SKZ oneshot's

Ismeretlen érzelmek. -SeungIn

Sosem voltam jó az érzéseim kifejezésében, és sok ismeretlen érzés volt amit soha nem tapasztaltam az előtt. Mikor Seungmin szerelmet vallott megijedtem és nem válaszoltam. Nem tudtam mit érzek iránta. Annyit tudtam hogy ajkait meg akartam csókolni akárhányszor közel hajolt hozzám. Nem értettem mit érzek. Aztán pedig gyakran volt valami erős érzés ami marta a belsőm, akkor mikor Seungmin valaki más társaságában volt. Nem tudtam mi ennek az érzésnek a neve, mi ez vagy miért van.

-Seungmin, csókolj meg!
-Nem elégednék meg egy csókkal JeongIn.

Napokig nem mentem be az iskolába. Kerültem Seungmint. Pánikoltam. Kiakadtam deríteni mit érzek, de nélküle nem tudtam, ez pedig ketté szakított. Egyre jobban éreztem a hiányát. Tudatni akartam vele mindent. Hogy nem tudom mi történik most, nem ismerem az érzéseim. Kétségben hagytam Seungmint. Nem csak én, de  ő is pánikolt. Mikor újra megjelentem az iskolában, folyton engem bámult. Fájt, oda akartam menni megölelgetni de nem tehettem. Aztán egyszer hangosan próbálkoztak be Seungminnál. Úgy éreztem hogy egy időzített bomba van bennem ami percek múlva robban. Nem tudtam mi ez, de azzal tisztában voltam hogy ideges lettem. De nagyon. Magamhoz akartam ölelni Seungmint.

-Hyung, akarlak.
-A szerelmem vagy a testem?
-Mindened.

Hetekig ez ment. Egyre jobban feszült a cérna. Aztán a folyosón elkapott egyszer, a fiú mosdóba be rántott. Szembesített azzal hogy már nem bírja tovább a tétlenséget. Közölte, hogy hogyha ennyire zavar az hogy szerelmes belém akkor megpróbál változtatni érzésein. Tiltakoztam, hiszen akartam hogy szeressen. Kérdőn nézett rám, nem értette, de én se értettem magam. Nem bírtam, és minden kiömlött belőlem. Elpanaszoltam, mennyire fáj látnom mikor mással van, hogy nem tudom mi ez az érzés. Érzem, de nem tudom mi az. Tisztáztam vele, hogy mikor közel hajol hozzám csak a telt ajkaira tudok koncentrálni, és az jár a fejemben hogy milyen ízüek lehetnek, hogy megakarom kóstolni őket. Orcjára piros volt, miközben zavartan vakarta meg tarkóját. Semlegesen nézett rám, igaz is, nem tudhatja hogy miért vannak ezek. Akkor döbbentem rá, hogy talán ez lenne a szerelem? Amit édes anyám mondott mindig. Rá kaptam tekintetem a ki menni készülő Seungminra és ajkaimra rántottam. Ajkainak íze megbabonázott és függőként akartam többet és többet belőle. Vágytam telt ajkaira.

-Hyung, mitől ilyen pirosak az ajkaid?
-Túl erősen csókoltál meg Innie. P

Többet akartam ott és akkor ajkaiból így mikor elváltunk egymástól nyüszögve öleltem át. Szorosan vonta körém karjait, és akkor halkan suttogta a fülembe hogy szeret. Nem válaszoltam, újra ajkaira hajoltam. Napok teltek el és ha a fiú köze lenne volt akkor legalább minden 10 percben negkellett csókolnom. Órákon szenvedtem, ajkaira után vágyakozva, éjszaka pedig vele álmodtam.  Egy éjszaka végre bele egyezett hogy nálam alszik. Egész éjszaka ajkain csüngtem, és piros arcal néztem hogy vérzik az alsó ajka. Igazából mellkasomban büszkeség áradt el, hiszen én téptem így meg gyenge, piros és telt ajkait. Mikor közölte hogy hagyják picit pihentetni ajkait, nyakára barangoltam ajkaimmal. Érinteni akartam az angyal fiút, folyamatosan a közelébe lenni és kezeim közt tudni. Tisztában voltam vele hogy őt nem zavarja az, hogy imádok a közelében lenni. Sok apró puszit kapott nyakára aztán mikor már nem bírtam magammal muszáj voltam picit megszívni és harapni nyakát. Ő csak felszisszent majd kissé felnyögött. Békén hagytam testrészei marcangolását és csak szorosan öleltem.

-Jól vagy Hyung??
-Persze, csak picit fáj a szám még.

Pár napig nem engedte hogy megcsókoljam, ami miatt erőteljes elvonási tüneteim lettek. Hiányoztak ajkait, ugyan akkor megértem hiszen még csak, most gyógyultak meg. Aztán a harmadik napon mikor átjött hozzám újra, hogy ott aludjon csókot nyomott ajkaimra, ezzel újabb szabad utat adott nekem. Immáron óvatosan csókoltam, vigyáztam ajkaira, nem akartam fájdalmat okozni neki. Az nap éjjel szorosan ölelt végig. Hagyott apró csókjaimnak. Látszott rajta hogy fáradt, így mikor elaludt még jobban szorított magához. Nem álmodhatott valami jót, hiszen remegve kelt fel, de mikor vissza rántottam magamra, perceken belül újra elaludt. Reggel én kelltem hamarabb. A reggeli bújos Seungmin egy nagyon aranyos éne volt. Nem akart el engedni, ragaszkodott hozzám.

-Hyung! Szeretlek!
-Mondd ki még egyszer!
-Szeretlek Seungmin.
-Én is téged JeongInnie.