Always [ Billy Hargrove ff ]

14. Jealousy

Ma is leizzadva keltem. Ismét az az álmom gyötört. Ugyan annyira emlékszem mint eddig, semmi többre. Lehet mostmár kezdenem kéne ezzel valamit mert ez nem lehet véletlen.

Reggel 9 volt mikor kopogásra lettem figyelmes.

- Gyere! - emeltem fel halványan hangom. Egy jól ismert, kedves mosoly fogadott mikor az ajtó kinyílt.
- Jó reggelt! - köszönt kedvesen Steve.
- Jó reggelt! - mosolygok a fiúra. Leült ágyam szélére, s kezét lábamra helyezte.
- Bocsánat hogy csak most jövök, már tegnap kellett volna. Aggódtam érted, sehol nem találtalak a bulin, aztán mondták hogy Billy hazavitt. Elméletileg nem voltál a legjobb formádban. Mi történt? Sokat ittál? - kérdezte aggodalmasan.
- Nem baj, megértem csak most tudtad megoldani. Nem az ivással volt baj, nem kívánatos személlyel találkoztam. - ült ki némi undor arcomra.
- Uff, szóval te is találkoztál vele. Ugye nem csinált semmit?
- Nem, igazából rendes volt és pont ez az ami zavar. Úgy csinált ismét, mintha nem történt volna semmi. - panaszkodok a fiúnak.
- Megint? Mekkora patkány, rosszul vagyok tőle! - udorodik ő is. - És Billy? - nézett rám kérdőn. Gyomrom halványan görcsbe ugrott tegnapi felindulására emlékezve.
- Nem, ő igazából rendes volt, még el nem baszta. - sóhajtok egyet.
- Mit csinált? - érdeklődik.

Elmeséltem neki a történteket és ő is éppen úgy állt hozzá, mint én.

- Tehát mióta csak ismer tudja hogy mi volt köztetek, csak elméletileg a lezárását nem és erről csak most volt képes szólni? - nevett fel halványan, arra gondolva milyen röhejes is.
- Pontosan. Mármint én megértem hogy egy ilyet azért nem egyszerű elmondani de basszameg, legalább este ne játszotta volna a semmit tudót. - engedem ki magamból ami bennem volt.
- Hát de tényleg. - ért velem egyet.

- Tudod mit? Megmondom mi lesz ma! - mosolyog rám. - Erről az égesz szarról kicsit elvonjuk a figyelmed és elmegyünk megvenni a báli ruhád, jó? - néz rám lelkesen.
- Jó, tetszik az ötlet. - mosolyodok el. 2 hét múlva, téli bál lesz a suliban és nekem még nincs meg a ruhám. Bár még nem késtem el vele és ezek szerint ezt ma kipipálhatom. - De azt most megmondom neked hogy nem lesz valmi gyors folyamat és ha sietteni akarsz, azt most elfelejtheted! - nevettem el magam halványan.
- Jó! - húzza szélesebb mosolyra ajkát.

Miközben elkészültem arra jöttem rá hogy mialatt együtt voltam Billyvel nagyon elhanyagoltam Stevet és az egész barátságunkat. Őt ismerve biztos megérti de borzalmasan érzem magam miatta hiszen annyi mindenen átsegített,. Most is és én meg eldobtam csak egy fiú miatt. Persze, nem akármilyen fiú miatt, de ez nem mentség.

Mikor a boltba értünk, szinte rögtön szemet vetettem egy gyönyörű, csipkés, smaragd zöld, hosszú, nagy szoknyájú ruhára. Gyorsan kerestem egyet a méretembe, levettem és nézelődtem még egy keveset. A próbafülkéhez érve, csak 2 ruha volt nálam. Amit először találtam és még egy csőszoknyás, hosszú, fekete ruha. Ezen is volt egy kis csipke, de kevesebb mint a másikon. Viszont mindkettő, vékony, spagetti pántos volt. Mikor felvettem a fekete ruhát, elhúztam a függonyt hogy megmutassam Stevenek.

- Milyen? - mosolygok rá kérdőn.
- Gyönyörű, illik a hajadhoz és a szemedhez is. - mosolyog rám vissza kedvesen. - De azért próbáld fel a másikat is! - kaccsint rám egyet, mire válaszul bólintok egyet és elhúztam a függönyt.
A másik ruhát is felpróbáltam, hallgattam rá. Sokkal jobban tetszett magamon mint a másik hogy őszinte legyek.

- Na? - mutatom meg a fiúnak lelkesen ezt a ruhát is.
- Tökéletes! - ül ki egy széles mosoly arcára. - Mintha csak rád szabták volna. - hízeleg tovább.
- Akkor el is dölt melyiket veszem meg. - mondom lelkesen majd vissza öltöztem gyorsan. A fekete ruhát visza raktam a helyére de a másikat magamnál tartottam.