Outer Banks-Váratlan változások (FF)

8. f e j e z e t

-Én még soha nem sírtam az iskolában-olvasta fel az első pontot Sarah a telefonjából. A fiúk kivételével Sarah, Kie és az én táblámon az ,,én már igen" szerepelt.
-Kis hisztisek-közölte nevetve Pope.
-Már megbocsáss, de kicsik voltunk, különben is lányok!-közölte mérgesen Kiara.
-Miért, most már nem vagy lány?-nevetett John B, majd mindenki.
-Jól van na-forgatta a szemét mosolyogva Kie.
-Én még soha nem neveztem el egy plüssállatot-olvastam el a következő kérdést.
-Most komolyan, ki nem?-értetlenkedett John B.
-Mondjuk én?-húzta fel a szemöldökét JJ, akinek egyedül volt csak a tábláján, hogy ,,én még sosem".
-Hogyhogy nem?-fordultam felé.
-Nem tudom, plüsseim se nagyon voltak-legyintett JJ.
-Én egyszer az egyik plüssömet az apámról neveztem el-fogta a fejét Sarah nevetve.
-Ez nem is baj-mosolygott Kie.
-Én még sosem...-olvasta volna fel a következő kérdést Pope, majd megakadt.-Ne már srácok, ezek olyan uncsi kérdések! Legyenek már merészebb kérdések-mondta nevetve.
-Pope, te kis huncut-nevetett Kie.-De legyen. Akkor olvasd az új kategóriából az elsőt.
-Én még soha nem voltam fesztiválon-olvasta fel Pope, majd rajtam kívül mindenki tábláján az ,,én már igen" volt.
-Te hogyhogy nem voltál még fesztiválozni?-lepődött meg felém fordulva Sarah.
-A szüleim csak 17 évesen engednek el majd többnapos fesztiválokra-vallottam be.
-Na de majd életed első fesztiválodra velünk menjél!-figyelmeztetett JJ.
-Mindenképpen-nevettem fel.
-Te jössz Kie, már csak te nem voltál-mondta John B.
-Meg te, és JJ-mondta Kie nevetve.
-Mindegy az-röhögött John B.
-Na én még soha nem vettem piát kiskorúnak-ez volt a következő. Mindenki tábláján az állt, hogy ,,én még sosem", hisz még mi is kiskorúak vagyunk, így nem vettünk nálunk fiatalabbnak alkoholt.
-Én még soha nem próbáltam leitatni senkit-mondta kövit JJ.
-JJ, mintha ezt a kérdést neked találták volna ki-mondta nevetve Pope.
-Hát na.
Egyébként John B-nek és JJ-nek volt egyedül ,,én már igen".
-Én még soha nem lettem kiküldve egy tanóráról-mondta John B, majd rajtam kívül mindenkinek ,,én már igen" volt.
-Látszik, hogy akkor még nem ismertél minket Emma-mondta nevetve Sarah.
-Ez igaz-bólogattam kuncogva.

Hirtelen lépéseket hallottunk mögülünk, majd mikor láttuk, hogy ki jön ide éppen hozzánk, csak a szememet forgattam.
-Mit akarsz Noah?-kérdeztem ,,kedvesen" drága testvéremtől.
-Anyáék mondják, hogy gyere haza-mondta.
-Minek?-értetlenkedtem.-Nyolc óra sincs.
-Márpedig üzenik, hogy gyere haza-emelte fel a hangját Noah, amivel nem tudom mit akart elérni, valószínűleg az idős szomszédokat felébreszteni, akik már ilyenkor alszanak.
-Ne ordibálj már! Amúgy írhattak is volna SMS-t, és akkor nem kellett volna téged küldeniük-mondtam szemforgatva.
-Úgy tűnik nem elég neked a szép szó-jött ide hozzám, majd hirtelen erősen kezdett húzni magával, a karomat húzva.
-Mit csinálsz? Engedj el!-kiabáltam mérgesen.
-Hagyd már békén!-jöttek ide a többiek is.
-Nem mondod Emma hogy megint ezekkel a Snecikkel lógsz?-sajnált le Noah.
-De, ezekkel a Snecikkel, akik mindjárt beverik a képedet-lett mérges JJ.
-Fú, de kemény legény itt valaki-nézte le azonnal a báttyám (francokat a báttyám), JJ-t.
JJ-nél itt elpattant a húr, majd hirtelen bevert egyett Noahnak, majd hirtelen mindenki lefagyott egy percre.
-Ezt nem kellett volna-kapott Noah a vérző orrához, majd egy perc se kellett neki, máris behúzott ő is egyet JJ-nek.
-Noah ennél te okosabb lehetnél, minthogy egy nálad fiatalabbnak ütsz vissza!-kiabáltam, de meg se  hallott, hanem tovább ütötte JJ-t, aki még megvédeni se tudta magát, olyan hirtelen kapta az ütéseket.
-Fiúk, álljatok már le!-sikoltott Kie és Sarah is, Pope és John B pedig próbálták szétszedni őket.
-Noah, hagyd már békén őt!-üvöltöttem már sírva.
Noah mint aki nem is hall, addig ütötte JJ-t, mire ki jöttek a rendőrök.
-Shoupe Sheriff!-futottam az egyik rendőrhöz.-A bátyám megállás nélkül veri az egyik haveromat, kérem csináljon valamit!-bámultam rá könnyes szemekkel.
-Ne aggódj kislány, elintézzük-veregette meg a vállam halál nyugodtan, majd odament a többiekhez.

-Hé, most már álljatok le!!-állította le rögtön a Sheriff Noah-t, aki a verekedéstől ziháltan állt fel. JJ pedig totál szétverve feküdt a földön.
-Istenem, JJ!-rohantam oda hozzá.
-Mi is történt pontosan? Mi volt a verekedés tárgya?-jött oda Peterkin Sheriff is, Noah pedig persze csak az ő szemszögéből mesélte el a történteket.
-És ez a megoldás, hogy egy nálad fiatalabbal kezdesz ki? Csoda, ha nem ölted meg!-kiabált Peterkin.
-Most szépen beviszünk az őrsre-mondta Shoupe.
-Mi?-sokkolódott le Noah.
-Ez van fiam, a tetteidnek következményei vannak, ezt tanuld meg-mondta lazán Shoupe, majd egy bilincset tett Noah csuklójára.
-Most szépen beszállsz a rendőrautóba, és reménykedj, hogy megúszod ennyivel a börtönt-közölte kíméletlenül Shoupe, majd elvezette Noah-t a rendőrkocsihoz.

Noah még előtte sajnálkozva rám nézett, de én szúrós szemekkel figyeltem őt, ő pedig lehajtotta a fejét, majd beült továbbra is bebilincselt kezekkel a rendőrautóba, ami el is hajtott. Mindenki döbbendten maradt csendben, majd gyorsan észbe kaptunk.
-Istenem JJ, jól vagy??-fordultam a fiú felé ijedten, és a többiek is aggódni kezdtek.
-Fáj valamid haver?-kérdezte Pope félve.
-Asszem megvagyok-ült fel JJ, majd támogatóan segítettem neki talpra állni.
-Gyere, lekezelem a sebeidet-karoltam át a vállát.
-Nem kell, megvagyok-ajándékozott meg egy gyönyörű mosollyal, amitől természetesen zavarba jöttem.
-De muszáj lefertőtleníteni a sebeidet, így nem maradhatsz!-érveltem.
-Igaza van Emmának, ezt sürgősen el kell intézni-adott igazat nekem Sarah.
-Oké, oké-nevetett fel édesen JJ, majd egymást átkarolva mentünk be John B házához. Közben egy pillanatra hátrafordultam és láttam, hogy Kie és Sarah egyfolytában vigyorognak rajtunk, mire csak mosolyogva visszafordítottam a fejem, és segítettem JJ-t elbicegni a házig.

Bementünk JJ szobájába (igen, már van John B házában saját szobája is, annyit van itt), majd leültettem az ágyra, és elmentem az elsősegély dobozért.
-Szeretem, hogy ilyen gondoskodó vagy-mosolyogott rám.
-A legjobb barátom vagy, persze hogy gondoskodok rólad-mondtam, de azért használtam a legjobb barát jelzőt, hogy JJ ne jöjjön rá, hogy továbbra is reménytelenül bele vagyok esve. Mintha JJ kissé elszomorodott volna a ,,legjobb barát" jelzőn, amit elégedettve vettem tudomásul. Ezek szerint lehet én is bejövök neki???

Leültem mellé az ágyra, ő pedig levette a pólóját, én pedig próbáltam nem feltűnően bámulni a szépen kidolgozott, izmos, kockás hasát...
Majd először lefertőtlenítettem a sebeket, és utána leragasztottam őket sebtapasszal. Viszont megláttam JJ hasán korábbi ütéseket, amik nem tűntek frissnek...
-JJ...ezeket a korábbi ütéseket kitől kaptad?-néztem rá aggódóan.
-Az...apámtól...-suttogta.-Még mindig ver-nézett rám könnyes szemekkel.
-Gyere ide-húztam magamhoz egy ölelésre, mire ő rögtön odabújt hozzám, és hagytam, hogy átöleljen.

Miután sikeresen lekezeltem JJ sebeit (na és a korábbi sebeit is), felvette a pólóját (sajnos), majd kimentünk a többiekhez.
-Szerintem holnap rá ér elmenni Mrs. Crain házához. JJ sebeinek most nem tenne szerintem jót-pillantottam az említett fiú felé aggódva, mire ő megeresztett egy mosolyt.
-Ebben igazad van-értett egyet velem Pope.
-Ha nem baj, én most lepihenek-mutatott JJ a szobája felé.
-Oké!-kiáltottuk oda neki, majd JJ elment aludni, mi meg kint maradtunk, és a történteken agyaltunk.