérikusan húztam össze szemöldököm,majd mélyen bele néztem mogyoró barna íriszeibe.Majd az előbb említett hátra hőkölt ezután sokkal kedvesebre vette a lapot.
-Ez esetben megszeretnélek hívni a következő koncertemre ami a szombatra esik,majd keress fel-Előkotort egy papír cédulát és körmölni kezdett,gyors mozdulattal benyomta a kezembe,mint aki elfelejtett volna valamit kínosan mosolyogni kezdett.
-Egyébként,hogy is hívnak?
-Szabó Szofia
-Nekem be sem kell mutatkoznom biztosan ismersz-Vágta zsebre kezét.
-Viszont mennem kéne,mivel elég sok dolgom van.Haza doblak,megfelek a kishölgynek?-Pír lepte be arcom,hiszen álmomban sem gondoltam volna,hogy a híres Manuel valóban ilyen kedves, főleg velem.Ezt észre véve még közelebb lépett,majd ezeket a szavakat mormolta a fülembe:Úgy érzem még sok közünk lessz egymáshoz.
A hangja olyan mélyen csengett.Megborzongtam a hangja hallatán,olyan megnyugtató...