A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

79. A rossz sajtó átka

Egyeztetések indultak

A Mágiaügyi Minisztérium reformjai tovább folytatódnak

A szeptember elsején kelt cikkünkben írtunk róla, hogy a Mágiaügyi Minisztérium aggódva figyeli a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában zajló folyamatokat, és az oktatási szakértők szerint is kiváló lépéseket tett eddig is annak érdekében, hogy megakadályozza az oktatás színvonalának romlását.
"Az intézményben tanuló diákok is kifejezték az elmúlt hetekben nemtetszésüket, így kötelességemnek éreztem, hogy tárgyalást kezdeményezzek a diáktüntetések egyik főszervezőjével, hiszen segélykiáltásukat meg kell hallani" - nyilatkozta lapunknak Cornelius Caramel. "Személyes ügynek érzem az oktatási célok minél kiválóbb megvalósítását, a módszerek fejlesztését, hiszen az oktatás a mágusnemzedékek nevelésének, így országunknak is kulcsfontosságú kérdése. A Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola pedig mind az európai, mind a világranglistán előkelő helyen szerepelt az utóbbi évekig."
Mr. Caramelt a továbbiakban arról kérdeztük, hogy ha az iskola valóban élmezőnyben szerepelt eddig is, milyen jelekből látták az oktatási-nevelési munka romlását, valamint hogyan sikerült az egyeztetés, várható-e további. Cikkünk a 7. oldalon folytatódik.

Hatalmasat horkantottam a cikket olvasván, ami a friss Reggeli Prófétában jelent meg.
Hétfő volt, és úgy tűnik a miniszter úr semmitől sem riadt vissza, hogy a saját nevét tisztára mossa. Csak találnia kellett valakit, akire ráhúzza a vizes lepedőt.
Cedric, aki szintén járatta a sajtót, felállni készült a hugrabug asztalától, de tisztán láttam, hogy Noah is emelkedni kezdett, és kisebb cicaharc alakult ki köztük.
Hm, úgy tűnik akaratomon kívül szétrobbantottam az idilli paradicsomi helyzetet. Amíg kíváncsian vártam, vajon bátyámnak sikerül-e Hannovermentesen megérkezni, szétnéztem.
Harry és Ron zavartan nézett rám, Fred és George sem a közelemben telepedett le: pontosan olyan távolságban, hogyha nagyon szeretnék velük beszélgetni meghallják, ha hangosan szólok. Olyan volt az egész, mintha kiszámolták volna hova ülhetnek.
Hermione és Ginny volt a megmentőm, odarúgdosták mellém barátaikat, hogy ne üljek egyedül, amiért rendkívül hálás voltam. Főleg, hogy szobatársaimat Merlin kedvéért sem tudtam felkelteni reggel.
- Zaklatottnak tűnsz - jegyezte meg az ötödéves lány, miközben egy pirítóst kenegetett vajjal.
- Igazán? - csalafinta mosolyra szaladt a szám, és végre Cedric is idetalált hozzám.
- Nem is csodálom - jegyezte meg.
- Úgy néz ki a rossz sajtó az én keresztem - ahogy Cedricre néztem, felnevettünk.
- Láttam - mondta Hermione. - Undorító - fintorgott, és csodálkoztam, mert a lány annyiban hagyta a dolgot, pedig ő mindig egyenesen kifejti azt, amire gondol. - Harry, odaadnád a ribizlilekvárt? - kérte a fiútól, pedig az üvegcse kartávolságon belül volt.
- Mégis miért? - éles hangja csak úgy csattant rajtam.
- Mit miért?
- Ne nézz ilyen nagy szemekkel, Potter, beszélj egyértelműen! - vetettem oda.
- O-ó. És én ezért hagytam ott a barátaim? - Cedric vicces próbált lenni, de inkább hangzott királylányosnak nekem.
- Miért.... Keltem fel hajnalok hajnalán? Vagy miért eszem tojásrántottát baconnel? Esetleg miért mentem el egy találkozóra Caramelhez?
- Én azt kérdezném, hogy miért nincs a kezedben penna és pergamen, hogy helyesbítést kérhessünk erre az ocsmányságra - Cedric mindezt teljesen közönyös hangon kérdezte, egy csésze kávé felett, mintha csak az időjárásról tenne megállapításokat.
- Nos, mert a propaganda alatt - néztem rá, egyenesen a szemébe- található benne valóság. - Harryre nézve folytattam. - Valóban kijelentettem, hogy csak az időmet pazarolja, nem vagyok hajlandó egy képen sem szerepelni, és azt hiszem ez az egész azért van, mert rávilágítottam arra, hogy igazából nem vagyok pótolhatatlan, és ha engem ki is rúg, nekem van hová mennem, valamint lesz más, aki a helyembe áll.
A hallgatóságomtól fejcsóválást kaptam. Kivéve Rontól, aki valamiért rám sem volt hajlandó nézni.
- Tehát rávezetted, hogy nem jó neki az, ha téged eltávolít - Hermionével összekacsintottunk.
- Igen, bár azt hiszem, kissé erőszakos voltam.
- Kissé? - nevetett fel Cedric. - Nem neked valók az ilyen tárgyalások, Gretie.
- Egy ilyen válaszból én is csak sejthetem, mi hangzott el és mi nem, de egyet kell értsek a bátyáddal ezúttal. - Hermione bezsebelt ezért a mondatáért pár elismerő pillantást. Harry viszont továbbra is mérgesnek tűnt.
- Ez mind szép és jó, de miért nem szóltál róla, hogy találkozol vele? Tudtam volna segíteni!
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Azért mert mindenki egy téveszmés bolondnak tart? Mert nevetnek rajtam a hátam mögött? - Hangja éles volt, és ez mellbevágott. - Én elhittem, amit nyáron mondtatok. Azt, hogy ebben mindhárman benne vagyunk, és támogatjuk egymást.
- Ugyan már! Bár téveszmésnek nem tartanak engem, de mindenki egy utolsó szajhát lát bennem, aki nemcsak egyszerre több srácot hiteget, mágiával bűvöl meg, hanem támogatja a téveszmés bolondokat is, és most már feleslegesen csinálja a cirkuszt is, mert nem érti meg, hogy ezek a fejlesztések járhatnak átmeneti kellemetlenséggel, amit ki kell bírni, a nagyobb jóért! - kissé idegessé váltam.
- Nincs semmi szükség kiabálásra - csitítottak. - Főleg, hogy Umbridge most érkezett meg.
- Nézzétek azt a diadalmas tekintetet!
Kirázott a hideg a pillantásától.
- Csak várjátok meg, amíg a kis akciónk beérik - súgta Hermione.
- Ettől függetlenül nem kaptam még választ - folytatta Harry.
- Nézzétek meg! Azt írja... - kikerestem pár sort a cikk folytatásából. - "A tavaly könnyűvérűnek bélyegzett Miss Margareta Diggory - ezen ismét horkantanom kellett, mert megint ott volt egy felesleges betű a nevemben- szerint is sürgős reformokra van szükség az iskolában, és ebben őt többen támogatják. Ebben teljesen egyet értettünk, és csodálatra méltó az elszántsága, amelyet tanúsított a kérdésben. Ám meg kell azt is jegyeznünk, hogy a minisztériumnak egy jól átlátható programja van az oktatási reformokra, amelynek része Miss Dolores Umbridge is."
- Tehát a nyakunkon marad - Ginny megállapítására bólintottam.
- Egyre inkább úgy érzem, ott kellett volna lennem, mikor Caramel nyilatkozott. Már csak ezért is: " A diákok még túl fiatalok ahhoz, hogy a minisztérium terveit teljes mértékben megértsék, de ez nem az ő hibájuk. A gyermeki lélek még bennük él, és minket, értük felelős felnőtteket terhel a felelősség... hogy biztosítsuk számukra a lehetőséget, hogy megéljék a fiatal kor minden kellemes velejáróját, és érett, kritikus személyeket neveljünk belőlük."
- Hát szerintem a Fekete Pennával való büntetés nem tartozik a gyermeki élet kellemességéhez.
- Az egész úgy, ahogy van, borzasztó.
- Maggie - Harry hosszan a szemembe nézett - miért titkoltad el ezt előlem? Ráadásul mi van, ha ez a magánakciód keresztbe tesz a tervünknek... Izé, Hermione tervének?
- Nem fog - ingattam a fejem. Arra a fél szabad órára gondoltam, amíg Cedrickkel a minisztert vártuk Rita Vitrollal.
- Ugyanis nem a miniszter az egyetlen, akinek magánakciói vannak. Képzeljétek el - suttogtam - Rita Vitrol azt mondta nekem, hogy kedveli a kissé bohókás, szilárd és őszinte kiállásomat.
- Ezt mikor mondta neked? - csodálkoztak. Én csak szélesen elmosolyodtam.
- Egyelőre teljes titok az egész, de ha négyszemközt leszünk, elmondom, Harry. Máskülönben... Egyszerűen csak védeni akartalak. Szó sincs olyanról, hogy azt gondolnám nem tudsz segíteni vagy nem tartozik rád. Sajnálom, ha akár csak egy pillanatig is megfordult ez a fejedben.
Hallgatott pár percig, és elbámult a fejem mellett. A Weasley-ikrek épp a hátunk mögött haladtak el, lassan, őket követte.
- Megbocsátok - mondta végül.
- Köszönöm - biccentettem felé. - Örülök, hogy ezt tisztáztuk, Harry.