Outer Banks-Váratlan változások (FF)

6. f e j e z e t

Aznap este a szobámban álomba sírtam magam. Sírtam, amiért megbántottam Kie-t azzal, hogy elvettem tőle a pasiját, sírtam mert azt gondoltam, rossz barát vagyok, sírtam, mert egyszerre örültem, hogy JJ és köztem mik történtek, de közben pedig csalódott voltam, hogy mégis elcsesztem mindent. Én tehettem arról is, amiért Kie és JJ szakítottak. Elvileg most már végleg. Emészt a bűntudat, hogy mit tettem a legjobb barátnőmmel. Emiatt most teljesen elveszítettem őt. És lehet JJ-t is...

Reggel igyekeztem sminkkel eltüntetni a sírás nyomait, nehogy ma a családom kiszúrja, mi történt, és emiatt nem tudnánk ,,családi napot" tartani. Reggeli közben a szüleim és Noah boldogan csevegtek, én pedig csak turkáltam a villámmal a palacsintát.
-Emma, minden rendben? Olyan lehangoltnak tűnsz-aggódott anya.
-Biztos depizik, amiért most az egyszer velünk kell lennie egy nap, és nem a hülye Sneci barátaival-égetett le Noah természetesen.
-Vicces vagy-sóhajtottam. Nem volt erőm se visszavágni.
-Na mi van veled, hogy még a tesód ugaratásaira sem szólsz vissza?-lepődött meg apa. És szerintem mindenki.
-Minek? Nem ér semmit-vontam meg a vállam.-Ma elmehetek Kie-hez bocsánatot kérni valami miatt?-törtem meg a csendet.
-De hisz ma családi napot tartunk! Pont erről beszéltünk, hogy ma legalább együtt tudunk lenni. Amúgy miért is kell bocsánatot kérned Kiarától?-ráncolta a szemöldökét anya.
-Mindegy, az most nem fontos-legyintettem, pedig nagyon is fontos.-Egy perc az egész!
-Legyen-sóhajtott anya.
-De fél óra múlva itthon vagy-sürgetett apa.
-Persze, persze-szabadkoztam, majd fel is pattantam, és kimentem a házból.

Az úton végiggondoltam, hogy mit fogok mondani Kie-nek. Lehet, hogy a barátságunkat már nem tudom helyrehozni, de tudnia kell, hogy tényleg sajnálom azt, ami történt.
Mikor odaértem a házukhoz, becsöngettem, majd Kie anyukája nyitott ajtót.
-Áá, szia Emma! Nem gondoltuk, hogy jössz, de persze szívesen látunk!-mosolygott rám kedvesen Mrs. Carrera.
-Jó napot Mrs. Carrera, Kie-vel kell beszélnem-hadartam el.
-A szobájában van-mutatott fel az emeletre.
-Rendben, köszönöm-léptem be a házba, majd felmentem Kiara szobájába. Megálltam az ajtó előtt, elszámoltam magamban háromig, majd minden erőmet összeszedve, benyitottam.
-Szia-suttogtam.
-Te mégis mi a francot csinálsz itt?-förmedt rám Kiara idegesen.
-Figyi, én tényleg sajnálom!-kezdtem el, de Kie közbevágott:
-Nem számít, hogy sajnálod-e, vagy sem. MEGCSÓKOLTAD A PASIMAT!!! Vagyis a volt pasimat...végre minden rendben lett köztem, és JJ között, te pedig vagy olyan önző, hogy mindent tönkreteszel! Utállak!-sírta el magát Kiara, és lerogyott az ágyra. Szörnyű embernek tartottam magam. Most ezt váltottam ki a legjobb barátnőmből...
-Héé-rohantam oda hozzá, és magamhoz öleltem. Itt már én is sírtam.-Remek páros voltatok JJ-vel, és sajnálom, hogy elszúrtam... Be kell vallanom, hogy egy idő után, kezdett bejönni JJ... Na jó, már akkor, amikor először megláttam... Nem akartam szólni neked, hogy bejön nekem a barátod, mert az milyen már, így magamban tartottam az érzéseim. Aztán amikor megcsókoltam tegnap JJ-t, nem is gondolkodtam, mit teszek. Egyszerűen csak jött. Elfelejtettem, hogy pont a legjobb barátnőm barátjába vagyok szerelmes-suttogtam, Kie pedig csendben hallgatott.-Kie, úgy sajnálom!! Annyira sajnálom, hogy elszúrtam a kapcsolatodat, de figyelj! JJ-vel még lehet, hogy helyre tudod hozni!-próbáltam megoldást találni.
-Nem, Emma-ingatta a fejét.-JJ-vel már végleg vége van. Amit tetettek velem, ezek után én már nem tudok együtt lenni JJ-vel. Hisz megcsalt. Olyan emberrel meg nem akarok kapcsolatban lenni, aki képes megcsalni engem-mondta.-Viszont nem akarom teljesen elengedni, hisz a Snecik összetartanak. Majd beszélek vele, hogy esetleg lehetnénk-e barátok, ha nem is egy pár-folytatta.-Ami pedig téged illet,-nézett rám-téged sem akarlak elveszíteni. Ugyanúgy a legjobb barátnőm maradsz, mert mégiscsak sokat köszönhetek neked az elmúlt időkben. Én is viselkedtem már szemétül veled, de azért nem vettem el tőled soha se egy fiút-nézett a szemembe, mire én bűnbánóan bólintottam.-De mivel a legjobb barátom vagy, és azt szeretném, hogy boldog légy, és ha tényleg szerelmes vagy JJ-be, akkor...legyél nyugodtan vele-mondta halvány mosollyal, mire én totál elképedtem.-JJ sikeresen kiölte belőlem az iránta érzett szerelmet, és már megint csak barátként tudok rá tekinteni. Igaz, egy nap után röhejesnek hangzik, mert egy szakítás fáj, de...most úgy tűnik, nem annyira-mosolyodott el.
-Úristen, köszönöm Kie!!-borultam a nyakába, ő pedig nevetve hagyta, hogy az ölelésemmel összenyomjam.-El se tudom hinni, hogy ezek után megbocsátasz nekem, és ráadásul hagyod, hogy JJ-vel boldog legyek!-néztem rá sírva, de boldogan.
-A Snecik összetartanak, nem?-nézett rám könnyes szemmekkel, majd megölelt, és együtt sírtunk, majd utána nevettünk, mint a legjobb barátok. :)