Outer Banks-Váratlan változások (FF)

5. f e j e z e t

Emma szemszöge:

Már eltelt bő egy hét, és ezalatt az idő alatt sok minden történt. Hivatalosan is a csapat tagja lettem, beavattak az aranyról is, sikeresen összehangolódtam a többiekkel, na meg hazajöttek a ,,nyaralásból" anyáék is. És azt hiszem, hogy kezdek valamit érezni JJ iránt... Először is, totál helyes, a kedves, barátságos stílusa rendesen megfogott. Jól érzem magam vele. Persze nem kettesben, mert mégiscsak Kie barátja, aki pedig nekem a legjobb barátnőm, szóval értelemszerűen nem fogom elvenni a Best Friendem pasiját, de mégiscsak bejön nekem JJ, az érzéseket meg nem lehet irányítani...

Ma a csapattal fogok találkozni (mi meglepő), és azt beszéltük meg, hogy a parton leszünk szokásosan. Felvettem a bikinimet, majd rá egy pólót, és fel egy nadrágot. A válltáskámba bedobtam a telefonom, majd indultam is.

Mikor odaértem, a többiek már távolról intettek nekem.
-Sziasztok!-érkeztem meg.
-Helló!-köszöntek mindannyian.
-Mizu Emma?-kérdezte Sarah.
-Semmi különös. Mi a program?
-Mi más, mint felelsz vagy mersz!-mondta John B nevetve.
-Na let's goo-lelkesedett mindenki.
-Emma felelsz vagy mersz?-kérdezte Pope.
-Felelek.
-Tetszik valaki?
Zavartan lehajtottam a fejem, majd kamuztam valamit.
-Nem.
-Látszik, hogy kamuzoool!-mutogatott felém Pope.
-Őszinte válasz Emma-mosolygott rám John B. Most valljam be mindenki előtt, hogy bejön JJ? Kösz, nem.
-Nem-ráztam fejet. Jól van na, füllentettem. Vagy hazudtam. Részletkérdés.
-Na haladjunk tovább, Kie felelsz vagy mersz?-fordultam Kiara felé.
-Merek-döntötte el végül.
-Akkor próbálj meg minket valamivel megnevetettni-húztam gonosz mosolyra a számat.
-Hát öhm, ismeritek azt a viccet, hogy amikor a kacsa mondja a pincérnek azt, hogy ,,Írja a számlámhoz?"-nevetett fel egyedül, mi annyira nem értettük a poént.
-Ebben mi is a vicces?-kérdezte JJ.
-Hát ez?-válaszolta zavartan Kie.
-Kie, neked ennél jobb vicceid vannak-rázta mosolygósan a fejét John B.
-Bocs, nem volt más ötletem-vonta meg a vállát a lány.
-Á-á! Még nem sikerült minket megnevetettned!-emeltem fel a mutatóujjamat.
-Ó, b@szki-sóhajtott Kiara.-Miért volt szegény Petőfi Sándor?
-Mert sokat költött-nevetett fel ezúttal mindenki, a most már vicces viccen.

Még lement pár kör, majd a fiúk mondták, hogy menjünk hajókázni. Be is szálltunk a hajóba, a fiúk segítettek beszállni, majd elindultunk...valamerre. Csak úgy. Csak úgy valahova.
-Az ott nem Rafe és Topper?-kérdezte Sarah hunyorogva a naptól.
-De basszus, azok ők!-ütött idegesen JJ a kormányra.
-Nyugi J-becézte Kie a barátját, mire JJ mondhatni megnyugodott.
-Csá kis Sneci lúzerek! Mi az ábra?-ment el mellettünk a motorcsónakkal a két flúgos.
-Seggfejek!-ordította utánuk Kie. Ezután kissé idegesen miattuk, de hajókáztunk egy keveset.

Visszaérve a partra, gyújtottunk egy kis tábortűzet, és köré gyűltűnk.
-Na mikor vágunk bele az arany projektbe?-csapta össze a tenyerét JJ, és örültem, hogy végre én is részese lehetek a témában.
-Mondjuk holnap reggel ha nektek jó-vonta meg a vállát John B.
-Nekem sajnos nem, a szüleim mondták, hogy tartsunk egy családi napot-forgattam a szemem.
-Akkor te majd később csatlakozol-legyintett bunkón felém Pope.-Mi nem várhatunk addig, bele kell vágnunk a dologba!
-Pope, most már Emma is a csapat része, nem halunk bele, ha egy nap után folytatjuk a keresést-védett meg JJ így összesen már harmadjára...
-Engem nem érdekel. Én megyek, és megkeresem az aranyt-pattant fel hirtelen Pope, és elindult.
-Most meg hová mész haver?-kiáltotta John B, mire Pope megállt.
-Amíg ti Emma mellett álltok ki, hogy jajj, szegény nem ér rá holnap, én addig fogom magam, és megkeresem az aranyat-durcázott be Pope.
-Most miért nem bírsz várni egy napot?-értetlenkedett Sarah.
-Mert már egy jó ideje nem foglalkoztunk ezzel az egésszel, és most már ideje lenne!
-De akkor már nem mindegy, hogy holnap vagy holnap után kezdünk bele?-kérdezte Kie dühösen Pope-tól.
-Nem. Fogy az időnk-forgatta a szemét a fiú, majd otthagyott minket.
-Most meg hova megy?-kérdeztem a többiektől.
-Hagyjad-legyintett John B.-Ilyenkor nem tehetünk mást, csak azt, hogy hagyjuk, hogy hadd menjen a saját feje után, amilyen hülye. Ha ő nem bír várni holnap utánig, az az ő baja. Mi akkor is holnap után kezdjük el az arany keresésének a folytatását-mondta John B.
-Oké-bólintottam, majd így Pope nélkül, de tovább beszélgettünk.

-Srácok, nekem már haza kéne mennem, de jól éreztem veletek magam-álltam fel a farönkről mosolyogva, és indulni készültem.
-Hazakísérlek-állt fel hirtelen JJ, ami egyszerre volt jó érzés, és egyszerre volt furcsa.
-Öhm, JJ, itt van veled a barátnőd is!-mordult fel Kie, magára utalva.
-Tudom, de már elég sötét van, és Emma szülei biztos megölnének engem, hogy ha azt mondom, hogy hagytuk ilyen későn haza menni egyedül Emmát-vett újra védelmébe JJ.-Amúgy sem történik majd semmi-hajolt Kie-hez, majd megcsókolta.
-Oké-bólintott mosolyogva Kiara, majd egy picit szúrósan rám nézett, de végül elmosolyodott.

JJ-vel ketten elindulva mentünk haza. Vagyis kísért engem haza...
-Kiara biztos nem haragszik, hogy...haza kísérsz?-törtem meg a csendet.
-Nem, nem egy féltékeny típus-rázta meg a fejét.-Amúgy Topperrel azóta beszéltél?
-Dehogyis. Annyira nem vagyok őrült-nevettem fel, majd ő is.-Mindig is ilyen sz@r arc volt?-kérdeztem.
-Mármint ki?-fordult felém az óceán színű, kék szemeivel...
-Topper.
-Ő mikor nem az?-kérdezte röhögve, mire kuncogva belecsaptam a vállába játékosan.
-Hülye-nevettem.
Időközben megérkeztünk a házamhoz.
-Szép flúgos ház-biccentett a fejével a házra.
-Nem vagyok flúgos! Fogalmunk sem volt a családommal arról, hogy mi ez a Flúgos és Sneci dolog. Amúgy se ítéljük el a Sneciket. Egyébként Snecinek is érzem magam-vallottam be mosolyogva.
-Közénk tartozol-nézett rám káprázatos mosollyal.
Erre én is csak elmosolyodtam, majd a tekintetünk összefonódott. Belenéztem JJ óceán színű szemébe, miközben ő pedig az én tekintetemet szemlélte. Majd hirtelen felindulásból odaléptem JJ Maybank-hoz, és megcsókoltam, amit meglepődve, de viszonozta. Ajkainak íze karammel volt, és miközben csókolóztunk, beletúrtam a hajába, ő pedig kezével átfogta a derekam. Majd mikor elválltunk egymástól, tekintetünk megint összekapcsolódott.
-Mit is mondtál Kie-nek? Hogy nem lesz semmi köztünk?-kérdeztem vigyorogva.
-Hazudtam-vigyorogott ő is, majd oda hajolt hozzám, hogy megcsókoljon ezúttal ő, amikor hirtelen kapcsoltam, hogy mit is művelek, ezért hirtelen hátráltam, és elhajoltam JJ-től.
-Basszus, Kie!-fogtam a fejem.
-B@szki-idegeskedett JJ.
-Oké, most mit csináljunk?-néztem kétségbeesetten JJ-re.
-Jó kérdés, mert most csaltam meg a barátnőmet-vakargatta mérgesen a fejét.
-A francba!-dobbantottam dühösen egyet a lábammal.-Ez mind az én hibám! Hisz én csókoltalak meg!
-Oké, most ne azon vívódjunk, hogy ki csókolt meg kit, hanem azon, hogy mit fogok mondani Kie-nek!-mondta JJ.
-Mit kell mondani Kie-nek?-ért ide ebben a pillanatban valahogy a semmiből az említett személy, mire JJ-vel ijedten néztünk össze.
-Mit keresel itt?-lepődött meg a fiú.
-Haza felé tartottam, csak hallottam, hogy a nevemet mondjátok-mondta Kie, engem pedig egyre jobban emésztett a bűntudat.-Szóval, mi folyik itt?
-Nézd Kie, nagyon sajnálom!-kezdte JJ, mire Kie-nek nem kellett több, már tudta, mi történik.
-Te rohadék!-esett Kie JJ-nek.-Még, hogy semmi nem lesz köztetek, mi?-vágta a fejéhez mérgesen, mire JJ lehajtotta a fejét.-És tee-indult meg felém, mire automatikusan hátráltam.-Te vagy a legjobb barátnőm, és képes vagy elvenni tőlem a pasimat???-ordította le a fejemet.
-Sajnálom Kiara, én...nem tudtam egyszerűen mit csinálok...nem gondolkoztam-hullott le egy könnycsepp az arcomról.
-Ahogy sosem-bólintott összetörten Kie, mire összeszorult a szívem.
-Kiara, én is nagyon sajnálom!!-könnyezett be JJ.
-Nincs bocsánat. Mindkettőtökben csalódtam-nézett ránk fejrázva és csalódottan, majd elindult.
-Kiee, várj!-rohant JJ utána.-Kérlek beszéljük meg!
-Ezek után?? Mégis miért??-akadt ki Kie.

Én lélegzet-visszafolytva néztem a jelentet, majd annyit láttam, hogy Kiara elviharzik, JJ meg sírva felém indult, mire automatikusan megöleltem szorosan, amire szerintem szüksége is volt.
-Kie... Kie szakított velem...-suttogta.
-Sajnálom...ez mind az én hibám-öleltem lassan már zokogva JJ-t.