Beszélj, mint egy angyal, te ÖRDÖG/Harry Potter fanfiction /

~3.18~szomorúság

Újév után vidáman tértünk vissza az iskolába. Mint kiderült több fényképész is jelen volt az alkalmon, így most a mozgó, előhívott képeket nézegettük a klubhelyiségünkben. Boldogabbak voltunk, mint eddig valaha, de köztem és Draco között valahogy nem volt meg ugyanaz a felszabadultság. Tudtam, hogy beszélnem kell a fiúval. Nem veszíthetem el őt is. Harry után talán ő áll a legközelebb hozzám.

Másnap elkezdődött a tanítás. Rúnaismereten ugyanúgy a szőke fiú mellett ültem, de nem volt valami beszédes kedvében. Egyenesen előre nézett, és nem szólt hozzám. A szívem felől fájdalmas szorítást éreztem. Az előttünk ülő Hollóhátas szőke lány hirtelen hátrafordult hozzánk. Piszkos szőke haja a hátára omlott. Kék szeme ködösen csillant. Valahogy olyan révetegnek tűnt. Egy pillanatra elgondolkodtam. Bár sokan vannak az iskolában, akik szőkék, Draco családját senki sem tudta túlszárnyalni ebben.

-Szia. Az én nevem Luna Lovegood-mosolygott rám. Valahogy érdekesnek találtam az egész lány megjelenését. Kék-fehér nyakkendője engedett következtetni, hogy melyik házba tartozik, de a szokásos egyenruha ellenében, rózsaszín blúzt viselt a talárja alatt. így felé nyújtottam a kezem.

-Sierra Potter vagyok. Hollóhátas vagy?

-Igen. Te pedig mardekáros. Hallottam, hogy tavaly sokan azt hitték te vagy Mardekár utódja.

-Igen, nos, azért mert Párszaszájú vagyok, és mardekáros is. -vontam vállat, ekkor láttam meg a padján lévő érdekes újságot. Az elején egy rajzra emlékeztető kép kapott helyet, egy varázslényről.

-Mit olvasol?

- A hírverőt. Apám a szerkesztője. Rólad is van egy cikk benne.-nyújtotta felém az újságot, mire kikerekedett a szemem.

-Rólam?-lepődtem meg.

-Igen, rólad. Részt vettél az év egyik legimpozánsabb rendezvényén, a Malfoyok karácsonyi bálján. Mit gondoltál, hogy nem fognak ezen csámcsogni?-kérdezte. A kezdő oldal egyik sarlában valóban én néztem vissza magamra, ahogy Draco mellett állok, a karjába karolva. Épp azt a pillanatot kapták le, ahogy egymásra mosolygunk. Engedtem a kíváncsiságomnak, és beleolvastam.

,,Sierra Liliana Potter, James és Lily Potter leánya, a ,,kis túlélőként" ismert, Harry James Potter húga, tiszteletét tette, Lucius Abrasax Malfoy és családjának fényűző karácsony bálján, ahol szemmel láthatóan kiválóan érezte magát.

 Miss Potter dacolva családja emlékével, a háza eszméit követi, vagy ez csak egy fiatalkori szeszély? Folytatás a 11. oldalon."

Teljesen elfehéredtem a dühtől, ahogy elolvastam, a rövid szösszenetet. Mégis hogy gondolhatták ezt, hogy lehozzák?  Hirtelen egy kezet éreztem meg az enyémen a pad alatt.

-Csak szenzációhajhász banda. -suttogta a fülembe. Próbáltam megnyugodni, és viszonylag higgadtan visszaadtam az újságot, de a fiú kezét nem engedtem el. Jól esett, ahogy hideg keze az enyémhez ér.

-Köszönöm Luna. Nem gondoltam, hogy ilyen bulvárhírek is helyet kapnak benne.

-Nem is, de egy úriember, aki a képet és a cikket írta, nagyon sokat fizetett, hogy az apám lehozza. Két hétig győzködte, mire engedett neki.-mosolygott rám, majd előre fordult. Gondolkodóba estem. Ki lenne az akinek jó tenne ez a cikk, mely arról áskálódik, hogy elárulom a családomat. Sok befolyásos ember jelen volt a partin, nem tudtam belőlük választani. Nemsokára megjelent Bablings professzor és kezdetét vette az óra.

 Eleinte senkinek nem fűlött hozzá a foga, hogy a fagyos januári reggelen két órát a szabad ég alatt töltsön, de aztán kiderült, hogy Hagrid tűzgyíkokkal zsúfolt tábortüzet készített elő a számunkra. Mindenki lelkesen melegedett a máglya előtt. Felettébb kellemesen telt a legendás lények gondozása.