Egymillió fontos bébik

5.1 Áll a bál

London, London Zoo, november vége

Miranda magában esőért imádkozott a hétvégére, de helyette meglepően felhőtlen, derűs, őszi nap virradt rájuk. A gyerekek hétközben kilencig is elhúzták a felkelést, bezzeg aznap fél hétkor rájuk törték az ajtót teljes öltözékben. Miranda alig bírta elfojtani magában a nevetést Amy szettje láttán; lánya a pizsama felsőhöz harisnyát, farmerszoknyát és gumicsizmát választott, a fejére pedig azt a tiarát biggyesztette, amit előző nap kapott a nagyanyjától, és igazi swarovski kristályok csillogtak benne. Miranda rögtön elszégyellte magát, amiért ekkora ellendrukkere volt a családi napnak.

De talán nem lehetett felróni neki, hogy az elmaradt házassági évfordulójukat nem kilencedmagával akarta eltölteni! Arra számított, hogy miután állandó és lelkes pesztrája lett a gyerekeiknek, végre több időt tölthet kettesben Leytonnal, erre még az évi egy alkalma is elúszott...

Ráadásul részben ő tehetett róla. Miután Leyton megjött arról a bizonyos üzleti útjáról Barbarával, szinte azonnal előhozakodott a tervvel, hogy a következő hétvégét családosan kellene együtt tölteniük, Spike-ot is beleértve. Miranda pedig azonnal rábólintott, talán mert dolgozott benne a félsz, hogy Leyton körül mostantól állandóan ott fog legyeskedni az exe, és kedvezni akart neki, vagy a megkönnyebbülés miatt, mert szemlátomást, tényleg nem történt közöttük semmi. Leyton pocsékabbul hazudott, mint bókolt, azonnal lebukott volna. És Miranda a beleegyezésével elindította a lavinát, mert a következő pillanatban már arra kellett rábólintania, hogy Cynthia is csatlakozzon hozzájuk a lányokkal, és ha volt is Mirandában minimális lelkesedés, azonnal elillant. Természetesen nem vallotta be férjének, hogy Cynthia a ritka kivételek egyike, akivel képtelen volt megtalálni a közös hangot, így viszont férje eredményesnek könyvelte el magában a találkozójukat.

Végül Spike lekoppintotta őket valami alibi indokkal, hogy tanulnia kell, amire Katie csak forgatta a szemét, szóval ismét a barátnőjével szervezett randit. Charlotte viszont megneszelte a programot, és rángatta magával Arthurt is.

Így történt meg, hogy Miranda fejében szépen elképzelt randi helyett a durcásan hüppögő Amyt beszélte le reggel nyolckor a gumicsizma-tiara kombinációról, és könyörgött Katie-nek, hogy indulás előtt legalább kettő harapást egyen a direkt neki elkészített melegszendvicsből, mert neki nem lesz kedve az állatkert kapuján belépve azonnal kaja után nézni. Közben Charlotte harmadszor öltözött át, mert egyik szettjét sem tartotta alkalmasnak egy állatkerti látogatásra, Arthur még fürdött a reggeli súlyzós edzése után, Leyton meg végig telefonált valami üzleti ügyben. Legalább az indulás időpontjára előkerült, bár egy fikarcnyit sem járult hozzá, hogy mindkét lány az időjáráshoz és alkalomhoz illő ruhában sétáljon le Charlotte autójához.

Hogy utána azon vesszenek össze, ki fog előreülni...

Gyakorlatilag bármin hajba tudtak kapni, ami érthető volt... három hete éltek gyakorlatilag bezárva, csak egymás, az anyjuk és a nagyanyjuk társaságára szorítkozva.

Úgyhogy Miranda már akkor elgyötörtnek érezte magát, amikor még csak kiszálltak az autóból. A mosolya is kínosan erőltetettre sikerült, amikor összetalákoztak Cynthiával és az ő két megszólalásig hasonlító lányával a park bejárata előtt.

De ott lebegett előtte reménysugárként az év végi bankett. Igazi rongyrázós eseményként élt az emlékeiben, ahol csinos ruhában mutatkozhat a férje mellett, drága süteményeket ehet, borokat ihat, és ami a legjobb, egy fia gyereket sem látott akkor!

- Nézd, nézd, apa, gorillák! - visított fel Amy, és akkorát rántott Leyton karján, hogy még nézni is fájt Mirandának. - Nézd, nézd, apa, ott egy lépcső! Fentről is megnézhetjük őket!