Barna szeme mely lelkembe lát
S én vidáman mosolygok rá,
Arca érzés nélküli, úgy néz
S arcomon megpihen egy kéz.
Rá nézek, ragyog a szeme
Engem elvarázsol vele,
Akárhányszor rá nézek
Szívem ver szüntelen.
Ha ott van körülöttem, nem tudok beszélni
Hagyom az érzéseimet elülni,
Mert, ha felszínre törnének, az baj lenne
Hisz tudom hogy semmi esélyem vele.
Igaz hogy néz, de az nem jelent semmit
Nem tudom hogy képzeltem bele ennyit,
Azt hittem, hogy talán ő is így érez
S mi lehetnénk egy lélek.
Még mindig hiszek ebben, nem tagadom
De nem bízom el magam, mert lent ragadok,
Nem akarok megint a pokolba jutni
De a szerelem elől se akarok elfutni.
Félek hogy csalódom, pedig fontos nekem
Ő, kiben valahogy megtaláltam a szerelmet,
Mindig viszonzatlan, nem is értem én
A szerelem nekem egy üres regény.
Viszont azt tudom, hogy Őt szeretem
Minden nap érte epekedem,
Egy ideje nem néz, nem értem Őt
Elhitette a lehetetlent, s összetört.
Mondd, miért nem tudok haragudni rá?
Miért nem tudok másra gondolni, csak rá?
Ha tudod, kérlek mondd el nekem!
Tényleg ilyen lenne a szerelem?
Szép, de közbe fájdalmas
S a lelkemre oly ártalmas,
Mégse tudom elengedni Őt
Hiába a szívembe forgatta a tőrt.
Utóirat: Szeretlek A...
2022.12.11
YOU ARE READING
Lelkem darabkái☆
RandomÚgy gondoltam, hogy itt az ideje közzé tennem a verseimet. Vannak közte olyanok amik régebbiek, így azok nem olyan jók. Remélem ettől függetlenül tetszeni fog annak a pár embernek aki elolvassa őket! Ha ide tévedtél, akkor remélem nem fogod megbánni
