Lelkem darabkái☆

Fájdalmas búcsú

Távolodunk mint két repülő madár,
Észre sem veszed de elveszti magát,
Az egyik fél, s magába omlik
S kezéből a friss piros vér ömlik.

Lebeg, s kiabál, szava süket fülekre talál,
Elveszett teljesen nem tudja mit csinál.
Ordít, zokog remegése nem hagy alább,
Mond, miért jó ha így látja magát?

Távolodunk drágám, s ez az ami fáj
Szívemből egy darabot ki vájt
Lelkem szét esett, torkom kiszáradt
De én még mindig futok utánad.

Hülyeség, ezt jól tudom, azonban megállás nincs,
Ez olyan mintha nyitnád az ajtót de nincs kilincs.
Futok utánad, s te hátra nézel és elszaladsz,
Miért kell hogy itt hagyj ha szívemben maradsz?

Tudom hogy maradnál, hisz látszik a szemedben
Abban a fenyves erdőben, melyben elvesztem
Tudom hogy szeretsz, hisz szívünk együtt dobban
Ennél még senkit sem szerettünk jobban.

Mégis menekülsz, tudom hogy nem szeretnél
Mond, tényleg ilyen gyáva lennél?
Menekülsz ahelyett hogy szembe néznél velem
S lángokban égeted fel sötét lelkem.

Nem igaz nem érted, mennyit jelentel nekem!
Szeretlek, s szeretni is foglak téged szüntelen!
Hiszen te voltál kivel a jövőmet terveztem
Lesz egy családunk s bele nézek a szemedbe,
Akkor is elvesznék bennük hisz szebb dolog nincs
A világon az a szép barna szemed számomra egy kincs.

Ha te menni akarsz én nem tartalak vissza
Azonban tudd hogy a szívemnek lesz egy nyitja
Az pedig te vagy Kedvesem, tudd hogy én szeretlek!
És most nézd meg mi lett, elvesztettelek..