𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

17

Lando szemszöge:
Tegnap este látva azt a cikket kicsit összezavarodtam. Az élettel kapcsolatban. Már barátaid sem lehetnek, mert akkor rögtön együtt vagytok? Ha már megölelsz valakit rögtön együtt vagy vele? Ezt sosem értettem. A másik meg, hogy minek ez a pletykálás. A bulvár nem ismeri a magánélet szót az is biztos.
Felkelés után átnéztem az instát is. Megnéztem pár storyt, többek között, amibe megjelöltek, persze Yvről és rólam volt a nagy része. Átlapoztam néhány postot is, amik szintén erről szóltak. Ezt megunva, inkább mentem reggelizni. Titkon reméltem, hogy Yvi is lent legyen egyedül, vagy csak szimplán összefussak Vele a folyóson. Mindezt csak azért, hogy tisztázni tudjam vele a pletykát. Véletlenül sem azért, mert bejönne. Őszintén, még ha éreznék is iránta valamit, akkor se jönne össze, mert túlságosan látszik, hogy Charles és Yvette között izzik a levegő. A tegnap reggeli beszélgetés is érdekes volt és az is, hogy folyton együtt vannak, persze az is látszik, hogy hogyan néznek egymásra. Eléggé egymásnak vannak Ők ketten teremtve.
-Jó reggelt Lando! -szólalt meg mögülem egy női hang a liftnél várva
-Jó reggelt Yv! Hogy aludtál?
-Hu, nagyon jól, iszonyatosan kényelmes az ágy.
-Na örülök. De figyelj, tudom, hogy ez így reggelre csak egy agyzsibbasztó lesz, de gondolom olvastad a tegnapi cikket, meg instán is belebotlottál.
-Igen, láttam. Sőt még a legjobb barátnőim is kérdőre vontak. -nevetett, mire elmosolyogtam magamat
-Bocsánat, azért a cikkért. Nem ismerik a magánéletet és a lételemük a pletyka.
-Ne aggódj Lando, mi tudjuk, hogy nem így van, aki meg elhiszi, annak gratulálok. -bólintottam egyet, majd neki is láttunk a reggelinek.
~
Nem igazán szeretem a média napokat. Kicsit lámpalázas vagyok a mikrofonnal kapcsolatban.
Most éppen egy interjúra sietek.
-Hello! Elnézést, az előző beszélgetéssel kicsit megcsúsztunk.
-Semmi probléma. De lássunk is neki. Feltennék pár kérdést minden félével kapcsolatosan és azokat kéne megválaszolni.
-Jól van.
-Az első kérdés az lenne, hogy Carlosszal még mindig olyan a viszonyod, mint régen, amikor csapattársak voltatok?
-Nyilván egy nagyon picit megromlott a viszonyunk, mivel nem tudunk annyit találkozni, meg annyi időt együtt tölteni, de nem drasztikus a helyzet. Ugyanolyan jó barátok vagyunk, csak ritkábban tudunk találkozni.
-Második kérdésem a rajtszámoddal kapcsolatosan lenne. Miért pont a négyes a Te számod?
-Phu hát... -kezdtem bele a mély storyba- és még a logómba is tökéletesen illik! -nevettem, ezzel lezártam ezt a kérdést.
-Köszönöm! Következő kérdésem, pedig az lenne, hogy tegnap megjelent egy cikk arról, hogy Te és a francia modell, Yvette Moreau együtt vagytok, vagyis alakul valami köztetek.
-Jajj, ez a kérdés, ami tudtam, hogy fel fog merülni, de reméltem, hogy nem! -mosolyogtam- Bocsánat, ha bárkit is elszomorítok ezzel, de semmi olyan nincs közöttünk, aminek a szerelemhez közé van. Csak egy nagyon jó barátot véltem felfedezni benne. Persze egy csodálatos, segítőkész, csupa szív lány, de semmi kapcsolati dolog nincs közöttünk, és fel sem merült. Köszönöm szépen, hogy ezt tisztázhattam.
-Köszönöm a választ! Az utolsó előtti kérdésem, pedig...
Még egyébként feltett a hölgy vagy négy kérdést, de az összeset mosolyogva válaszoltam meg. Miután itt végeztem, mentem a többi pontra, majd utána a sajtótájékoztatóra, ahol Lanceszel voltam egy turnusba.
A hosszú nap után visszamentem a szállodába, ahol ledőltem egy kicsit pihenni és a holnapi napra hangolódni egy kicsit.

Yvette szemszöge:
Visszaérve a városnézésből a szobámba mentem. Mégsem mentem ma el a média napra, mert nem tudtam volna mit csinálni. Írtam Clairenek és Abbynek is. Abbyvel rég beszéltem, azért gondoltam, hogy ráírok. Nem tudom, hogy most éppen mi van közte és Danny között. Ha együtt lennének, akkor itt lenne a hotelben. De az is lehet, hogy csak holnap, vagy szombaton, vagy csak a versenyre jön. Nem igazán kaptam egyik lánytól se választ, viszont Charlestól kaptam egy üzenetet, amin azt írta, hogy
-Jövök...
Ihh, az a három pont nem jelent sok jót. Azon filóztam, hogy elbújjak-e, de túl gyorsan ideért. Hát persze, a szomszédban lakik.
-Olvastad, hogy mit nyilatkozott Lando?
-Nem?
-Akkor tessék! -ma viszont már a kezembe adta a telefont
-Igen, ezzel mi a baj?
-Nyilván, hogy odáig van érted csak nem mondja ki. Csodálatos, segítőkész, csupa szív lány vagy! -idézte Norris szavait- Hát nem egyértelmű? -emelte fel egy picit a hangját
-Egyetlen Charlesom, Ő is elmondta és Én is elmondtam Neked, hogy semmit nem érzek iránta, sőt reggel még bocsánatot is kért a tegnapi cikk miatt, úgyhogy egyértelmű, hogy itt egyikünk se érez egymás iránt semmit.
-De ezt mégis honnan veszed, hogy Ő hogyan áll hozzád?
-Charles basszus, elmondta "csak barátok vagyunk".
-Lehet, hogy Ti is úgy vagytok csak barátok, mint Mi ketten. Elvileg Mi is csak barátok vagyunk.
-Na jól van Leclerc, hagyjál a hülyeségeddel, szólj, ha lenyugodtál és hiszel nekem, menj ki. -mutattam az ajtó felé. Megrázta a fejét, majd el is ment. Talán ez a legjobb megoldás most. Nyugodjon le, aztán minden jó lesz. Egyébként még nem igazán láttam ilyen idegesnek. Ő inkább békésebb, mint ideges.
Korán lementem vacsorázni, utána pedig a kinti, elvileg meleg vizes medencébe vettem az irányt. Beletettem lábamat, amivel kiderítettem, hogy ez tényleg meleg. Ledobtam a törölközőt, majd bementem a vízbe. Elvonultam az egyik sarokba, neki támaszkodtam a medence szélének, majd az eget kezdtem el bámulni. Körülbelül tíz perccel később lépteket hallottam, majd azt, hogy valaki bejön a vízbe. Nem igazán érdekelt, hogy ki az, úgyhogy nem fordultam meg. További gondolkodásomat két kéz zavarta meg, amik átkarolták derekamat. Ez után pár puszit éreztem nyakamon, amitől kirázott az a kellemes hideg. Megfordultam és természetesen Charles volt az.
-Tudom, durva voltam és hülyeségen háborodtam fel, meg hülyeségeket beszéltem.
-Igen, ezt nagyon jól látod. -adtam egyszerűen igazat neki
-Bocsánat! De legalább szóltam mielőtt idegesen beléptem volna megint a szobádba.
-Igen, köszönöm. Gondolkoztam is, hogy hova bújjak...
-Na, ne haragudj!
-Nem haragszom, de ne beszélj full hülyeségeket. Oké?
-Oké!
Húzott magához derekamnál fogva és átkarolt ott. Én kicsit vizes hajába túrtam bele, majd szenvedélyesen megcsókolt. Imádtam. Veszélyes helyen, mivel bárki felbukkanhat, de ez egyikünket se érdekelte. Élveztük mindketten, hogy miénk a pillanat és csak kettesben vagyunk. Legalábbis idáig...
-Úgy tudtam! -hallottunk meg egy Pierret
-Ezt már nem tagadhatjuk le... -szakítottam meg a csókot, és Charles fülébe súgtam
-Felejtsd el, nem vered át.
-Okos vagy! -szóltam oda Pierrenek- De miért pont most akartál jönni fürdeni? Láttál az ablakból és úgy gondoltad, hogy akkor szólsz, hogy tudsz róla? -nevettem
-Igazából láttam Charlest erre jönni. Gondoltam, hogy megnézem Én is milyen.
-Hmmm, hát barátom...
-Tudni akarok mindent.
-Gyere. -ráztam meg fejemet
-Ausztria óta megy már ez ugye?
-Nem.
-Nem?
-Nem. -erősítette meg Charles is
-Akkor mióta?
-Emlékszel, amikor elmentünk kajálni hárman?
-Igen.
-Na az utáni nap óta.
-És meg az eggyel előtti nap azt mondtátok nekem, hogy csak barátok vagytok.
-Hát öhm...
-Mi is azt hittük.
-Vagyis nem, mert nyilván mindketten éreztünk egymás iránt valamit.
-Ezt meg akkor nem akartuk kimondani.
-Jó oké, rendben van, legalább Én tudom először?
-Igen. -mondta Charles
-Hát, ami azt illeti... -erre Charles elég kérdően nézett rám- Claire már tudja, na. Legjobb barátnőm, nyilván Ő tudja meg az elsők között.
-Nekem meg Pierre a legjobb barátom, mégsem mondtam el neki.
-Jó, akkor még egy kérdés, Ausztriában a bárban ott az a csók mi volt?
-Hogy mi? Te erről honnan tudsz?
-Látott, aztán ott zaklatott, hogy miért csináltad meg ilyenek.
-Igen. Meg a másnapi beszélgetésetek az asztalnál is félrevezető volt.
-Na és erről honnan tud?
-Végighallgatta.
-Végighallgatta? Ott se volt.
-De csak nem vettük észre.
-Bazdmeg, mármint Jajj. De uuu tényleg, ezt akkor a reptéren meg is beszéltük.
-Jól van nem probléma, mindannyian tudtuk már ott is h egymásba vagytok esve.
-Pierre. -nyomta le Charles a víz alá. Aztán ott elkezdtek rendetlenkedni. Én persze nevetve követtem végig az eseményeket.
-Na de kajak haver, ott miért kaptad le?
-Valószínű már ott voltak bennem érzések, csak tudat alatt és egy cselekedett arra vitt, hogy ezt kell tegyem. -nézett rám Charles, Én pedig elmosolyogtam magam.
-Jó, de Gasly, kérlek senkinek ne mondd el. Még nem igazán szeretném, hogy tudja a nagyvilág.
-Miért? Úgyis sugárzik rólatok, hogy együtt vagytok.
-Neked egyértelmű, mert ismersz minket meg azért találkozunk. De a világnak nem.
-Tegnap olvastam egy cikket Rólad és Landoról. Sejtettem, hogy nem igaz. -Charles e hallatán megforgatta szemeit- Uh, gyenge téma?
-Ne emlegessük inkább.
-Oké. De tényleg miért nem akarod, hogy tudjanak róla?
-Most szakítottam Williammel és ez így ahj, gáz, vagy nem is tudom.
-Miért érdekel mások véleménye? -éppen szóra akartam nyitni a számat, mire Pierre közbevágott- Ne akarj megfelelni idegeneknek. Sőt, senkinek. Egyrészt, mert lehetetlen, másrészt meg magadnak kell megfelelj.
-Tudom, de ahj, mégis megfelelési kényszer.
-Ne aggódj Pierre, csak nem akar felvállalni. -nevetett, de éreztem rajta, hogy nem is igazán viccnek szánta. Tényleg ezt gondolná? Hogy nem akarom felvállalni? Őt? Ezen most el kell gondolkodjak.
-Na jó, Én elfáradtam, megyek aludni. Jó éjszakát!
Tényleg azt hiszi? Agyaltam még mindig ezen, miközben elindultam ki a medencéből.
-Hé Baby, se puszi, se ölelés? Te aztán tényleg fáradt vagy! -szólt utánam Charles
-Ja... Én se kapok... -elégedetlenkedett Pierre nevetve
-Barom! -röhögtem Én is- Charleees, basszus, ne haragudj! -úsztam vissza. Jó szorosan megöleltem, majd hosszan megcsókoltam. El akartam indulni, de végül eszembe jutott valami, úgyhogy mégegyszer megöleltem és a fülébe súgtam.
-Nem akarsz nálam aludni?
-Hmmm...
-Nyitva lesz az ajtó, de siess. -pusziltam meg az arcát, majd elindultam kifelé- Ja még annyi, hogy Nektek sok idő mire feljöttök?
-Nem hiszem, miért? -Charles helyett Pierre válaszolt, szóval találhattam ki valami kamu okot.
-A, öhm, nem érem el a szekrény tetején lévő klíma használati utasítását.
-Klíma?
-Fázom?
-Ja, hogy melegíteni. Értem. Majd megy a herceged segíteni. Na jó éjszakát, menjél, még beszélgetnék egy kicsit a legjobb barátommal. Ja meg egyébként, eléggé hangosam veszekedtetek az előbb. Rajtam kívül nem hallotta senki, és Én se az egészet nyugi! -vigyorgott
Megforgattam szemeimet, majd felmentem végleg a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, lefekvéshez elkészültem. Pár perc múlva miután kijöttem a fürdőből Charles is megjelent.
-Amíg Te ideértél Én megcsináltam a konkrét esti rutinom.
-Uh, akkor elég sokára jöttem.
-Hát igen... Várj, mi? De nem is készülök sokáig.
-Kinek mi! -nevetett, majd a szekrény felé indult- Hol van itt használati utasítás?
-Szerinted hova akarok még melegíteni?
-Ooo, hogy csak egy ok volt arra, hogy ááá, értem.
-Kérdeznék valamit. De tényleg őszintén válaszolj!
-Na mondjad. -ült le a fotelbe kipróbálni. Elég meglepődött arcot vágott, megpacskolta a karfáját és bólogatni kezdett. Én ezen halkan elnevettem magamat. Valószínű nem gondolta volna, hogy ilyen kényelmes.
-Szóval, tényleg azt gondolod, hogy csak azért nem akarom publikussá tenni a kapcsolatunkat, mert nem vállallak fel? -válaszára picit várnom kellett. Kicsit agyalt rajta szerintem, de elmosolyodott.
-Nem. Azért nem tudja még két emberen és rajtunk kívül senki, mert így szeretnénk. Legfontosabb, hogy Neked jó legyen.
-Ez nem igaz. Te is számítasz.
-Ez a Te döntésed, Te kértél erre, hogy még ne tudják meg.
-Te már közzétennéd?
-Simán. Bármikor. -mosolygott, majd magához húzott. Ölelkezve álltunk a szoba közepén. Ez most nagyon jól esett- Nem gondolom úgy, hogy még hónapokig titokba kéne tartani. Szerintem ez pár hétnél több ideig fog tartani jóval. Évekig.
-Így van.
-Gyere aludjunk mostmár, hosszú volt a nap.
Erre bólintottam egyet, majd befeküdtem az ágyba. Charles elsietett zuhanyozni. Nem kellett sokat várjak rá, alig tíz perc után jött mellém az ágyba. Jó szorosan hozzábújtam, majd elég hamar el is aludtam.

~