Érzelmek és fájdalmak [ M.C ff ]

Előszó

******

Az embereknek vannak meghatározó dolgaik az életükben. Vannak akik bulizni szeretnek, van aki megtalálja számára a nagy ő-t, van aki csak fittyet hány mindenre, és persze vannak olyanok mint én, a kis itt-ott szeplős, barna hajú, alig 160 cm magas, a könyvek világába menekülő Sasha Moore, alias némalány. Nagyon sokáig utáltam ezt a becenevet de már megszoktam. Ha belépek a tanterembe mindenki engem néz és gúnyos vigyorral beszólnak nekem. Ezért minden tanóra kezdetét egy jó könyvel kezdem vagy akár jó ütős zenévél, mivel ez inspirál engem.

Leültem a leghátsó asztalhoz, és kivettem a hátitáskámból a Miután 2. kötetét, hátradöltem a székkel a falnak és olvasni kezdtem. Ahogy a sorok közt olvastam, éppen a legizgalmasabb részhez értem, amikor egy srác, akit ki nem állok, kikapta a kezemből a könyvet és a kukába dobta.

- Hé! - álltam fel a székemről és a kukához siettem. - Ez egy gyűjtői darab, tudod mennyit költöttem rá? Pancser!

- Ugyan némalány, a könyvek lejárt lemezek, manapság mindenki e-bookot használ. - röhögte el magát, majd lepacsizott a padtársával. Kivettem a könyvemet a szemétből és ledobtam az asztalomra. Előkaptam a táskám legeldugottabb zugából egy törlőrongyot ami nem mellesleg a szemüvegtörlőm is egyben, és próbáltam leszedni róla a kajamaradékot, a rátapadt rágógumit és a sok baktériumot ami csak egy kukából származhat.

- Nézzétek, hogy törölgeti a könyvét, mintha aranyból lenne. - vihorászot Vivian a másik két lotyóval Madisonnal és Aubreyval.

- Jó reggelt osztály! - jött be az óra felénél Miss. Garcia a spanyol tanárnőnk, aki egy szörnyen unalmas és rendkívűl szigorú nő. Helyet foglalt majd felnyitotta a laptopját én pedig már tudtam mi következik. - Na nézzük csak, ki legyen a mai felelő diákunk. - nézett körbe az osztályon és egyből arra a srácra mutatott aki tönkretette az én drága kincsemet.

- Michael Gordon Clifford, kérlek fáradj ide mellém. - mutogatott maga felé.

- Ne már tanárnő, ennyire nem lehet kegyetlen. - hátra dőlt a székével és tarkójára rakta a tenyereit.

- Ha nem akarod, hogy megkeserítsem a végzős évedet, akkor azonnal ide tolod a hátsódat és szerzel végre egy jó osztályzatot. - nézett rá szigorúan Miss. Garcia.

- Az nem fog menni tanárnő. - nevetett fel.

- És mégis miért nem? - kérdezett rá Miss. Garcia, majd lecsukta a laptopját.

- Mert nem tanult semmit sem, látom rajta. - szóltam közbe.

- Rendben, akkor megkérem Miss. Moore hogy korrepetálja spanyolból, egy hónapot kap rá hogy felhúzza Clifford osztályzatait jelesre vagy esetleg kitűnőre, vagy magát is megbuktatottam akár jó tanuló akár nem. - ugye ezt nem gondolja komolyan? Hiszen alig ismerem, sőt egyáltalán nem is szoktam beszélni vele, egyedül Lukeal szoktam beszélgetni mivel az utóbbi időben rövid idő alatt legjobb barátok lettünk. Összenéztünk Cliffordal, egyáltalán mi ez a név, a nagy piros kutyát is így hívják a meséből. Ez lesz életem egyik lerosszabb egy hónapja...

******