Lelkem darabkái☆

A fiú kegyetlen sorsa

Egyszer régen volt egy regény
S elmondom neked e mesét,
Egy fiú ki mindenkit szeretett
Véletlen nagyon rosszat tett.

Ő volt a hibás, nem más ugyan
A büntetés életfogytiglan,
Hirtelen gondolt egyet a bíró
A vád ellentéteket vívó.

A büntetés ezután, a kegyetlen halál
Mire is gondolt mikor egy szobába találta magát?
Első gondolata a halál, hiszen mi is lenne
A bíró az életét tönkre tette.

Kínzó kamra, mások halála, mindet végig nézte
Úgy érezte hogy már semmit nem ér élete,
Társainak a csontja ahogy tört
Benne maradt, s szívébe forgatta a tőrt.

Szörnyen érezte magát, nem értette miért
Magának csinálta a bajt a társaiért,
Rosszkor volt rossz helyen a fiú
Ezután az élet számára egy ábránd hiú.

Nem akart mást csak hogy végezzenek vele
A lelkét a bűntudat felemésztette,
Azt hitte miatta történt ez társaival
Pedig Ő csak szórakozni próbált barátaival.

Erre nézd mi történt, baleset
S emellé egy haláleset,
Barátai kínzása, amit végig kellett néznie
Szó szerint bele látott a veséjükbe.

Kínozták őt is, nem volt olyan nap hogy ne
A barátai után akart menni de nem tehette,
A szervezete túl jól bírta a kínzást
De a lelke már nem bírta tovább.

Rég meghalt benne valami, nem is csodálom
A boldogság számára egy szép álom,
Még mindig hallaná a sikolyokat
Ha nem adta volna fel a harcokat.

2023.01.24