Beléd szeretve♡ {Vanoé fanfiction} BEFEJEZVE✔️

2.rész

A padon ültem és néztem a galambokat amint csipedik a kenyér morzsákat a földről. Nagyon kellemes volt. Hírtelen az összes galamb elrepült ugyanis erre jött valaki. Mikor odanéztem hogy ki lehet az, megfagyott bennem a vér ugyanis Vanitas volt de nem megszokottan, ugyanis locsogott a vérben és a ruhái el voltak szakadva.
-N-noé...-kezdte el Vanitas.
-Vanitas!-mondtam lesokkolva.
-S-segíts...-mondta és azzal el is dőlt de szerencsére elkaptam.
-Mi történt?!?!Ki tette ezt veled?!?!Kérlek válaszolj!! Ne hagy itt Vanitas!!!Vanitas...Vanitas....VANITAS!!
-VANITAS!!!!-riadtam fel az álmomból könnyes szemekkel. Miután realizáltam hogy csak egy álom volt egyből Vanitas-ra néztem aki békésen aludt. Felkeltem az ágyból és oda mentem az alvó fiúhoz.
-Vanitas...-suttogtam a fiúnak de ő tovább aludt.
-Vanitas....-ismételtem egy kicsit hangosabban és már meg is ráztam enyhén a vállát.
-Mm....Noé....mit akarsz?-nyitotta ki az álmos szemeit a fiú.
-R-rosszat álmodtam....azt álmodtam hogy m-meg-meghaltál.-ez kimondva mégjobban elsirtam magam.
-Istenem de problémás vagy.-mondta Vanitas mire bennebb húzódott és felemelte a paplanát.
-Na gyere.-mondta egy halvány mosollyal.
Abban a pillanatban megint hevesen kezdett verni a szívem és úgy éreztem most megtudnám ölelni de muszály volt visszafognom magam mert már ez is nagyon fura Vanitastól, hogy beenged maga mellé. Megtöröltem könnyes szemeim és befeküdtem Vanitas mellé. Mikor elhelyezkedtem a fiú betakart a paplanával és amit azután tett teljesen lesokkolt. Hírtelen Vanitas kezét éreztem a derekamon.
-Ne szállj el magadtól ez egyszerű alkalom.-mondta Vanitas.
Abban a pillanatban ki tudtam volna futni a világból de közben itt akartam maradni Vanitassal.
-Ne aggodj Noé nem hagylak magadra és nem halok meg.- ásitott Vanitas és azzal el is aludt.
Hatalmas melegséget éreztem akkor és attól féltem hogy a hátam is olyan meleg mint az arcom mert Vanitas homloka ott pihent. Nem tudom mi lehet ez az érzés amit Vanitas iránt érzek. Ez nem olyan mint amit Domi vagy Louis iránt éreztem vagy bárki más iránt. Sokáig gondolkodtam ezen azon aztán elnyomott az álom. Reggel egyedül ébredtem az ágyban. Körülnéztem de sehol nem láttam Vanitast.
-Hol lehet?-kérdeztem magamtól.
Az ágy lábánál Murr pihent és én véletlenül a farkára léptem mikor leléptem az ágyból. Iszonyatosan megijedtem erre. A macska elkezdtett fújni és karmolni aztán elment.
-Most hogy megvolt a reggeli szívroham elkészülök. Mondtam és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor elkészültem kiléptem az ajtón és Vanitast pillantottam meg.
-Vanitas hol voltál?-kérdeztem a fiútól.
-Míg te az igazak álmát aludtad én addig megjártam a város házát és beszéltem Orlok polgármesterel aki azt mondta, hogy most egy jó ideig nem lesz egy páciensem sem mert az elmúlt időben nagyon sokat gyógyítottam meg ezért most szabin vagyunk.-mondta egy kárörvendő vigyorral az arcán.
-Akkor addig mit csináljunk?-kérdeztem a fiutól.
-Dante elhívott ma este inni úgyhogy ott leszünk. Ráadásul ott lesz Johann is.
-Ez jól hangzik.-mondtam egy széles mosollyal.
-De estig még van úgyhogy addig lefekszem aludni mert nem lesz hajnali 3 előtt haza jövés.-mondta Vanitas és nevetett egy nagyot.
-R-rendben, aludj jól.-mondtam és leültem a fotelba. Később Murr felült az ölembe. Egy darabig simogattam aztán engem is elnyomott az álom.
-NOÉ, ÉBRESZTŐ EL KELL INDULJUNK HA IDŐBEN ODA AKARUNK ÉRNI!!!-rázott fel Vanitas álmomból.
Ránézétem az órára. 19:45-volt.
-Rendben...-mondtam álmosan és nyujtozódtam egyet.
Mikor kiléptünk az ajtón bezértam és elindultunk az étterem felé. Egész végig csend volt köztünk aztán úgy 20 perc gyaloglás után oda értünk.
-Késtél te kuruzsló!-förmedt Vanitasra Dante mikor oda értünk.
-Nem az én hibám kopasz! Noé aludt túl sokáig!!!-vágott visza Vanitas.
-Ugyan ugyan ne veszekedjetek.-szólalt meg Johann. Inkább menjünk be és érezzük jól magunkat!
-Igaza van Johann-nak, menjünk.-mondta Dante és legyintett egyett felénk.
Mikor beértünk leültünk egy négy személyes asztalhoz és rendeltünk. Én egy tál salátát rendeltem és hozzá egy tál Tarte Tatint. Vanitas egy nagy tál steaket rendelt és hozzá két doboz sört. Johann és Dante ketten rendeltek a nagy kiszerelésű spagettit és hat doboz sört. Mikor kihoszták mindenki neki látott enni. Mindenki evett és ivott....vagyis csak én nem ittam ami Vanitast idegesítette is.
-Gyerünk Noé igyál!-nyujtott elém egy doboz sört Vanitas.
-Rendben.-mondtam és elvettem a fiutól. Egyre több doboz sör fogyott el és amennyi elfogyott annyit rendeltek is utána. Egy idő után már mindenki részeg lett csak én nem.
-Ez IgY rOhAdT uNaLmAs!!-szólalt meg Dante.
-IgEn SzErInTeM iS!-válaszolt Vanitas.
-JáTsZoDjUnK fElElSz VaGy MeRsZeT!!-állt elő egy ötlettel Johann.
-BenNe VaGyOk!!-mondta Dante.
-És Te NoÉ???-nézett rám piros arcal Vanitas.
-N-nekem megfelel.-mondtam egyszerűen.
-Na AkKoR dAnTe FeLeLsZ vAgY mErSz??-kérdezett Vanitas
-FeLeLeK!-vágta rá Dante.
-IgAz, HoGy KoPaSzOdSz??
-NeM iGaZ nÉzD cSaK mEg!-mondta Dante és lehajtotta a fejét. Tényleng nem kopaszodott.
-Na AkKoR tE kUrUzSlÓ fElElsZ vAgY mErSz?-tette fel most Dante a kérdést.
-NeM vAgYoK bEsZaRi eZéRt MeReK!!-közölte Vanitas.
-ReNdBeN tE aKarTaD mAgAdNaK a BaJt! ÜlJ nOéVaL sZeMbE dE aZ öLéBe És SmÁrOld Le, De 30 mÁsOdPeRcIg TaRtSoN! Ezt mikor meghalottam egy hajszál tartotta hogy el ne ájuljak. Gondolkodtam hogy most Vanitas megteszi-e vagy sem. Nagyok ideges voltam de meg sem szólaltam.
-Mi SEmM eGySzErŰbB!!!-mondta Vanitas. Kicsit eltolta magától az asztalt, a kezét a vállaimra tette az egyik lábát áttette a másik felemre és leült az ölembe. Azt sem tudtam, hogy mire gondoljak akkor, reszkedtem, de közbe valamiért boldogságot is éreztem. A szívem majdnem kiszökött a mellkasomból úgy vert és majdnem meggyúlottam.
-KéSzÜlJ nOé!-mondta Vanitas és elkezdett közeledni az arca az enyémhez. Nem sietett szép lassan közeledett míg már csak pár milliméter volt köztünk amit aztán egy csókkal zárt be. Nem kellett sokáig várjon Vanitas, hogy viszonozzam a csókját. Megfogtam karcsú derekát és közelebb húztam magamhoz. Az egyik kezem a derekán volt a másikkal pedig a fejét tartottam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ez fog történni velem. Vanitas csókjának alkohol íze volt. Nem is csoda mivel teljesen részeg. Ha nem lenne az el sem vállalta volna ezt a merést. De ez nem számított. Most csak az számít, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok. Teltek a másodpercek és a csók közöttünk egyre szenvedélyesebb lett.
-Hé KuRuZsLó LeJáRt Az IdŐ!!-szakította meg a pillanatunkat Dante.
Vanitas és én lihegve váltunk el egymástól. Vanitas ki volt pirulva de szerintem csak azért mert részeg volt viszont én abban a pillanatban fel tudtam volna robbani. Vanitas kiszált az ölemből és viszaült a helyére. Ránéztem az órámra és hajnali 5 volt.
-Sajnálom de mi távozunk.-közöltem és karon ragadtam Vanitast.
-NeE, nOé Te ÜnNePrOnTó!-ütögette a vállam Vanitas.
-Sajnálom de muszály menjünk mivel nagyon késő van.
-MáR mI iS mEgYüNk.-mondta Dante.
-Rendben, sziasztok.-mondtam, majd Vanitas karját átettem a nyakamon.
Mikor kiértünk az étteremből megállapítottam, hogy így sosem érünk visza a hotelbe ezért felvettem Vanitast a hátamra és így mentünk egészen a hotelig. Vanitas egész végig beszélt, be nem állt a szája.
-NoÉ tE kIs RaVaSz NeM iS mOnDtAD, hOgY iLyEn jÓl cSóKoLsZ!-nevetett Vanitas a hátamon.
-Vanitas fejezd be kérlek.-szólitottam meg a részeg utasom.
-De MiÉrT, hIsZeN oLyAn Jó VoLt!!-nyomta a fejét a nyakamba Vanitas.-NeKeD tAlÁn NeM tEtSzEtT?-kuncogott Vanitas miközben egy hosszú puszit nyomott a nyakamra.
Erre összerezzentem és éreztem, hogy kipirul az arcom.
-Vanitas fejezd be kérlek.-szolítottam meg megint a fiút.
Nem arról volt szó, hogy nem akartam volna de Vanitas csak azért csinálja mert részeg és ez olyan mintha játszana az érzéseimmel.
-MiLyEn GoRoMbA!-nézett félre Vanitas.
Ezek után már nem szólalt meg és nem sokára odaértünk a hotelhez.