Édes Szerelem (C.L.)

6.fejezet

Már egy hete hogy nem találkoztam Charlessal. Elkezdődtek újra a futamok, amik azt jelentik, hogy egyre kevesebbszer van itthon.
Kicsit rosszul éreztem magam, a kis beszélgetésünk miatt. Mivel vasárnap van, ezért tudom hogy ma van a futam, így Annával karöltve bevágodtunk a tv elé ,hogy megnézzük a versenyt.
-Csak azért nézzük mert a szomszédod és kicsit megbántottad?
-Nem tudom hogy megbántottam-e. Csak elmondtam a véleményemet, és kicsit rosszul érzem magam miatta.
-És ezért jobb lesz? Sose néztem forma-1-t. Utálom ilyenkor a várost ,nem lehet szinte menni sehova sem miattuk.
-Tudom, és igen jobb lesz. Az én lelkemnek.
-Te meg a lelked. Sütöttél volna neki inkább valamit.
-Kibírod nem? Csak pár óra.
-Pár óra? Azt nem mondtad.-kezdett el hitetlenkedni mellettem.
-Mit gondoltál?
-Keresek valami piát inkább. Nagyon remélem hogy van itthon valami alkoholod, mert józanul nem fogok órákat kibírni.
-Megyek, keresek valamit. Azt hiszem van egy kis vodkám még.-álltam fel és indultam a konyha felé.
Mire vissza mentem, Anna a tv-t bábulta. Még azt sem vette észre hogy vissza mentem és leültem mellé.
-Kit bámulsz ennyire?-löktem kicsit még, mire felém fordult.
-Ja, semmit. Csak valami riport volt a pilótákkal.
-Aha, és téged az annyira érdekel mi?
-Igen, képzeld. Amúgy a kis szomszédod is nyilatkozott. Mondjuk csak a versenyről mondott egy pár dolgot.
-Mit gondoltál? Kiterelgeti a magán életét?
-Nem lehet tudni na. Legyen már valami izgalom is benne.
-Ez egy verseny, ahol 300al szágoldoznak a pályán. Mi ez ha nem izgalom?
-Mióta vagy te ennyire nagy forma-1 fan?
-Hadjál már Anna, lassan kezdődik-szóltam rá,mire csak felnevetett és már nyúlt is az üvegért amit az asztalra tettem.

-Na hazajött már a szexi szomszéd? -Kérdezett rá Anna másnap délután a cukrászdában.
-Nem tudom, és nem is nagyon érdekel.
-Dehogy is nem. Nekem ne hazudj.
-Anna, neked nincs valami dolgod elől?-néztem rá a gép mögül, de nem nagyon hatotta meg.
-Nincs, Gab mindent elintéz. Amúgy ha már itt tartunk, még mindig nem vettél észre rajta semmi furcsát?
-Most éppen mit kellett volna észrevennem?-gépeltem tovább, mert van egy sejtésem hogy hamar abba hagyom.
-Mondjuk azt hogy elég feltűnően végig mért reggel is. -ez volt az a pont ahol abba hagytam a gépelést, és csuktam le a laptopot.
-Te meg miről beszélsz?
-Arról hogy amióta szakított a barátnőjével, eléggé kezd rádtapadni. Ezt hogy nem vetted eddig észre?
-Nem tudom. Nem tekintek Gabre úgy mint egy pasi. Inkább mint egy jó barát.
-Hát ő lehet már máshogy tekint rád, és nem úgy mint egy barát vagy főnök. Erről beszélni kellene vele szerintem.
-És mégis hogyan? Menjek oda hozzá és kérdezzek rá?
-Igen. Mint a legtöbb ember tenné.
-Én nem vettem észre semmit. De ha valami furcsa lesz már nekem is ,akkor szólok neki.
-Én nem várnám meg, de te tudod-még mondani akart valamit, de Gab kopogása zavarta meg a beszélgetést.
-Nem akarok zavarni, de egy tortát szeretnének rendelni.
-Megyek. Na ideje munkának látni.
-Én eddig is dolgoztam, nem úgy mint egyesek.-jött ki utánnam Anna, de ő beállt a pult mögé.
Gab az egyik asztalhoz mutatott ahol két férfi ült. Ezek szerint ők lesznek a megrendelők.
-Sziasztok.-köszöntem nekik oda, ahogy oda értem hozzájuk.
-Szia.
-Szia Nat.-köszöntek mind a ketten, de csak az idősebb férfit figyeltem.
-Szia Charles. Natalie Delaffose. -nyújtottam a kezemet az ismeretlen embernek, aki mosolyogva megfogta.
-Arthur Leclerc.-itt csak kérdő tekintettel néztem Charlesra.
-Az öcsém.
-Így már értem.-mutattam rájuk, és már ültem is le az aszthoz.-Miben segíthetek?
-Szeretnék egy tortát a barátnőm szülinapjára.
-Oké, ez szuper. És van valami elképzelésed?
-Hát szereti nagyon a gyümölcsöket. Mindegyik milyen, csak valami édes legyen belőle. És a kekszeket is.
-Oké. Édesszájú ez jó.-nevettem fel egy kicsit.
-Igen, ezzel nem lesz gond. -mosolygott Arthur is.
-Van olyan torta fajta krémbe amit szeret? Vagy amit nem szeret?
-Nem szereti a citromot. Viszont a narancsot nagyon szereti.
-Van egy narancsos, habos-kekszer pohár krémünk. Olyanból tudok csinálni egy torta krémet ha megfelel.
-Imádja azt a süteményt.-örült egyből Arthur.
-Tényleg? Kóstolta már?
-Vagy ezerszer. Elég sűrűs jár ide.
-Várj, hogy hívják a barátnődet?
-Ester.-egy ember jutott csak eszembe.
-Barna hajú, kb velem egy magas, és suliba jár?
-Igen ő. -mutattam felém a telefonját, amin ő volt a barátnőjével.
-Ismerem őt. Szinte törzsvendég. A nyitás óta mindig jár. Imádom a kiscsajt.
-Ő is téged. És ezt az egész helyet.-mutatott körbe Arthur. Charles végig csendben volt, és csak néha a telefonját nézte meg.
-Olyan tortát dobok össze neki, hogy megnyalja mind a tíz ujját. Mikorra kell?
-Csütörtökre. Hétvégén futam van, így sajnos nem leszek itthon.
-Kész lesz. Csütörtök kb olyan 2-3 óra felé jó lesz?
-Tökéletes. Köszönöm Natalie.
-Remélem tetszeni fog.
-Biztos vagyok benne, hogy el lesz tőle ájulva.
-Akkor csütörtökön találkozunk. -álltam fel ,és egy gyors elköszönés után már indultam is el hátra.

Este elég ramaty hangulatban voltam, ezért neki álltam sütni egy kis sütit.
Ilyenkor mindig jó kedvem lesz. Akkor a legjobb, amikor egyedül vagyok és nincs semmi tétje. Ilyenkor mindig szeretek új dolgokat kipróbálni.
Csináltam egy piskótát, és úgy gondoltam itt az ideje valami új fajta krémet kipróbálni. Amíg sült a tészta, és a krém is elkészült, neki álltam takarítani.
Nem szeretem amikor rendetlenség van ,így mindegy hogy mennyi az idő, mindent rendbe teszek.
Gyorsan össze dobtam a süteményt, hiszen a tésztát is már rég kivettem.
Nem tudom mi játszódott le a fejemben, csak arra lettem figyelmes, hogy a kezemet teszem le vissza magam mellé.
-Hello-nyílt ki az ajtó ,és ott állt előttem akit kerestem.
-Szia, tudom hogy már elég késő van, és biztos fáradt is vagy. Nem is tudom mit gondoltam, de csináltam sütit, és a chilis csokikrémet használtam hozzá. Remélem ízleni fog majd.-adtam át neki a tányérat.
-Te ilyenkor sütöttél?-nézett a tányérra és vissza rám.
-Igen, szoktam. De hagylak is pihenni. Öhm, gratulálok a versenyhez, szép eredmény volt.
-Köszönöm. Nem tudtam hogy nézed.
-Ritkán, de szoktam. Volt rá időm. Én szeretnék bocsánatot kérni.
-Miért? Nem tettél semmit Natalie.
-De igen. Még múlthéten, amikor nálad voltam. Szinte teljesen bekkatantam, és hozzá hasonlítottalak téged is. Sajnálom hogy nem hagytam, hogy te is megszólalj.
Nem tudom mi ütőtt belém akkor.
-Semmi baj. Nem haragszom miatta, ez miatt nem kell aggódnod. De nagyon szépen köszönöm a süteményt. Biztos nagyon finom.
-Remélem, igazad van. De hagylak is pihenni. Gondolom fáradt vagy.-már épp menni készültem, amikor Charles utánnam szólt.
-Nem kóstoljuk meg együtt?-csak elképedve néztem rá, de egy aprót bólintottam.
Belépve a lakásba, csak követtem a házigazdát a konyhába. Ott kivett két tányérat, és két villát.
-Nagyon jól néz ki.-nézte meg kicsit jobban, ahogy átrakta egy kisebb tányérra.
-Egész jó lett. Remélem az íze is ilyen lesz.
-Nem csináltál még belőle soha semmit?-ült le az egyik székre ami velem szembe volt.
-Még nem. Úgyhogy ez nekem is új lesz majd. Kóstoltam már, de még nem sütöttem vele soha.
-Akkor itt az ideje hogy megkóstoljuk.- mind a ketten vágtunk egy kis darabot a sütiből, és már vettük is a szánkba. Egy ideig tényleg finom volt, aztán hirtelen elkezdett marni. Láttam Charleson hogy ő is érzi, de azért férfiasan lenyelte. Én már nehezebben küzdöttem meg vele.
-Hát ez, kell egy pohár víz.-szállt le a székről, én addig eltoltam magam elől a sütit, egy nagy fintorral az arcomon.
-Tessék.-ahogy letette elém a poharat  már vettem is fel és kb. felét meg is ittam.
-Ez valami..förtelem.-más szó nem jutott eszembe ,csak ez. Pontosan leírja milyen íze is van.
-Azért azt nem mondanám. Kb 2 másodpercig tök finom.
-Neee.-hajtottam le a fejemet a pultra, amin Charles csak jót nevetett.
-Tényleg, addig tök jó. Csak nagyon csíp. Nagyon, nagyon.
-Lehet nem kellett volna még bele chili. De elig tettem bele.
-Te ebbe még chilit tettél?-csak egy aprót bólintottam.
-Tudom hogy borzasztó lett. Pedig azt hittem finom lesz.
-Hát valakinek lehet ízlik majd.-próbált kicsit nyugtatni, de csak a fejemet ráztam.
-Ez senkinek. Nincs olyan ember a földön, aki azt mondaná erre a förtelemre hogy finom.
-Azért annyira nem förtelem. A tészta tök jó.-csipett le egy darabot a tésztából, és vigyorogva megette.
-Az egy sima kakaós piskóta.
-De finom. Most legalább tudjuk mind a ketten ,hogy ez a krém vagy mi ez ,nem valami jó.
-Az biztos, többet nem is próbálkozok vele.
-Amúgy köszi hogy elválaltad Arthur tortáját. Tudom hogy sok munkád van, és elég rövid időn belül kell.
-Szívesen. Ester tényleg a kezdetek óta oda jár hozzánk. Mindig nagyon vidám, és nagyon aranyos. Minden új sütit kipróbál, mondván ennyit megérdemel az edzés után. De megyek is, nem akarok zavarni. És bocsi a szörnyű sütemény miatt.-indultam el az ajtó felé. Charles követett, így még utoljára elbúcsúztam tőle már a folyosón álva.
-Köszi a sütit, még akkor is ha nem épp a legjobb volt.-támaszkodott meg az ajtóban.
-Ha tudtam volna hogy ennyire rossz, sose hozok át belőle.
-Ugyan, nem haltam meg tőle. És annyira nem is volt rossz.
-De igen is az volt. Ezen nincs mit szépíteni. De megyek, még van egy kis dolgom.
-Még egy kísérlet egy új sütire?
-Nem, azt mára befejeztem. Elég volt egy kis időre az új ízekből.
-Hát ha gondolod ,legközelebb is szívesen megkóstolom majd az alkotásodat. Az már biztos finom lesz.
- Vigyázz ,mert szabadon foglak. De tényleg megyek, jó éjszakát Charles.
-Neked is Nat. Szia.-ezek után hazamentem, és folytattam az esti programomat.