Lelkem darabkái☆

Halál

Úgy érzem mindennap süllyedek
S egyszer majd azt mondom ég veled,
Hogy lenne rá gyógymód, nem hiszem
Hagyom, hogy emlékemet a szél vigye.

Kapaszkodnék, ha lenne mibe, de nincs
De mégis a zene nekem egy kincs,
A zene megért mindig, szavak nélkül
S ez az ok, hogy maradok végül.

Mikor bánt valami, neki elsírhatom
S meg is hallgat zord napokon,
Bolondok évfordulója lenne ez az év?
Vagy csak nekem nincs eszem még?

Sírni tudok, de nevetni is, nagy nehezen
Hogy fogok én túl élni a hideg teleken?
A tél, az fagyos, csak úgy, mint a szívem
A halál után kiabálom azt, hogy vidd innen!

Vidd innen azt ki megérdemli a halált
S kire a boldogság még nem talált,
Vigyél engem, a testem, és lelkem
Csak ne kelljen többé szenvednem!

Könyörögve kérlek halál, ölj meg
Ölj meg úgy, mint a téli őröket!
Hagyj kínozva, és lógva egy fán, vagy késen
Hagyd hogy folyó méretű legyen a vérem.

Ne adj nékem gyors halált, havazás közben
Lassú halált adj, hogy bűnhődjek örökre,
Bűnhődjek életemért, s tetteimért
S családomban lévő cselekedetekért.

Halál mondd, most miért hagysz itt?
Azt szeretném, hogy a szemem kapard ki,
Kínozz meg, kérlek, ne menj el!
Ne kiálltsd rám, hogy engedjelek el!

Lehetetlen, te is tudod, hogy ez ördögi kör
Itt vagy előttem, és el hagysz a semmiből?
Miért jó ez neked, nem vagyok elég?
Nem érted, hogy a lelkem lassan el ég?

2023.04.07