Daenerys Targaryen, Viserys Targaryen és Alicent Hightower negyedik szülött gyermeke, aki meglepő módon bíbor színű szemekkel jött a világra, míg két bátyja, nővére és öccse égszínkék színűvel. Nem tudni, hogy ennek mi a pontos oka, hiszen egyedül c...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy napnál tovább nem maradtunk Óvárosban, így másnap haza mentünk. Daeron nem kísért vissza minket, így Aemonddal ketten tartottunk vissza Királyvárba. Nyugodtan repültünk visszafelé, nem siettünk sehová. Igazából nekem még nem volt kedvem haza menni, de ott is megvannak a feladataink és a kötelességeink, hiszen nem maradhatunk napokat távol. De azért ennek az egy napnak is örültem, amit távol tölthettem Királyvártól és minden kötelességtől. Bár Óvárosban is voltak határok, viszont ott egy kicsikét jobban felszabadulhattam. Ráadásul a másik oka, hogy nem maradtunk több ideig, mert nem csomagoltunk nagyon össze, minden holmink Királyvárban maradt.
- Hazaértetek, gyermekeim! - szaladt élénk édesanyánk a folyosón. - Minden rendben volt?
- Ormund nagyúr az üdvözletét küldi neked, anyám, atyánknak és nagyapának. - adtam át az üzenetet, mire anyám bólintott.
- Gyertek, ebédeljetek, biztos éhesek lehettek. - intett nekünk, majd elindult az étkező felé.
- Ami azt illeti, elég bőséges reggeliben volt részünk. - szólt utána a félszemű fiú, de anyánk már meg sem hallotta.
- Hagyd. Attól még próbáljunk meg egy pár falatot enni a kedvéért. - simítottam végig a férjem hátán, mire ő bólintott, és együtt elindultunk édesanyánk után.
Anyánk kérésére asztalhoz ültünk, ahol jót beszélgettünk együtt. Elmeséltük, hogy abban az egy napban mi minden történt velünk Óvárosban. Édesanyánk örömmel hallgatta végig a beszámolót, ez esetben atyám arca egy pillanatra sem tükrözött boldogságot, vagy hogy együtt örült volna anyánkkal együtt. Bár mit vártunk tőle, hogy majd fülig érő mosollyal fogja meghallgatni a mesélni valónkat? Csoda is történt volna, ha ez így lenne.
- Anyám, mi miért nem látogatunk el Óvárosba? - kérdezte Aegon felháborodva. - Mi még sosem látogattuk meg Daeront, csak ő minket.
- Fiam, rengeteg a dolgunk, nem érünk rá. Ez esetben az öcsédnek sokkal több szabadideje van, azért jön ő. Ráadásul atyátok sem érzi jól magát. - magyarázta anyánk, mire atyám megfogta a kezét, amire Aemonddal összenéztünk, és megforgattuk a szemünket.
- Ha ti nem is, attól még Helaena és én elmehetnénk, vihetnénk a gyerekeket is. Nemigaz, kedvesem? - fordult a bátyám felesége felé.
- Nincs ellene semmi kifogásom. - rázta meg a fejét mosolyogva Helaena.
- Nem szeretném, ha a gyerekeket felügyelet nélkül vinnétek el. - mondta anyánk, mire Aegon összeráncolta a homlokát.
- Nem volnának felügyelet nélkül, ott lennénk mi is és Diana is. - tárta szét a karját a nővérem.
- Úgy értettem, hogy jó volna, ha én is és atyád is ott lehetnénk, akik vigyáznak a gyerekekre, amíg ti kikapcsolódtok az öcsétekkel. - magyarázta.
- A gyerekek ott lesznek velünk, hiszen azért visszük őket. - értetlenkedett Aegon. - Ráadásul nem értem, hogy mit értesz az alatt, hogy atyánkkal vigyázol Jaehaerára, Jaehaerysre és Maelorra. Atyánk sosem foglalkozott az unokáival.
- Fiam, ne kezdd el te is. - szólt rá anyánk. Nem baj, hadd kezdje, legalább atyánk nem csak az én számból hallja. Legalább tudni fogja, hogy nem csak én mondom ezt.
- Aegon, öregebb vagyok már és gyenge ahhoz, hogy velük úgy játszak, ahogyan ők azt elvárják tőlem. - kezdett magyarázkodni atyám.
- Rhaenyra gyerekeihez nem voltál gyenge. - csóválta a fejét a bátyám. - Azt hiszed, nem láttam, hogy milyen jól elvoltál velük? - emelte fel a hangját, majd rácsapott az asztalra, és csapott-papot itthagyott.
Ettől a perctől kezdve nekem sem volt már étvágyam, így én is felkeltem azt asztaltól. Ezt Helaena, majd Aemond követte. Így már csak anyám, atyám és nagyapa maradtak az asztalnál, akik némán ültek és néztek ki a fejükből. Egyikük sem szólt utánunk, hogy maradjunk, bár úgysem maradtunk volna ott.
A nővérem, a férjem és én bementünk Helaena és Aegon lakosztályba, ahol a bátyám éppen a gyerekekkel volt elfoglalva. Aegon ránk nézett, amikor meghallotta az ajtó nyitódását, de nem szólt. Mi hárman leültünk valahova, és csendben figyeltük egymást.
- Szerintetek rosszul döntöttem, hogy kimondtam az igazságot? - törte meg Aegon a csendet. - De már annyira torkig vagyok...
- Szerinted én miért sorolgatom? Mert már én sem bírom. - csóváltam a fejem sóhajtva.
- Hiába mondjátok ki, változni nem fognak a dolgok. - rázta meg a fejét Aemond.
- De legalább kimondjuk. Úgy éreztem, ha tovább tartogatom, akkor meg fogok őrülni. - fogta a fejét a bátyám. - Most már kezdem én is azt érezni atyánkkal kapcsolatban, mint Daenerys.
- Sosem foglalkozott velünk, de legalább az unokáival foglalkozna. - mondtam, mire Aegon bólintott.
- Nővérem, te miért nem mondasz semmit? - fordult a félszemű fiú Helaena felé.
- Nekem nincs mit mondanom, Aemond. Én beletörődtem. - vonta meg a vállát.
- Ebbe hogy tudtál beletörődni? Hogy tudsz abba beletörődni, hogy nem érdeklik a gyerekeink? - kérdezte hitetlenkedve Aegon.
- Nem érdekelte soha őket, most sem fogja, ez ellen pedig nem tudsz tenni semmit, szerelmem. - rázta meg a fejét a nővérem.
- Igazad van. Ne haragudj, hogy rád förmedtem! - sütötte le a szemeit a bátyám.
- Megértelek. - simított végig Helaena férje hátán, majd egy puszit adott a feje tetejére.
Rég beszélgettünk már így négyesben, így igazán testvériesen, veszekedés nélkül. Persze azért beszélgethettünk volna vidámabb dolgokról is, nem pont erről, mert nem mindig van ilyen alkalom, hogy mi négyen együtt vagyunk. Viszont tudtunk úgy beszélgetni, hogy mindenki megértett mindenkit, ami ritkaság volt közöttünk. Úgy látszik, minél idősebbek vagyunk, annál érettebbek leszünk egymáshoz is, nem csak az élethez. Hiszen mikor tudtunk mi így beszélgetni? Szerintem nem is nagyon volt még rá alkalom. Sosem voltak meg a közös témáink, így nem is tudtunk miről beszélgetni anélkül, hogy az ne fajuljon veszekedéssé. De örültem, hogy most volt egy ilyen pillanat, és abban reménykedem, hogy nem ez volt az utolsó.
Miután a gyerekek elaludtak, fogtuk magunkat így négyen, és elmentünk egy közös repülésre. Ez is most volt az első ilyen, de nagyon jól éreztünk magunkat. Dreamfyre és Sunfyre haladtak az élen, Drogon pedig nagyon szorosan repült mögöttük, miközben Vhagar alulról megelőzte mind a hármunkat. A hatalmas bestiának elég volt két szárnycsapás, hogy kielőzze a nála kisebb sárkányokat. Tettünk egy hatalmas oda-vissza utat és még azelőtt visszaértünk, hogy Jaehaerys, Jaehaera vagy Maelor keresni kezdték volna Helaenát vagy Aegont.
